József Attila Tudományegyetem Ökológiai Tanszék 6722 Szeged, Egyetem út 2. E-mail: penzes@sol.cc.u-szeged.hu
A molekuláris genetikai technikák értékes információkkal szolgálnak az ökoszisztémák, közösségek illetve populációk struktúrájáról és háttér folyamatairól, generációnként követhetô változásoktól evolúciós idôléptékig egyaránt (pl. faj identifikáció, természetes változatosság, effektív populáció méret, hibridizáció, izoláció mértéke és izolált populációk eredete, génáramlás becslése, evolúciós történet rekonstruálása).
Mivel minden egyed DNS szekvenciája egyedi és a szekvenciában tapasztalható eltérések a rokonság mértékével korrelálnak, így a megfelelôen kiválasztott DNS szakaszok egy adott egyedet vagy egy csoportot azonosító jelölésként felhasználhatók (pl. migráció, diszperzió).
A DNS szinten jelentkezô ivari különbségek egyértelmű ivar meghatározást tesznek lehetôvé olyan esetekben is, amikor morfológiai bélyegek nem jöhetnek számításba. Madarakra univerzális DNS alapú módszerek állnak rendelkezésre, lehetôvé téve fiókákból és ivarérett egyedekbôl is a gyors ivar meghatározást.
Viselkedésökológiában legelterjedtebben a DNS fingerprinting módszereket alkalmazzák, párzási rendszerek tanulmányozására, egyedek reproduktív sikerében jelentkezô különbségek kimutatására. Az un. hipervariábilis DNS szakaszok mintázata alapján a genetikai szülôk és utódok azonosíthatók. A hagyományos többlokuszos technikák mellett egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a jóval informatívabb és egyértelműbben értékelhetô egylokuszos technikák.
További fontos felhasználási terület a csoportos életmód és kooperáció tanulmányozása, ahol fontos lehet az egyedek közötti rokonsági fok becslése.
A DNS technikák (PCR alapú módszerek) nagy elônye, hogy minimális mintát igényelnek (pl. néhány mikroliter vér, szôrszál, csont). Továbbá a szükséges mintához az egyedek állandó, számottevô zavarása nélkül is hozzájuthatunk. Az egyes módszerek jelentôsen különböznek költségek tekintetében.
