70 anya-gyermek pár játékszituációjáról készült 10 perces videofelvételeit elemeztem. Összehasonlítottam a különbözõ nemû gyerekek és a különbözõ kötõdési csoportokba tartozó anya-gyermek párok játékintenzitását. A gyerekek 12 hónaposak voltak (38 fiú, 32 lány). Az anya-gyermek párok kötõdésvizsgálatát az Ainsworth-féle Idegen Helyzet Teszttel készítettük el: 29-en tartoztak a biztonságos, 13-an az elkerülõ, 10-en a rezisztens és 18-an a dezorganizált kötõdési csoportba. Elemzési szempontjaim: hányszor cserélnek játéktárgyat az anyák (stimulálva ezzel a gyerekek játékviselkedését) és a gyerekek. A játékcseréknek hányad része történik saját és hányad része a másik fél kezdeményezésére; az anyák hányszor cserélnek úgy tárgyat, hogy azzal beleavatkoznak a gyerek játékába. Eredmények: az elkerülõ csoportba tartozó gyerekek kevesebbszer cserélgetik a játékokat, mint a többi csoportban. Az anyák a lányokkal való játék során többször cserélgették a játéktárgyakat, mint a fiúkkal való játékhelyzetben (fõleg a rezisztens csoportban). Ennek megfeleloen a lányok az anya kezdeményezésére többször cseréltek játékot, mint a fiúk (szintén fõleg a rezisztens csoportban). Az anyák a rezisztens csoportban a fiúkkal kevesebbszer cserélnek játékot, mint az elkerülõ vagy a biztonságos csoportban. Ennek megfelelõen a rezisztens csoportba tartozó fiúk szülõi kezdeményezésre történõ cseréje kevesebb, mint az elkerülõ vagy a biztonságos csoportban. Mindez arra utal, hogy az anyai stimuláció mértéke a rezisztens kötõdési csoportba tartozó lányokkal szemben a legmagasabb, míg az ugyanezen csoportba tartozó fiúkkal szemben a legalacsonyabb. Az az anyai játékcsere, amely a gyermek kezdeményezésére történik a biztonságos kötõdési csoportban a legmagasabb, úgy tûnik, hogy az anyák ebben a csoportban követik leginkább a gyermek játékviselkedését.