„Stenobothrus lineatus” változatai közötti eltérés
| 31. sor: | 31. sor: | ||
| + | |||
| ⚫ | A hím 16 - 18 mm, a nőstény 21 - 24 mm. |
||
| + | Leírás: Az alapszíne zöld, de sok színvariáció előfordulhat főleg a nőstényeknél (sárgásvörös, bíborvörös, ibolya, karminvörös, stb.). A homlokcsúcstól a fej és a pronotum oldalán gyakran két fényes, sötét vonal húzódik, a nőstényeknél gyakran a szárnyak hajtása mentén is folytatódnak. A pronotum világos oldalélei kissé behajlottak. A barnás fedőszárnyak a hímeknél elérik a hátsó térdet, a nőstényeknél a térdek előtt végződik. A stigma a második harmad végén van, és általában egyértelműen látszik. A nőstényeknek gyakran fehér vonal van a szárny alsó szélén. A media-mező nagyon széles, ritkás haránt-erezettel. Különösen a hímek potroha intenzív narancssárga. Ez a feltűnő szín változó intenzitású az egyes egyedeknél, kivéve a hátsó lábszárakat és a combokat. A hátsó térd sötét. |
||
| + | |||
| + | Testméret: ♂ 14-19 mm | ♀ 20-27 mm |
||
| + | |||
| + | |||
| + | |||
| ⚫ | A hím 16 - 18 mm, a nőstény 21 - 24 mm. A fedőszárnyak barnásak, az utolsó harmadban egy fehéres foltocska látható. A rétisáskák muzsikájukkal tűnnek ki társaik közül. E faj ezüstösen csengő, jajongáshoz hasonló cirpelése bármely kórusból kitűnik. Petéit fűcsomók tövébe rakja. Elsősorban száraz gyepekben találjuk, de gyakran előfordul hegyi kaszálókon, sztyepréteken is. |
||
A lap 2019. február 15., 16:47-kori változata
#0500 0501 0502
Magyar név: Jajgató rétisáska
Tudományos név: Stenobothrus lineatus (Panzer, 1796)
Elterjedés: euroszibériai
Faunatípus: angarai
Életforma: chortobiont
Természetvédelmi értékszám: III
Stenobothrus lineatus
Stenobothrus lineatus
Stenobothrus lineatus
Stenobothrus lineatus nőstény
Stenobothrus lineatus hím
http://www.orthoptera.ch/arten/item/stenobothrus-lineatus-lineatus
https://www.inaturalist.org/taxa/362307-Stenobothrus-lineatus/browse_photos
http://www.pyrgus.de/Stenobothrus_lineatus_en.html
Leírás: Az alapszíne zöld, de sok színvariáció előfordulhat főleg a nőstényeknél (sárgásvörös, bíborvörös, ibolya, karminvörös, stb.). A homlokcsúcstól a fej és a pronotum oldalán gyakran két fényes, sötét vonal húzódik, a nőstényeknél gyakran a szárnyak hajtása mentén is folytatódnak. A pronotum világos oldalélei kissé behajlottak. A barnás fedőszárnyak a hímeknél elérik a hátsó térdet, a nőstényeknél a térdek előtt végződik. A stigma a második harmad végén van, és általában egyértelműen látszik. A nőstényeknek gyakran fehér vonal van a szárny alsó szélén. A media-mező nagyon széles, ritkás haránt-erezettel. Különösen a hímek potroha intenzív narancssárga. Ez a feltűnő szín változó intenzitású az egyes egyedeknél, kivéve a hátsó lábszárakat és a combokat. A hátsó térd sötét.
Testméret: ♂ 14-19 mm | ♀ 20-27 mm
A hím 16 - 18 mm, a nőstény 21 - 24 mm. A fedőszárnyak barnásak, az utolsó harmadban egy fehéres foltocska látható. A rétisáskák muzsikájukkal tűnnek ki társaik közül. E faj ezüstösen csengő, jajongáshoz hasonló cirpelése bármely kórusból kitűnik. Petéit fűcsomók tövébe rakja. Elsősorban száraz gyepekben találjuk, de gyakran előfordul hegyi kaszálókon, sztyepréteken is.
