Pásztor Erzsébet
(Eötvös Lóránd Tudományegyetem): Életmenet adaptációk modellezése
Az életmenet adaptációk modellezése az evolúciós ökológiai kutatások
klasszikusa, az evolúciós ökológia robbanásszerû fejlõdésének motorja
volt a hetvenes években. Központi szerepét annak is köszönhette, hogy
egyszerre épített a populációdinamikai, demográfiai és
populációgenetikai modellezési hagyományra, s sok empírikusan könnyen
vizsgálhatónak tûnõ kvalitatív hipotézist generált. A nyolcvanas
években az életmenet és a viselkedésökológiai modellezés részben
összeépült. Az elmúlt évtized modellezési újdonsága a gyakoriságfüggõ
szelekció modellezése, az adaptív dinamika vizsgálatára kifejlesztett
numerikus és analítikus eszközökkel. Az életmenet adaptációk empírikus
vizsgálata változatlanul sok módszertani problémával küzd, a
csereviszonyok mérése, az életmenet tulajdonságok közt mért genetikai
és fenotípusos korrelációk értelmezése vitatott.
Elõadásomban röviden bemutatom az adaptációs magyarázatok logikai
szerkezete és az életmenet optimalizációs modellek szerkezete közti
kapcsolatot. Példákat mutatok az optimalizációs modellek
alkalmazásának korlátaira. Bemutatom a csereviszonyok genetikai és
fenotípusos értelmezési lehetõségeit, a Williams-féle szaporodási
költség modell grafikus reprezentációját. Egy, a Williams és Lack-féle
szaporodási költségeket egyaránt figyelembe vevõ általános
denzitásfüggõ-optimalizációs modell alapján tárgyalom az optimális
életmenet stratégiát megváltoztató lehetséges szelekciós
mechanizmusokat. A ható rejtett változók néhány potenciális hatásának
bemutatásával illusztrálom, hogy a modellezés hogyan segítheti az
empírikus vizsgálatok tervezését és értelmezését.
Elõadás vázlat:
Életmenet optimalizáció és adaptáció.
Csereviszonyok matematikai és empírikus értelmezése.
Grafikus módszer az optimális életmenet stratégia megtalálására.
Az optimális életmenet stratégiát megváltoztató lehetséges
szelekciós mechanizmusok.
A rejtett ható változók problémájának matematikai és empírikus
következményei.