Mónus Ferenc, Barta Zoltán és Liker András (DE VÖCS): A potyázó és a keresõ táplálkozási stratégia használata mezei verebek csapatainál
Csapatban táplálkozó állatoknál gyakran elõforduló jelenség a potyázás. A potyázók nem fektetnek idõt és energiát abba, hogy felkutassák saját táplálékukat, hanem "szorgalmas" csapattársaik, a keresõk által megtalált táplálékfoltokhoz sietnek táplálkozni. A potyázó stratégia használata csökkenti a csapatban az egyedek által elérhetõ táplálkozási rátát. Érdekes és sokat vitatott kérdés, hogy miért tûrik meg mégis a táplálkozó csapatok a potyázókat, és miért maradhat fenn evolúciósan stabil stratégiaként ez a viselkedés. Feltételezik, hogy a potyázó stratégia használatának lehetõsége elõnyöket is hordoz az egyedek számára. Ilyen elõny lehet, hogy a potyázó egyedek, mivel sokat figyelik a társaikat, a közeledõ ragadozót is hamarabb észreveszik, ami révén a keresgélõ egyedek is nagyobb eséllyel menekülhetnek el. Másik elõny lehet például, hogy a potyázó stratégia megléte lehetõséget biztosít minden csapattagnak, hogy egy nagy csapatban rövid idõ alatt jusson táplálékhoz, még akkor is ha maga éppen nem talál semmit. Ezen hipotézisek vizsgálatát végeztük és tervezzük elvégezni vadon élõ mezei verebek téli táplálkozó csapatain.