Stenobothrus stigmaticus

Magyar név: Kis rétisáska

Tudományos név: Stenobothrus stigmaticus (Rambour, 1838)

Elterjedés:dél-, délkelet-európai

Faunatípus: ponto-kászpi

Életforma: chortobiont

Természetvédelmi értékszám: III

• 

  Stenobothrus stigmaticus hím

• 

  Stenobothrus stigmaticus nőstény

https://www.inaturalist.org/taxa/362309-Stenobothrus-stigmaticus/browse_photos

https://www.orthoptera.ch/arten/item/stenobothrus-stigmaticus

http://www.pyrgus.de/Stenobothrus_stigmaticus_en.html

Leírás: Közép-Európa egyik legkisebb sáskája. Az alapszín zöld, de barna is lehet. A fejtől tipikusan két fényes vonal húzódik a pronotum oldal élein és az elülső részek begyűrődése között. A pronotum oldalsó élei enyhén íveltek. A keskeny szárnyak nem érik el a potrohvéget, kevéssel a térd előtt végződnek. Az elülső szárny alsó szélén általában világos vonal van. A Stenobothrus nemzetség széles mediális mezejének jellemzője Stenobothrus stigmaticusban csak homályosan kimutatható, és gyakran sötét foltozott. A hím potrohcsúcsa mérsékelten narancsvörös.

Testméret: ♂ 11-15 mm | ♀ 15-20 mm

Cirpelés: Hangjai csendesek. A spontán ének az egyes versekből áll, amelyeket szabálytalan időközönként hallatnak, néha két vers követi egymást. A vers körülbelül 2,2 másodpercig tart, és 25-40 szótagból áll. Ez halkan indul, de hamar eléri a maximális hangerőt. A rivalizáló dal hasonló a spontán énekhez, a versek kissé hosszabbak 3-5 s és 50-70 szótagokkal. Egyik hátsó lábaukat jobban mozgatják. Ez a hátsó láb nagyon magasan mozog a végén, és hangosabb zicket hoz létre a vers végén.

Elterjedés: Spanyolországtól egész Franciaországban, Németországban és a Balkánon át Nyugat-Ázsiáig. Olaszország és Svájc nagy részénél szembetűnő megszakítottsága van.

Élőhely és életmód: Mezofil, mezo-higrofil. Tipikusan az alacsony növényzetű, nyíltabb, napsütötte rétek és legelők lakója. A fajok mind a meszes, mind a mész-szegény gyepekben és törpe-cserjésekben élnek.

Fenológia: Az imágók július elejétől október végéig találhatóak. A petéket a talajba, vagy közvetlenül a talaj felett a fű-gyökérzetbe helyezik. A lárvák május vége felé kelnek.