Szirányi András és Samu Ferenc (ELTE Etológia Tsz.): A pusztai farkaspók (Pardosa agrestis, Lycosidae) táplálékkeresési viselkedésének terepi vizsgálata
A pusztai farkaspók (Pardosa agrestis, Lycosidae) az agrárterületek leggyakoribb farkaspókfaja. Hálót nem szõ, a föld felszínén mozog. Korábbi csapdahálózatos vizsgálatokból nem derült ki, hogy milyen táplálékszerzési stratégiát alkalmaznak. A szakirodalomban közelrokon fajokkal végzett vizsgálatok eredményei változatosak voltak és a közvetlen megfigyelések nem természetes körülmények között történtek. Az elõbbi okok miatt szükségesnek éreztük a táplálékszerzési viselkedés kutatásában a közvetlen követéses terepi megfigyelést. A megfigyelés egyedenként max. 1-2 órát vett igénybe. A megtett útvonal és a közben eltelt idõ mellett feljegyeztük a vadászati eseményeket és azok helyszínét és módját, valamint a pihenõ-/leshelyek felépítését. Az eredmények alapján megállapítottuk, hogy a pusztai farkaspók idejének óriási hányadát tölti a leshelyeken történõ várakozással, és a tényleges megfigyelt vadászatok is mind innen kiindulva történtek. Ez alapján az állatot "sit-and-wait" stratégistának sorolhatjuk be. A kép azonban árnyaltabb, mert a pusztai farkaspók egy adott leshelyen csak rövid idõt tölt, és leshelyeit váltogatva meglehetõsen aktívan tapogatja le a habitatban található zsákmányfoltokat.