University of Debrecen
Magyarul  |  in English
ĐĎॹá>ţ˙ MNţ˙˙˙L˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ÜĽhcŕ e€'‚ľ—'”Ř”Řؕؕؕؕؕě•ě•ě•ě•ě•ě•–"ě•&–y$–$–$–$–$–$–$–$–$–&–&–&–&–&–&–Ÿ–X÷–ž&–Ř•$–BE$–$–$–$–&–$–Ř•Ř•$–$–$–$–$–$–Ř•$–Ř•$–$–`ćÝexżě•ě•Ř•Ř•Ř•Ř•$–$–$–$–Vizet modellező felületekkel végezhető élőhely-manipuláció lehetőségeinek áttekintése nagyméretű fóliákon táplálkozó barázdabillegetők vizsgálata kapcsán Bernáth Balázs Eötvös Lóránt Tudományegyetem, Biológiai Fizika Tanszék 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1. bbernat@arago.elte.hu Minden élőhely, így a vizes élőhelyek is számos tulajdonsággal rendelkeznek, melyek közül egyesek az ott élő állatok számára meghatározóak lehetnek, mások talán kevés jelentőséggel bírnak. Az élőhely felkeresésekor fontos szerepet játszhatnak a nagy távolságból észlelhető kémiai és vizuális sajátságok. Ugyanezen sajátságok az élőhelyen tartózkodó állatnak is jelezhetik, hogy az adott környezet megfelelő-e, de fontos emellett a fellelhető táplálék mennyisége, a búvóhelyül szolgáló növényzet összetettsége, és még sok egyéb vonás. Az egyes sajátságok jelentőségét nem könnyű vizsgálni, mivel nehéz őket egymástól függetlenül manipulálni. Nagyméretű fóliákat használhatunk vizes élőhelyeket - vízfelületeket, vízpartokat - vizuális sajátságok tekintetében utánzó modellekként. Ilyen sajátságok a víz vagy nedves part felszíne által tükrözött fény erőssége, a víztest vagy part színe, a felületről visszaverődő fény polarizációja. További járulékos jegyek az alak, a méret. Megfelelő fóliák alkalmazásával a valódi élőhelytől ezen jellemzők valamelyikében eltérő modellek hozhatók létre a terepen. Mód van az optikai sajátságok, az alak és a méret gyors változtatására is. Az állatoknak a modellre adott reakcióiból következtetni lehet az élőhelyre jellemzőtől eltérő vonás jelentőségére. Hosszú távon a módszer alkalmas lehet a vizes élőhelyek állatok által érzékelt méretének, foltosságának, időbeli állandóságának manipulálására is. Azonban az egyes sajátságok egymástól független változtatása fizikai korlátok miatt nem minden esetben lehetséges. További nehézséget jelent, hogy a terepen nem csupán a vizsgálni kívánt állatok reagálhatnak a modellekre. Például a vizet kereső vízirovarok számára a vízfelszínekre jellemző legfontosabb optikai jel a felületről visszaverődő vízszintesen polarizált fény, ezért a vízirovarok vonzódnak minden vízszintesen poláros fényt kibocsátó fényforráshoz. A csillogó fóliák gyakran ilyen fényforrások, ezért rovarcsapdaként is működnek, és a rovarevő madarak számára bő táplálékforrást biztosítanak. Ezt a madarak fóliákra adott reakcióinak értelmezésekor figyelembe kell venni. Témavezetőmmel és munkatársaimmal 1995 óta folytatunk kísérleteket nagyméretű műanyagfóliákkal az Alföldön található Kunfehértón, valamint a Hortobágyon. A fóliáinkon napi rendszerességgel megjelentek és táplálkoztak barázdabillegetők (Motacilla alba), miként azt az iszapos vízpartokon is teszik. Egyedsűrűségüket, táplálkozási rátájukat, az egyedek közötti agresszió gyakoriságát követtük. Az összehasonlítást két egymáshoz közel elhelyezett, mély vizet imitáló, sok vízirovart vonzó fekete, ill. sekély vizet modellező, kevés vízirovart vonzó fehér fólián gyűjtött adatok közt végeztük. Vizsgáltuk továbbá a madarak viselkedését különálló, folytonosan csökkenő méretű fekete fólián és természetes vízparton is. Az előadás keretében az élőhelymodellek felépítésekor figyelembe veendő fizikai jelenségeket és a barázdabillegetők fóliákon megfigyelt reakcióit tekintem át. Az ultrahang detektor mint a denevérkutatás egyik új segédeszköze Bihari Zoltán Debreceni Egyetem, Állattani Természetvédelmi és Vadbiológiai Tanszék 4032 Debrecen, Böszörményi út 138. bihari@fs2.date.hu A denevérek kutatása rejtett éjszakai életmódjuk miatt rendkívül körülményes. Nem véletlen, hogy kezdetben csak élettani és taxonómiai kutatásokat végeztek ezekkel az állatokkal. Az ötvenes évektől vett nagyobb lendületet a denevérek gyűrűzése, majd a jól megközelíthető búvóhelyeken ökológiai vizsgálatok is elindultak. A vizsgálható kérdések megválaszolására egy óriási lehetőséget biztosít a mindössze egy évtizedes múltra visszatekintő ultrahang detektor kifejlesztése és hozzáférhetővé válása. A ma használatos detektorokkal a következő lényeges dolgokat lehet megmondani: Milyen denevérfaj hol és milyen egyedszámban repül, és éppen mit csinál? Az utóbbi persze csak a fontosabb tevékenységi típusokat jelenti, mint a pihenés, vadászat, vonulás, szociális interakciók. Ez a néhány válasz azonban éppen elég, hogy fontos és sokszor nem helyettesíthető módszerként használjuk a vizsgálatainkban. A detektor leggyakoribb alkalmazási területei: - Faunisztikai vizsgálatok - Diverzitásvizsgálat - Monitoring - Búvóhelyek feltérképezése - Táplálkozási terület behatárolása - Táplálkozásökológiai vizsgálatok - Éjszakai aktivitás vizsgálata - Territoriális viselkedés vizsgálata - Taxonómiai kutatások A detektorok számos típusa ismert, melyek eltérő elven működnek. A számítógépes adatrögzítésnek és analízisnek köszönhetően a jövőben még inkább szélesedhet a felhasználási területük. Foltos szalamandra (Salamandra salamandra) lárvák metamorfózisának denzitásfüggése Csilléry Katalin Debreceni Egyetem, Evolúciós Állattani Tanszék, Viselkedésökológiai Kutatócsoport 4032 Debrecen, Egyetem tér 1. csillery@tigris.klte.hu Az átalakulással fejlődő kétéltűek életmenetének megértéséhez központi jelentőségű a lárvastádium hosszának és az átalakuláskori testméret alsó és felső határának ismerete. E paraméterek a kétéltűeknél nagymértékben plasztikusak és több tényező is befolyásolhatja őket, mint például az adott víztér állandósága, a denzitás, a táplálékellátottság, vagy a víz fizikai és kémiai paraméterei. Ezen tényezők közül a denzitásnak a lárvastádium hosszára és az átalakuláskori testméretre gyakorolt hatását vizsgáltam kísérletesen a foltos szalamandránál. A terepkísérletet 1999-ben az Aggteleki Nemzeti Park területén végeztem. Hipotézisem szerint magas denzitás esetében a lárvák gyorsabban fejlődnek és kisebb testméretet érnek el az átalakulásig, mint az alacsony denzitáson tartott lárvák. A kísérletben random blokkelrendezést alkalmaztam, melyben egy egész doboz képezett egy blokkot, és a kísérleti egység egy dobozfél volt. Nyolc darab műanyag-háló falú, 200x70x20 cm nagyságú dobozt alkalmaztam a kísérletben, melyeket a patakba helyeztem. A dobozok falán a lárvák nem juthattak át, de a víz és a táplálékállatok nagy része szabadon mozgott. A kezelés két szintje az alacsony denzitás (10 lárva) és a magas denzitás (30 lárva) volt. A dobozok egyik felében magas, másik felében alacsony denzitást hoztam létre random módon. A dobozok kirakását követően 14 naponként mértem a lárvák teljes hosszát, tömegét, differenciáltságát, valamint a dobozokban a víz mélységét, hőmérsékletét, valamint a táplálékállatok (makroszkópikus gerinctelenek) nedves tömegét. A eltérő vízmélységek az eredeti 1:3 arányú denzitást némiképp módosították, de a vízmélység ugyanakkora volt a doboz két felében. A denzitás-hipotézis predikciója, hogy az átlagos testméretek egyre nagyobb mértékben térnek el az idő előrehaladtával. Ha az időben utolsó két mintavétel (amikor már csak a fejlődésben lemaradt állatok voltak jelen) adatait kihagytam az analízisből, a két dobozfélben mért teljes hossz-átlagok különbsége szignifikánsan nőtt az idővel és a vízmélység-különbségekkel. A lárvák tömege nem különbözött a két dobozfél esetén. Mivel a magas denzitáson tartott lárvák egyre rövidebbek voltak az alacsony denzitáson tartott lárvákhoz képest, a teljes hossz adatokra kapott eredmények alátámasztották a vizsgált hipotézist, míg a tömegadatok esetében nem volt különbség. Ennek valószínű oka, hogy a kísérleti helyszínek más tényezőkben (pl. táplálékellátottság) is különböztek????. Széncinege szülők utódgondozási stratégiái a melengetés és az etetési csúcs idején Farkas Roland, Tóth Zoltán, Pásztor Erzsébet Eötvös Lóránt Tudományegyetem, Genetikai Tanszék, Populációbiológia Csoport 1088 Budapest, Múzeum krt. 4/a. kingfisher@ludens.elte hu Az ELTE Gödi Biológiai Állomásán 11 széncinege párnál vizsgáltuk a teljes etetési periódust egy automatizált, elektronikus mérleg-számítógép rendszer segítségével. A rendszer megkülönböztette a hím és a tojó látogatásait, rögzítette érkezési és távozási időiket és az eseményekhez tartozó súlyváltozásokat. Fészkenként egy-egy nap kiválasztásával elemeztük a melengetési periódus ( 3. nap) és az etetési csúcs (11. nap) eseményeit. A harmadik napon a hímek látogattak gyakrabban, látogatásszámuk és a fiókáknak hordott táplálék átlagos súlya korrelált a párjukéval. A két szülő etetési gyakorisága az etetési csúcs idején nem különbözött. Az etetett fiókák számának növekedésével mindkét szülő etetési gyakorisága lineárisan nőtt. A fiókáknak hordott táplálék átlagos súlya nem csökkent a fiókák számának, ill. az etetések számának a növekedésével. Vizsgáltuk, az etetések száma és a fiókáknak hordott táplálék összsúlya közti összefüggést mind a fészkek, mind a párok összehasonlításával. Azt találtuk, hogy az etetésszám megbízhatatlan prediktora a fiókák táplálékellátottságának, mivel a táplálék átlagos súlya mind a fészkek, mind a párok tagjai közt nagy mértékben szór. Homlokfolt-dinamika az örvös légykapónál Hegyi Gergely Eötvös Lóránt Tudományegyetem, Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék,Viselkedésökológiai Csoport 1088 Budapest, Puskin u. 3. gehegyi@yahoo.com Az örvös légykapó hosszú távú vonuló, szociálisan monogám, odúköltő kisénekes. Erős ivari kétalakúságot mutat. Előadásomban a hímek feltűnő nászruhájának egyik részletéről, a fehér homlokfoltról beszélek. A színezeti bélyegek párválasztási szerepe fajon belül is populációnként változhat. Egy svédországi állományban több jel utal arra, hogy a homlokfolt mérete jelentős mind a hímek tavaszi érkezés utáni fészkelőhely-foglalása, mind a tojó letelepítés utáni páron kívüli megtermékenyítési sikere szempontjából. A Visegrádi-hegységben költő kísérleti populációnkban az alkalmankénti monoterritoriális poligínia, illetve a tojók páron kívüli kopulációs aktivitása homlokfoltméret-szelektívnek bizonyult. Párválasztási tesztek manipulált homlok-foltméret-paraméterekkel (amelyek bizonyságot adhatnának a nőstények ez irányú potenciális preferenciáiról) még mindkét állományban hiányoznak. Adott paraméter (pl. a homlokfolt-szélesség ill. magasság) szignálfunkciója hihetőséget, a hihetőség pedig a paraméterrel arányos létrehozási, illetve fenntartási költségeket feltételez. A fenntartási költség legegyértelműbben a paraméter mesterséges megváltoztatásával mutatható ki. Létrehozási költségre pedig úgy derülhet fény, ha a bélyeg kifejlesztése előtti időszakban az egyedeket megnövelt, illetve lecsökkentett energiakiadásra késztetjük. A svédországi populációban festéses homlokfolt-manipulációs kísérlet fenntartási költségre utaló eredményre vezetett. A mesterségesen manipulált fészekaljméretű hímek következő évi homlokfoltmérete, illetve egyéves korban visszafogott hím utódaik foltmérete pedig a létrehozási költség megléte esetén várt irányban változott. Egyelőre egyik költségkomponens konkrét mibenléte sem tisztázott. Előadásomban először a homlokfoltméret (legnagyobb szélesség és magasság) egyedi élet során mutatott stabilitására ill. változásaira vonatkozó eddigi eredményeimet mutatom be. A stabilitásvizsgálat során három vagy több szezonban is megmért hímekre repetabilitást (ANOVA intraclass correlation coefficient) számoltam, a csak kétszer megmértekre pedig lineáris regressziót futtattam. Teszteltem a homlokfoltméret változásának esetleges összefüggését az eredeti mérettel. A homlokfolt korfüggését korcsoportok összehasonlításával, különböző kor után mutatott relatív változások összehasonlításával, valamint longitudinálisan (adott korcsoport-tartományban végig követett hímek figyelembevételével) vizsgáltam. Másodsorban arra voltam kíváncsi, hogy a kétnapos fióka korban mesterségesen megnövelt ill. lecsökkentett méretű fészekaljakat gondozó hímek homlokfoltjának a következő szezonra történő megváltozása, valamint visszatérő hím utódaik első homlokfolt-méretei mutatnak-e a létrehozási költség hipotézissel összecsengő tendenciát. Az emberi zavaró tényezők hatása a parlagi sas (Aquila heliaca) fészkelőhely kiválasztásában Horváth Márton Állatorvos-tudományi Egyetem, Zoológiai Központ 1077 Budapest, Rottenbiller u. 50. mhorvath@univet.hu Nagy termetű ragadozó madarak költési sűrűségét és költési sikerességét gyakran az alkalmas fészekhelyek hiánya limitálja. Ebben a vizsgálatban megpróbáltam meghatározni, hogy melyek azok az emberi zavaró tényezők, amelyek egy helyet alkalmatlanná tesznek a parlagi sasok számára a fészkeléshez. Az Északkelet-Magyarországon található vizsgálati terület nagysága 3200 km2, ahol 27 parlagi sas territóriumot határolt be az elmúlt évtizedekben a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Bükki Helyi Csoportja. 1990 és 1999 között 145 parlagi sas költési kísérletet követtünk figyelemmel, amely idő alatt 106 különböző fészket használtak a madarak. A faj két teljesen különböző élőhelyen költ a területen: (1) középhegységi erdőkben tengerszint feletti 400-800 méteres magasságban, (2) síkvidéken fasorokban, magányos fákon nagyrészt mezőgazdasági területekkel körülvéve. Véletlenszám táblázat alapján kiválasztottam 107 ún. random (véletlen) pontot a területen (miután elvetettük a biztosan nem megfelelő helyeket). Térképeken felvettem 20 változót amelyek valamilyen emberi zavarást jeleznek a fészkek és a random pontok környékén, valamint megnéztem a pontok tengerszint feletti magasságát. A fészkeket és a random pontokat is kettéosztottam a kétféle élőhely alapján. Az így kapott négy csoportnál (hegyvidéki fészkek, hegyvidéki random pontok, síkvidéki fészkek és síkvidéki random pontok) felvett 20 változót diszkriminancia analízissel hasonlítottam össze. Az analízis kiválasztotta a 11 legjobban diszkrimináló változót (amelyek legjobban elkülönítették a négy csoportot). A végeredményben éles különbség mutatkozott a fészkek és a random pontok, valamint a sík- és a hegyvidéki élőhelyek között is. Meg tudtam állapítani, hogy a műutak és az elektromos távvezetékek a legfontosabb emberi zavaró tényezők, amelyek befolyásolják fészkelőhely kiválasztását, valamint, hogy a különböző zavaró tényezőknek a negatív hatásai különböző sugarú környezetben érvényesültek. Növényevő emlősök táplálkozási interakcióinak vizsgálata Katona Krisztián Eötvös Lóránt Tudományegyetem, Etológia Tanszék 2131 Göd, Jávorka S. u. 14. brest@ludens.elte.hu Azonos élőhelyen megtalálható populációk egymástól nem függetlenek, hanem közöttük különböző populációs interakciók jönnek létre. A növényevő emlősök között a hasonló táplálkozási igények interspecifikus kompetíciót hozhatnak létre. Ez a táplálékért folyó versengés meghatározott tápnövényfajok elfogyasztásán keresztül zajlik, mely a versengő partner táplálékhiányát okozhatja. Ezek a populációs kölcsönhatások különböző módszerekkel vizsgálhatóak. A populációk lokális sűrűségének megváltozása térben és időben jelezheti ezt a fajta kölcsönhatást. Nagyobb részletességgel vizsgálhatjuk az interakciót a fajok táplálék-összetételének meghatározásával. Igen elterjedt módszer az állati hulladékból történő táplálék-összetétel meghatározás. Széleskörű használata mellett a módszer alkalmazhatósága gyakorta volt módszertani vizsgálatok tárgya. Az előadásban bemutatom a módszer mintavétellel, mintanagyságokkal kapcsolatos problémáit. A gazda egy viselkedési mintázatának megtanulása megfigyelés útján családi kutyáknál Kubinyi Enikő Eötvös Lóránt Tudományegyetem, Etológia Tanszék 2131 Göd, Jávorka S. u. 14. okeni@ludens.elte.hu A megfigyeléses tanulás során az az állat, amely látta egy tapasztalt "demonstrátor" viselkedését, gyorsabban megtanulja az adott szituációban megfelelő választ, mint az az egyed, amelynek nem volt lehetősége tapasztalt állat megfigyelésére. A megfigyeléses tanulás elősegíti a szociális kohéziót egyfajta "csoportidentitás" fenntartásával valamint a fajtársak közötti hasznos információk áramoltatásával. Annak ellenére, hogy a megfigyeléses tanulás előfordulását számos állatfajnál igazolták már, a házikutyán folytatott hasonló vizsgálat ritka. Feltételezésünk szerint az emberi családban felnövekedett kutyák képesek a gazda bizonyos viselkedési elemeinek átvételére. A kutyák több, mint 100,000 éve élnek emberi közösségekben A kutya és az ember hosszú közös történelme alkalmat teremthetett a megfigyeléses tanulás és a szociális tanulás más fajtáinak megjelenésére a kutyában is. A bemutatásra kerülő kísérlet módszerének alapját Palameta és Lefebvre 15 évvel ezelőtt, galambokkal végzett kísérlete szolgáltatta, de az eltérő faj alkalmazása miatt több módosítást is véghezvittünk. Hasonló kísérleti körülményekkel még nem találkozott, felnőtt családi kutyákat labdaszerzési feladat elé állítottunk, amely előtt csoportonként eltérő mennyiségű szociálisan közvetített információt kaptak - vagyis gazdájuk csoportonként eltérő számban és eltérő következménnyel mutatta meg számukra, hogyan kell egy dobozból labdát szerezni.. A labdát egy zárt doboz rejtette (30x15x50 cm), amely egy, a dobozból kiálló kar elmozdításával kigurult, de megszerzéséhez egyéb módok is rendelkezésre álltak. Azok a kutyák, amelyek 10 alkalommal megfigyelhették a kar elmozdítását és a labda kigurulását, sokkal gyorsabban és hatékonyabban oldották meg a feladatot önállóan, mint azok, akik csak a doboz körül labdával játszó gazdát láthatták, de a megszerzés folyamatát nem. Azok a kutyák, amelyeknél a 10 demonstrálás során egyszer sem gurult ki a labda (vagyis a kar elmozdítását nem követte a jutalom megszerzése) önállóan lassabban szerezték meg a labdát, de ennek során követték a gazdájuk által bemutatott módszert. Eredményeink két fontos következtetésre vezetnek. Először is, sikerült bemutatni, hogy a kutyák egy labdaszerzési feladat pontos technikáját képesek megfigyeléses tanulás alapján elsajátítani, a próba-szerencse tanulás más technikák megjelenéséhez vezet. Másodszor: korábbi kísérleti állatokkal ellentétben a megfigyelő kutyák másolása nem csak a modell (a gazda) megfelelő viselkedését követő jutalom (a labda) megjelenésén múlott, hiszen a kutyák, amelyek csak jutalom nélküli demonstrálást láttak, szintén megszerezték a labdát, és cselekvésük a gazda viselkedésének pontos másolata volt. Kísérletünk eredményei alapján látható, hogy a kutyák képesek a gazda bizonyos viselkedési elemeinek másolására akkor is, ha az akció "értelmét" nem ismerik (mivel sem negatív, sem pozitív következménye nincsen). Ehhez hasonló eredmény eddig csak főemlősök vizsgálatából született, így vizsgálatunk azt sugallja, hogy a kutyák ilyen irányú kognitív képességei összemérhetők az emberszabású majmokéval. A tojásméret evolúciója poliandriában szaporodó partimadaraknál Liker András, Székely Tamás1 és John D. Reynolds2 Szent István Egyetem, Állatorvos-tudományi Kar, Ökológia Tanszék 1077 Budapest, Rottenbiller u. 50. aliker@ns.univet.hu 1Centre for Behavioural Biology, University of Bristol, Bristol, UK 2School of Biological Sciences, University of East Anglia, Norwich, UK A poliandriás szaporodási rendszerű partimadaraknál a tojók gyors egymásutánban több fészekaljnyi tojást tojnak, ami jelentős energia- és tápanyagráfordítást igényel. A vizsgálatban 98 ismert szaporodási rendszerű (monogám, poliandriás és poligín) partimadárfaj adatait többféle komparatív módszerrel elemzve a tojásrakási költség csökkentésének három lehetséges mechanizmusát teszteljük: (1) a tojásméret csökkenését, (2) a fészekalj méretének csökkenését, és (3) a tojók testméretének növekedését. Filogenetikailag közelálló monogám és poliandrás taxonok páronkénti összehasonlítása azt mutatja, hogy a poliandriás tojók kisebb tojásokat raknak, mint a monogám tojók. A fészekaljak méretében és a tojók méretében nem különböznek a monogám és poliandriás taxonok. A vizsgált tulajdonságok (szaporodási rendszer, tojásméret, fészekaljméret és tojó testméret) filogenetikus rekonstrukciója révén nyert eredmények megerősítik a páros tesztek eredményeit, azonban az eredmények néhány esetben függenek a rekonstrukció részleteitől. Hét egymástól függetlenül evolválódott poliandriás ágból hatban csökken a tojások mérete a poliandria megjelenését követően. A többi tulajdonságban nem figyelhető meg szignifikáns változás. Végezetül, a független kontrasztok módszerével teszteljük azt az alternatív hipotézist, miszerint a tojásméret csökkenés nem a tojásrakás költségét csökkenti, hanem a tojóknál gyakran jelentősen kisebb méretű hímek hatékony kotlását segíti. Eredményeink nem igazolják ezt az elképzelést, mivel sem monogám sem pedig poliandriás fajok esetében nem mutatható ki korreláció az ivari dimorfizmus és a tojásméret között. A vizsgálat eredményei alátámasztják azt a hipotézist, hogy a poliandriás partimadarak a tojásméret csökkentésével válaszolhatnak a tojásrakás megnövekedett energia- és tápanyagköltségeire. A bélparaziták hatásának vizsgálata a füsti fecske (Hirundo rustica) költési sikerére Pap Péter László Debreceni Egyetem, Evolúciós Állattani Tanszék, Viselkedésökológiai Kutatócsoport 4032 Debrecen, Egyetem tér 1. peterpl@hasdeu.ubbcluj.ro A közvetett fejlődésű mételyek Plagiorchis neméhez tartozó bélférgek hatását vizsgáltuk egy kezeléses kísérlet során a Hortobágyi Nemzeti Park területén költő füsti fecskék költési sikerére és a fiókák kondíciójára 1999-ben. Két kísérlet kontroll ill. kezelt csoportjainak (18-18 és 12-12 fészek) változóit hasonlítottuk össze az első költésben. A két kísérletben használt fészkek a költéskezdés időpontjában és a kezelt csoportoknál használt féreghajtószer mennyiségében különböztek. Szemben az irodalomban és általunk más populációknál megfigyelt 40-60%-os fertőzöttségi intenzitással, a kontroll fészkek mindössze 20%-ban (n=30) találtunk fertőzött fiókát. Minden fertőzött fészek esetében csupán egy fióka ürülékében volt mételypete, átlagosan 3167 (min 50 max. 24350). Egyik kísérlet csoportjai között sem találtunk szignifikáns különbséget a fertőzött fiókák arányát tekintve, amely a paraziták alacsony prevalenciájával magyarázható. A két kísérletben a kontroll és a kezelt csoportok fiókáinak változói között (tömeg, szárny, tarsus- és belső faroktoll hossz, hematokrit) egyik esetben sem találtunk szignifikáns különbséget. A fertőzött kontroll fészkeken belül a parazitált fiókák kondíciója gyengébb volt egészséges testvéreiknél (kisebb tömeg és rövidebb szárnyhossz). Az első kísérletben használt féreghajtószer mennyisége (1.25*10-3 g albendozol) úgy tűnik alkalmas a fecske fiókák bélférgeinek kezelésére a madarakra gyakorolt mellékhatások nélkül. A pozíció, méret, kondíció és ivar szerepe az örvös légykapó szülők táplálék allokációjában ektotherm fióka fázisban Rosivall Balázs Eötvös Lóránt Tudományegyetem, Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék,Viselkedésökológiai Csoport 1088 Budapest, Puskin u. 3. rosi@ludens.elte.hu Egy odúlakó énekesmadár fajnál, az örvös légykapónál vizsgáltam a fiókák közti táplálék elosztásban szerepet játszó tényezőket és az etetési mintázatot. Megfigyeléseimet speciális odúkba szerelt videokamerákkal végeztem. Minden fészeknél természetes és manipulált felvételt készítettem 4-5 napos korban. A természetes felvételek során fiókák fészekben elfoglalt pozícióját folyamatosan követtem. A nemüket a kirepülés előtt vett vérmintákból határoztattuk meg. A manipuláció során a fiókák pozícióját és méretét kontrolláltam, így azok egymást elfedő hatása kizárható. Eredményeink azt mutatják, hogy azokban a fészkekben, ahol mindkét szülő eteti az utódokat, a pozíció szerinti etetési mintázat inhomogén, és a két szülőnél eltérő. A két szülő etetéseinek megosztása nem függött a fiókák kondíciójától, illetve méretétől. Nem tapasztaltunk a fiókák neme szerinti preferenciát sem. Fontos megjegyezni, hogy a döntési szabályok a fiókák korával változhatnak. Előadásomban csak a korai, ektotherm fióka fázissal foglalkozom. Visszatérni érdemes? A diszperzió vizsgálata partifecskénél Szabó D. Zoltán Debreceni Egyetem, Evolúciós Állattani Tanszék, Viselkedésökológiai Kutatócsoport 4032 Debrecen, Egyetem tér 1. sorcj@codec.ro Az énekesmadarak diszperzióját vizsgáló tanulmányok általában arra a kérdésre próbálnak válaszolni, hogy (1) miért diszpergálnak az egyedek és (2) miért kerülnek ki ezek főleg egy kor- és nem-kategóriából. A diszperziót előidéző illetve befolyásoló tényezők lehetnek: párválasztás, predáció, reprodukciós siker, populáció sűrűség, beltenyésztés elkerülülése, parazitáltság, fiókák kikelési időszaka, örökölhetőség, fiatal madarak felfedező viselkedése. Az eddig partifecskén végzett vizsgálatok tanúsága szerint ennél a fajnál is kimutatható az énekesmadarak körében általános mintázat, miszerint a hímek helyhűbbek a tojóknál, úgy az adult mint a fiatal madarak esetében. Az eddigi legrészletesebb vizsgálatot Szép T. végezte a felső-tiszai partifecske populáción, a fogás-visszafogás adatok elemzésével. Az eddigi partifecskés vizsgálatok gyenge pontja, hogy (főleg vizsgálati nehézségek miatt) csupán a gyűrűzések adataira támaszkodhattak. Tervezett vizsgálatunkban, melyet a Felső-Tisza és a környező homokbányák telepein végeznénk, négy hipotézist tesztelnék. Vizsgálnánk a reprodukciós siker, a parazitáltság és a ragadozók hatását a fiatal és adult madarak diszperziójára, valamint a kapcsolatot a fészekalj ivararányának alakulása és a diszperzió között. Az immunkompetencia-hipotézis vizsgálata háziveréb-populációkban Szabó Krisztián Debreceni Egyetem, Evolúciós Állattani Tanszék, Viselkedésökológiai Kutatócsoport 4032 Debrecen, Egyetem tér 1. szabok@dragon.klte.hu Számos madárfaj esetében kimutatható, hogy bizonyos tollazati jellegek korrelálnak az egyed kompetíciós képességével és szociális státuszával. A verebek esetében a begyfoltnak van ilyen szerepe, hiszen jelents variabilitást mutat, és mérete is összefügg a dominancia-ranggal. Más részről bizonyos verébpopulációkban párválasztáskor a nőstények a nagyobb foltú hímeket jobban preferálják, a verebek begyfoltjának így valószínűsíthetően több funkciója van, egyrészt szociális státusz-szignálként szolgálhat a rang jelzésére, másrészt másodlagos szexuális jellegként szerepe lehet a szexuális szelekcióban a female choice során. Az immunkompetencia-hendikep hipotézis feltételezi, hogy a hormonális hatás alatt álló másodlagos szexuális jegyek (így a verébbegyfolt is) őszintén mutatják az egyedek minőségét, mivel az ezek kialakulásához szükséges hormonok immunszupresszív hatásúak. A hipotézis szerint csak azok az állatok engedhetik meg maguknak fejlett szexuális jellegek kifejlesztését, amelyek kis árat fizetnek a megnövekedett szteroidhormon-szint okozta immunszupresszióért, vagyis ellenállóbbak a paraziták és betegségek támadása ellen. Ha a begyfolt kifejlesztése a fiókáknál immunszupresszió miatt költséges, akkor ennek a költségnek a mértéke jelenik meg (fordított arányban) a begyfolt méretében, és az egyedek eltérő rezisztenciája és immunképessége okoz varianciát ennél a jellegnél. Arra szeretnénk választ kapni, hogy az egyedek fiókakorban mért immunitása, parazitáltsága és kondíciója mennyire áll összefüggésben szüleik begyfoltnagyságával. A tervezett kísérletben verébfiókák idegen szülők általi felnevelésével és a fészkek egy részének mesterséges parazitamentesítésével vizsgálnánk a begyfoltméret kialakulásában szereplő hatásokat és a begyfoltméret örökíthetőségét. Mi a pusztai farkaspók (Pardosa agrestis, Lycosidae) hosszan tartó párosodásának szerepe? Szirányi András, Kiss Balázs, Wolfgang Harand1 & Samu Ferenc Magyar Tudományos Akadémia, Növényvédelmi Kutatóintézet 1023 Budapest, Frankel Leó u. 84. szi6504@mail.iif.hu 1Bundesamt und Forschungszentrum für Landwirtschaft, Bécs, Ausztria Vizsgált fajunk, a pusztai farkaspók (Pardosa agrestis) átlagosan 2,5 órán keresztül párzik. A családon belül (farkaspókok, Lycosidae), nagy a változatosság e téren (18 sec-tól 8h-ig). De még a genuson belül (10min-5h), sőt a vizsgált populáción belül is nagyban variál a párosodással töltött idő. Ha a populáción belül mind az egy órás mind az öt órás párosodás sikeres és egy egyed többször is párosodhat, akkor a több órán át tartó párosodásnak lehetnek bizonyos előnyei vagy a hím vagy a nőstény, vagy mindkét fél számára. Első hipotézisünk, hogy a spermaátadás folyamatos a párosodás során és az összes spermára szükség van a megfelelő mennyiségű pete megtermékenyítéséhez. Mint kiderült, ha 10 perc után megszakítjuk a párzást, ugyanannyi utód születik, mintha végig engedjük őket párzani, így e hipotézis megcáfolható. Második hipotézisünk, hogy a spermaátadás bár folyamatos, a megtermékenyítéshez szükséges mennyiség már az első tíz percen belül átadódik, a további spermamennyiségnek a többszörös párzás esetén a spermakompetícióban lehet szerepe. Erre utalnak a steril hímes kísérletek, melyek szerint az egymást követő hímek spermája keveredik és annak a hímnek a spermája kevésbé érvényesül, melynek párzását megszakítottuk. A harmadik hipotézisünket, miszerint a hím ún. “pszeudokopulációval” kezd és a valódi párzás csak akkor indul be, ha a nőstény elfogadja a hímet, az első hipotézis vizsgálata alapján elvetettük. Negyedik hipotézisünk szerint a hím az első tíz percen belül átadja a spermát, a fennmaradó időben ún. “in-copula udvarlás” történik, amivel a nőstényt arra készteti, hogy a bejuttatott spermát fogadja el. Másik lehetőség, hogy oogenezist serkentő vagy az utódok életképességét növelő anyagot ad át. Ez utóbbi két lehetőséget eredményeink alapján elvetettük. Az “in-copula udvarlást” viszont egyenlőre nem tudtuk elvetni, csakúgy mint a második hipotézis tárgyalásán belül felvetődött spermakompetíciót. Annak eldöntésére, hogy e kettő közül melyik hipotézist lehet kizárni, további vizsgálatokat igényel. A biotelemetria néhány alkalmazási lehetősége Váczi Olivér Eötvös Lóránt Tudományegyetem, Etológia Tanszék 2131 Göd, Jávorka S. u. 14. voli@ludens.elte.hu A technikai fejlődés az utóbbi évtizedekben lehetővé tette a kis méretű rádióadók állatokra való felhelyezését. A legegyszerűbb, csak helymeghatározásra alkalmas készülékek mellet, egyre gyakrabban használnak a kutatók biológiailag fontos változó, vagy változók mérésére és továbbítására alkalmas rádióadókat. A rádióadóba épített szenzorok fajtái a feladattól függően igen sokfélék lehetnek, gyakran használnak külső- belső-hőmérséklet, szívfrekvencia, fényintenzitás, elmozdulás mérésére alkalmas érzékelőket, de akadnak speciális pl. a vizelet ürítéséről tudósító berendezések is. A helymeghatározás továbbfejlesztett módszere a műholdas lokalizálást felhasználó rendszerek kiépítése. A telemetriás vizsgálatokban alkalmazott rádióadók az energiafelhasználás csökkentésének érdekében rövid jeleket sugároznak, hosszabb szünetekkel elválasztva. A klasszikus biotelemetriás berendezésben a mért változókat a jel, illetve a szünet hosszának vezérlésével kódolják. Ez alapján egy adó legfeljebb két változó mérésére és továbbítására lehet alkalmas. Előadásomban két, az ELTE Etológia Tanszéke által kidolgozott rendszerrel végzett vizsgálat eredményeiről számolok be, bemutatva a használt technikai eszközöket is. A Bugaci Ősborókás talajközeli régió mikroklímájának ismerete az ott élő emlősök viselkedésének megértéséhez nélkülözhetetlen. Biró Zsolt PhD munkája során hőmérséklet és fényintenzitás mérésére alkalmas rádióadók segítségével derítette fel a különböző növényfoltok mikroklimatikus jellemzőit. Kimutatta, hogy nem csak az egyes foltok mikroklímájában tapasztalhatók jelentős különbségek, hanem a folton belül, azok szélétől való távolság is befolyásolja a mért értékeket. Egyetlen nap során ezek a különbségek nagy változatosságot mutatnak, egy jellegzetes mintázat szerint. Az itt élő állatok tehát pillanatnyi tartózkodási helyük megválasztásával csökkenthetik az egyébként extrém klimatikus hatások mértékét. Egy másik vizsgálatban automatizált biotelemetriás rendszer segítségével ürgék aktivitását regisztráltuk. Az állatok nyakára fotoszenzoros rádiós-nyakörveket csatoltunk, melyek jeleit egy távolabb elhelyezett rádióvevő rögzítette. Az aktuális idővel együtt tárolt adatokból utólag eldönthető, hogy az állat mikor járt a felszínen és meddig tartózkodott ott. A rendszer tesztelését párhuzamosan végzett vizuális becsléssel valósítottuk meg, melynek során mind a kinn tartózkodási időkben, mind a kijövetelek számában igen jó egyezést kaptunk a két módszer között. A biotelemetriás módszerek számos előnye mellett meglévő hátrányai miatt, bár elengedhetetlen kiegészítői a hagyományos vizsgálati eljárásoknak, sohasem fogják teljesen kiszorítani azokat. Ą¤‚.ĽĆAŚ‰§‰¨‰Š‰Şš› Łż k ÔŐŁgXo.CmnoFoŚ § ű ü !Ż!°!˘"a#˘#˘$N&x&y&''“*˘*U,˘,˘-Ţ-˘.˘/˘0Ł0ę1ë12*2I2J2ż2Ŕ2˘34454˘4-6˘6˘8ô8}:~:˘:¸:š:+;,;˘>Ô>*?+?9?š?˘?˘ACEŰGHIJýűű÷óűóűóűűűóűóűńűűóűóűóűýűďűí÷űóűűűóűóűóűóűóűóűýńýűűóűéűóűóűóűýűűóűűýűóűóűóűócea^V]c]ac]\JKżKŔKLLLLL2L3L4LŹL­LŽLńLňL7M[TTŸT˛TłTNUOU5WOW‰ZZ’ZŸZ[ [O[[€[#\O\O^^^&`(`*`d`e`i`ô`OaşbOcOeĺe'f(fžfżfOg1iOiOjđkŘlđlŔmÁmnn,nJnKnČnÉnĘn o[oKr[rčs[t w w;wÔ>*?+?9?i?…?š?›?2AC×EŰG,JżKŔKLL4LuL˜LŹL­LńL8M9MZT[T˛TłTÄTU4UNUOU5W[ [[€[[Ĺ[ţűűűůűţţţţűűűűűűűűůűţţţţűööűűűůűţţţţűűűűůűţţ,Ĺ[ó[\#\$\^^&`'`d`e`u`Ç`ĺ`ô`ő`şb¤däeĺe'f(f8fŠf¨fžfżf1i8kŘlŔmÁmnnZn’n´nČnÉn ooqKrčsŹt wţţţűűűűůűţţţţűűűűűů÷ţţţţűőűűűűůűţţţţűţűűűűűű, w w;w?@ABCDEFGHIJKţ˙˙˙ý˙˙˙Pţ˙˙˙Xţ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙Z˙˙˙˙ţ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙Root Entry1033\langnp1033 Samu Fere‰ 8ĄEhÎD\f1 ˙˙˙˙˙˙˙˙ ŔFardosa a`ćÝexżO@ }{\WordDocumentzan tart\'f3 p\'e1rosod\'e1s\'e1nak sz˙˙˙˙1 \par }\pard \ql \li0\ri0\widctlpľ—rfloCompObj0\itap0 {\‘ <@0sJ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙jSummaryInformation(˙˙˙˙˙˙˙˙ăă<,@ţ˙˙˙ ţ˙˙˙ ţ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ţ˙ ˙˙˙˙ ŔFMicrosoft Word Document MSWordDocWord.Document.6ô9˛qţ˙ ŕ…ŸňůOhŤ‘+'łŮ0 ˜ ,@LXh ”  Č Ô ŕěôüâVizet modellezo felületekkel végezheto élohely-manipuláció lehetoségeinek áttekintése nagyméretu fóliákon táplálkozó barázdabin0\ Papp Balázs'e1DocumentSummaryInformation8˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ \˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ţ˙ ˙˙˙˙ ŔFMicrosoft Word Document MSWordDocWord.Document.8ô9˛q”â!KLTE Evolúciós Állattani Tanszékß5 Vizet modellezo felületekkel végezheto élohely-manipuláció lehetoségeinek áttekintése nagyméretu fóliákon táplálkozó barázdabi1 ANormal "Viselkedésökológiai KutatócsoportU2DMicrosoft Word for Windows 95@FĂ#@F÷×exż@F÷×exżdŘhţ˙ ŐÍ՜.“—+,ůŽ0,@Ht| „Œ ”â!KLTE Evolúciós Állattani Tanszékß5 Vizet modellezo felületekkel végezheto élohely-manipuláció lehetoségeinek áttekintése nagyméretu fóliákon táplálkozó barázdabi