„Chorthippus (Glyptobothrus) mollis” változatai közötti eltérés
(Új oldal, tartalma: „''<nowiki>#0540 0541</nowiki>'' Magyar név: közönséges tarlósáska Tudományos név: ''Chorthippus (Glyptobothrus) brunneus'' (Thunberg, 1815) Elterjedés: euro…”) |
|||
12. sor: | 12. sor: | ||
Természetvédelmi értékszám: V |
Természetvédelmi értékszám: V |
||
+ | |||
+ | <gallery> |
||
+ | 0540_Glyptobothrus_mollis.jpg|Glyptobothrus mollis hím |
||
+ | 0541_Glyptobothrus_mollis.jpg|Glyptobothrus mollis nőstény |
||
+ | </gallery> |
||
Színezete változó, leggyakrabban szürkésbarna. A hím 13 - 15 mm, a nőstény 17 – 24 mm. A Kárpát-medencében, így hazánkban is az egyik legközönségesebb faj. A művelt területeken, kertekben, útszéleken is megtalálható. A nyílt, gyér növényzetű, napos biotópokat részesíti előnyben. Minden magasságban előfordul. A hozzá meglehetősen hasonló ''zengő tarlósáska ''(''[[Chorthippus (Glyptobothrus) biguttulus]] (Linne, 1758); európai; ponto-káspi; chortobiont; IV (#0530 0531))'' és a ''halk tarlósáska'' (''[[Chorthippus (Glyptobothrus) mollis]] (Carpentier, 1825); euroszibériai; angarai; chortobiont; IV (#0550 0551)) ''ugyancsak gyakori fajok a Kárpát-medencében. Főként az üdébb, magasabb fekvésű sztyepréteken, erdőirtásokon, s a szomszédos erdészeti és mezőgazdasági kultúrákban fordulnak elő. A német nyelvterületen "fülemülesáskának" nevezett ''zengő tarlósáska'' hímjei igen változatos strófákat énekelnek, attól függően, hogy udvarolnak-e éppen, vagy társaikat akarják távol tartani revirjüktől. A párzásra kész nőstény válaszol a hím hívására, és így felváltva zenélnek. A hímek érces hangja messzire hallatszik. Egy-egy "előénekes" hangjára gyakran egész kórus csendül fel. |
Színezete változó, leggyakrabban szürkésbarna. A hím 13 - 15 mm, a nőstény 17 – 24 mm. A Kárpát-medencében, így hazánkban is az egyik legközönségesebb faj. A művelt területeken, kertekben, útszéleken is megtalálható. A nyílt, gyér növényzetű, napos biotópokat részesíti előnyben. Minden magasságban előfordul. A hozzá meglehetősen hasonló ''zengő tarlósáska ''(''[[Chorthippus (Glyptobothrus) biguttulus]] (Linne, 1758); európai; ponto-káspi; chortobiont; IV (#0530 0531))'' és a ''halk tarlósáska'' (''[[Chorthippus (Glyptobothrus) mollis]] (Carpentier, 1825); euroszibériai; angarai; chortobiont; IV (#0550 0551)) ''ugyancsak gyakori fajok a Kárpát-medencében. Főként az üdébb, magasabb fekvésű sztyepréteken, erdőirtásokon, s a szomszédos erdészeti és mezőgazdasági kultúrákban fordulnak elő. A német nyelvterületen "fülemülesáskának" nevezett ''zengő tarlósáska'' hímjei igen változatos strófákat énekelnek, attól függően, hogy udvarolnak-e éppen, vagy társaikat akarják távol tartani revirjüktől. A párzásra kész nőstény válaszol a hím hívására, és így felváltva zenélnek. A hímek érces hangja messzire hallatszik. Egy-egy "előénekes" hangjára gyakran egész kórus csendül fel. |
A lap 2015. október 1., 14:04-kori változata
#0540 0541
Magyar név: közönséges tarlósáska
Tudományos név: Chorthippus (Glyptobothrus) brunneus (Thunberg, 1815)
Elterjedés: euroszibériai
Faunatípus: angarai
Életforma: chortobiont
Természetvédelmi értékszám: V
Színezete változó, leggyakrabban szürkésbarna. A hím 13 - 15 mm, a nőstény 17 – 24 mm. A Kárpát-medencében, így hazánkban is az egyik legközönségesebb faj. A művelt területeken, kertekben, útszéleken is megtalálható. A nyílt, gyér növényzetű, napos biotópokat részesíti előnyben. Minden magasságban előfordul. A hozzá meglehetősen hasonló zengő tarlósáska (Chorthippus (Glyptobothrus) biguttulus (Linne, 1758); európai; ponto-káspi; chortobiont; IV (#0530 0531)) és a halk tarlósáska (Chorthippus (Glyptobothrus) mollis (Carpentier, 1825); euroszibériai; angarai; chortobiont; IV (#0550 0551)) ugyancsak gyakori fajok a Kárpát-medencében. Főként az üdébb, magasabb fekvésű sztyepréteken, erdőirtásokon, s a szomszédos erdészeti és mezőgazdasági kultúrákban fordulnak elő. A német nyelvterületen "fülemülesáskának" nevezett zengő tarlósáska hímjei igen változatos strófákat énekelnek, attól függően, hogy udvarolnak-e éppen, vagy társaikat akarják távol tartani revirjüktől. A párzásra kész nőstény válaszol a hím hívására, és így felváltva zenélnek. A hímek érces hangja messzire hallatszik. Egy-egy "előénekes" hangjára gyakran egész kórus csendül fel.