„Euthystira brachyptera” változatai közötti eltérés

Innen: orthoptera-wiki
 
(6 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
 
''<nowiki>#0470 0471</nowiki>''
 
''<nowiki>#0470 0471</nowiki>''
   
Magyar név: smaragdzöld sáska
+
Magyar név: Smaragdzöld sáska
   
Tudományos név: ''Euthystira brachyptera (Ocskay, 1826)''
+
Tudományos név: ''Euthystira brachyptera'' (Ocskay, 1826)
   
 
Elterjedés: euroszibériai
 
Elterjedés: euroszibériai
14. sor: 14. sor:
   
 
<gallery>
 
<gallery>
0470_Euthystira_brachyptera.jpg|Euthystira brachyptera nőstény
+
0470_Euthystira_brachyptera.jpg|''Euthystira brachyptera'' nőstény
 
0472_Euthystira_brachyptera_m.jpg|és a hím
 
0472_Euthystira_brachyptera_m.jpg|és a hím
0471_Euthystira_brachyptera.jpg|Euthystira brachyptera kopulában
+
0471_Euthystira_brachyptera.jpg|''Euthystira brachyptera'' kopulában
0473_Euthystira_brachyptera_holopter.jpg|és a hím|Euthystira brachyptera holopter
+
0473_Euthystira_brachyptera_holopter.jpg|''Euthystira brachyptera'' holopter
 
</gallery>
 
</gallery>
   
23. sor: 23. sor:
   
   
http://www.orthoptera.ch/arten/item/euthystira-brachyptera-brachyptera
+
http://www.orthoptera.ch/arten/item/euthystira-brachyptera
   
   
  +
'''Leírás:''' A test színe fémes zöld, néha sárga-arany, mindig fémfényű. A szem mögött egy sötét szalag fut a pronotum oldalain a hátsó széléig. A a pronótum oldaléleinek színe világosabb, szinte egyenesek, hátul kissé szélesednek. A hímek zöldes üveges szárnyai a hátsó lábak körülbelül feléig érnek, és a hátsó szélükön egyértelműen bemélyedtek. A nőstények szárnyai pikkelyszerűek. Az első szárnyak lehetnek zöldek, barnák vagy rózsaszínek. Hosszú szárnyú nőstények rendszeresen előfordulnak. A hímek szubgenitális lemeze egy hegyes kúp. A nősények tojókampói nagymértékben megnyúltak és finoman fogazottak.
A hím 13 - 15 mm, a nőstény 18 - 20 mm. Aranyosan csillogó, világoszöld, kis testű állat. Elsősorban a magas fűvű, nedvesebb területeket kedveli, így a középhegységi rétjeink egyik leggyakoribb faja. Az egész vegetációs periódusban találkozhatunk vele. Feltűnően gyakran találjuk a náditippan fajokon. Petézése különleges a sáskák között. A nőstény lábaival néhány fűszálat kis csomóba húz össze, majd potrohából habos váladékot préselve közé, 5-6 petét rak. A habágy rövidesen megszáradva védelmet nyújt a peték kiszáradása ellen. A petegubók az ősszel elszáradó levelekkel az avarba kerülnek, amely megvédi őket a téli fagyoktól.
 
  +
  +
Testhossz: ♂ 14-17 mm | ♀ 19-22 mm
  +
  +
Cirpelés: 4-6 rövid szótagot csoportosítják egy echémában, amelyet néhány másodperces szünet után ismételnek. A nap folyamán ciripel, néha este is.
  +
  +
'''Eloszlás:''' A délnyugati Pireneusoktól Franciaországon keresztül Belgiumba fordul elő, ahol északi területének határát éri el. Keletre messze kiterjed az ázsiai térségbe. Az egész Balkán-félsziget Görögországig és Törökországig. Hazánkban széles körben elterjedt euroszibériai elem, a síkterületek kivételével.
  +
 
'''Élőhely és életmód:''' egy chortobiont és mezofil faj, elsősorban a magas füvű, nedvesebb területeket kedveli, így a középhegységi rétjeink egyik leggyakoribb faja. Feltűnően gyakran találjuk a náditippan fajokon. A hegyekben eléri az alpesi gyepeket. Petézése különleges a sáskák között. A nőstény lábaival néhány fűszálat kis csomóba húz össze, majd potrohából habos váladékot préselve közé, 5-6 petét rak. A habágy rövidesen megszáradva védelmet nyújt a peték kiszáradása ellen. A petegubók az ősszel elszáradó levelekkel az avarba kerülnek, amely megvédi őket a téli fagyoktól.
  +
  +
'''Fenológia:''' Az imágók júniusban jelennek meg, tojás alakban telelnek át. A lárvák április-májusban kelnek.

A lap jelenlegi, 2020. január 30., 15:01-kori változata

#0470 0471

Magyar név: Smaragdzöld sáska

Tudományos név: Euthystira brachyptera (Ocskay, 1826)

Elterjedés: euroszibériai

Faunatípus: angarai

Életforma: chortobiont

Természetvédelmi értékszám: II

0470.wav


http://www.orthoptera.ch/arten/item/euthystira-brachyptera


Leírás: A test színe fémes zöld, néha sárga-arany, mindig fémfényű. A szem mögött egy sötét szalag fut a pronotum oldalain a hátsó széléig. A a pronótum oldaléleinek színe világosabb, szinte egyenesek, hátul kissé szélesednek. A hímek zöldes üveges szárnyai a hátsó lábak körülbelül feléig érnek, és a hátsó szélükön egyértelműen bemélyedtek. A nőstények szárnyai pikkelyszerűek. Az első szárnyak lehetnek zöldek, barnák vagy rózsaszínek. Hosszú szárnyú nőstények rendszeresen előfordulnak. A hímek szubgenitális lemeze egy hegyes kúp. A nősények tojókampói nagymértékben megnyúltak és finoman fogazottak.

Testhossz: ♂ 14-17 mm | ♀ 19-22 mm

Cirpelés: 4-6 rövid szótagot csoportosítják egy echémában, amelyet néhány másodperces szünet után ismételnek. A nap folyamán ciripel, néha este is.

Eloszlás: A délnyugati Pireneusoktól Franciaországon keresztül Belgiumba fordul elő, ahol északi területének határát éri el. Keletre messze kiterjed az ázsiai térségbe. Az egész Balkán-félsziget Görögországig és Törökországig. Hazánkban széles körben elterjedt euroszibériai elem, a síkterületek kivételével.

Élőhely és életmód: egy chortobiont és mezofil faj, elsősorban a magas füvű, nedvesebb területeket kedveli, így a középhegységi rétjeink egyik leggyakoribb faja. Feltűnően gyakran találjuk a náditippan fajokon. A hegyekben eléri az alpesi gyepeket. Petézése különleges a sáskák között. A nőstény lábaival néhány fűszálat kis csomóba húz össze, majd potrohából habos váladékot préselve közé, 5-6 petét rak. A habágy rövidesen megszáradva védelmet nyújt a peték kiszáradása ellen. A petegubók az ősszel elszáradó levelekkel az avarba kerülnek, amely megvédi őket a téli fagyoktól.

Fenológia: Az imágók júniusban jelennek meg, tojás alakban telelnek át. A lárvák április-májusban kelnek.