A kutya és legközelebbi vadon élõ rokona, a farkas viselkedésében nyilvánvaló különbségek vannak, melyeknek két forrása lehet. Egyrészt a kutya esetében a domesztikáció során az ember igényei által megszabott mesterséges szelekció lépett a természetes adaptációs követelmények helyébe, míg a farkas továbbra is vadon él. Vilá és munkatársai szerint a két (al)faj igen régóta különbözõ evolúciós úton jár, hiszen kutatásaik szerint 80 000 - 130 000 éve váltak el egymástól (Vilá et al. 1997, Science, 276, 1687-1689). Másrészt viszont a kutyák és a farkasok különbözõ körülmények között nõnek fel, így az egyedfejlõdésük során szerzett különbözõ tapasztalataik is okozhatnak viselkedésbeli eltéréseket. Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy melyek azok a különbségek, melyeknek hátterében valóban a domesztikáció megléte illetve hiánya áll, akkor azonos módon felnevelt kutyák és farkasok viselkedését kell összehasonlítanunk. Esetünkben ez az azonos mód azt jelentette, hogy az állatokat egyedenként egy-egy ember nevelte fel, egy hetes koruktól kezdve, mivel az volt a célunk, hogy minél inkább emberhez szocializált farkasokat neveljünk fel. Az elõadás ennek a hosszútávú vizsgálatnak az elsõ fázisairól számol be, melyben egy-egy alom, ember által nevelt kutya- és farkaskölyök viselkedését vizsgáltuk azonos kísérleti helyzetekben.