Go backward to Rózsa Lajos:
Egyedi alapú szimulációk Go up to Meghívott elõadók: összefoglalók Go forward to Karsai István: Önszervezõdés és bonyolult viselkedés
Oborny Beáta(Eötvös Lóránd
Tudományegyetem): A térbeli viselkedés tanulmányozása sejtautomata
modellekkel
A sejtautomata modellek olyan dinamikus modellek, ahol a tér minden
egyes (diszkrét) pontjának állapotát ábrázolni tudjuk. Például
jelezhetjük, hogy adott faj egyedei a tér mely pontjaiban vannak
jelen. Érdeklõdésünktõl függõen koncentrálhatunk a populáció
dinamikájának leírására, de akár arra is, hogy az egyes egyedek
állapota és térbeli helyzete hogyan alakul az idõben. Emiatt a
sejtautomaták alkalmas eszközök lehetnek viselkedésökológiai problémák
tanulmányozására. Kereshetjük például, hogy bizonyos mozgási szabályok
következtében hogyan csoportosulnak az egyedek, hogyan keresik fel a
táplálékfoltokat, vagy hogyan mûködnek együtt egy kollektív feladat
megoldásában (ld. a szociális rovarok fészeképítése). Ami a lényeg:
nem szükséges, hogy az egyednek tudomása legyen arról, milyen az
élõhely minõsége vagy a többi egyed viselkedése a tér tõle távolesõ
pontjaiban. A sejtautomata tekintetbe tudja venni azt a reális
lehetõséget, hogy az egyed információszerzése korlátozott a térben.
Monte Carlo szimulációk során nyomon követhetjük, tulajdonképpen
,,lejátszhatjuk", hogyan lépnek kapcsolatba az egyes egyedek a lokális
környezettel, hogyan alakul az állapotuk, és hogyan mozdulnak el.
Gyakori tapasztalat, hogy egyszerû, lokális szabályokból is komplex
(és gyakran stabil) globális mintázatok jönnek létre a közösség
szintjén. Ezeknek az emergens tulajdonságoknak a létrejöttét képes
tetten érni a sejtautomata szimuláció.
Az elõadásban röviden bemutatom a sejtautomaták létrejöttének
történetét. Mutatok néhány egyszerû szimulációs játékot. Ezután
megindoklom, miért szükséges bizonyos problémák megoldásában a térben
explicit modellezés, és elhelyezem a sejtautomatákat a többi tér-idõ
dinamikus modell körében. További sejtautomata példákon demonstrálom a
térbeli kényszerek jelentõségét a mintázatképzõdésben. Végül
kitekintést adok az adaptív struktúrákról.
VÖCS, DE January 23, 2002;
További információ itt
Go backward to Rózsa Lajos:
Egyedi alapú szimulációk Go up to Meghívott elõadók: összefoglalók Go forward to Karsai István: Önszervezõdés és bonyolult viselkedés
|