„Eumodicogryllus bordigalensis” változatai közötti eltérés
| (6 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
| − | Magyar név: |
+ | Magyar név: Bordóitücsök |
Tudományos név: ''Eumodicogryllus bordigalensis'' (Latreille, 1804) |
Tudományos név: ''Eumodicogryllus bordigalensis'' (Latreille, 1804) |
||
| − | Elterjedés: |
+ | Elterjedés: expanzív holomediterrán |
Faunatípus: Ponto-Mediterrán |
Faunatípus: Ponto-Mediterrán |
||
| 13. sor: | 13. sor: | ||
| ⚫ | |||
| + | https://www.inaturalist.org/taxa/505000-Eumodicogryllus-bordigalensis/browse_photos |
||
| ⚫ | |||
| ⚫ | Leírás: Az alapszín okker és a barna különböző árnyalataival sötéten foltos és rajzolt. Esetenként a példányok majdnem teljesen feketék. A szemek között egy élesen kontúros, világos vonal fut. Ha a test sötét, rajta jellemző, világos 2-4 hosszirányú vonallal. A mellső szárny eléri a potrohvéget, de nem |
||
| + | |||
| + | |||
| ⚫ | '''Leírás:''' Az alapszín okker és a barna különböző árnyalataival sötéten foltos és rajzolt. Esetenként a példányok majdnem teljesen feketék. A szemek között egy élesen kontúros, világos vonal fut. Ha a test sötét, rajta jellemző, világos 2-4 hosszirányú vonallal. A mellső szárny eléri a potrohvéget, de nem fedi azt, a hátulsó szárnyak túlnyúlnak a fedőszárnyakon. A nőstények tojócsöve egyenes és a végén megvastagodott, kihegyezett. |
||
Testhossz: ♂ 11-13 mm | ♀ 11-15 mm | Tojócső 6-7 mm |
Testhossz: ♂ 11-13 mm | ♀ 11-15 mm | Tojócső 6-7 mm |
||
| 22. sor: | 25. sor: | ||
Cirpelés: A mérsékelten hangos éneklése általában csak alkonyatkor hallatszik. Mindig a földön, a sziklák alatt, kavics között énekel. A szokványos ének hosszú szekvenciákból áll, amelyek 1-4 alkalommal ismétlődnek. Az escheme 11-20 szótagból áll, rövid szünetekkel. Az első szótag egy verse csendesebb. A vershossz állandó, ritkán akadozva énekel, ilyenkor rövid, hiányos vers keletkezik. Lehetnek halkabb-erősebb változatok is. |
Cirpelés: A mérsékelten hangos éneklése általában csak alkonyatkor hallatszik. Mindig a földön, a sziklák alatt, kavics között énekel. A szokványos ének hosszú szekvenciákból áll, amelyek 1-4 alkalommal ismétlődnek. Az escheme 11-20 szótagból áll, rövid szünetekkel. Az első szótag egy verse csendesebb. A vershossz állandó, ritkán akadozva énekel, ilyenkor rövid, hiányos vers keletkezik. Lehetnek halkabb-erősebb változatok is. |
||
| − | Elterjedés: Holomediterrán, erős északi expanzióval (Párizsban, Rajna-vidék). Keleten elterjedése eléri Mongóliát. |
+ | '''Elterjedés:''' Holomediterrán, erős északi expanzióval (Párizsban, Rajna-vidék). Keleten elterjedése eléri Mongóliát. |
| − | Élőhely: Északabbra a meleg és főleg száraz élőhelyeket részesítik előnyben. Például a vasúti töltések, kőbányák, kavics felületek vagy szárított iszap felületek, stb. A mediterrán térségben szinte mindenhol találnak elegendő búvóhelyet, mint kő vagy kavics, talajrepedések. Itt gyakran találhatók olyan területeken, ahol gyér a növényzet, réteken és legelőkön. |
+ | '''Élőhely:''' Északabbra a meleg és főleg száraz élőhelyeket részesítik előnyben. Például a vasúti töltések, kőbányák, kavics felületek vagy szárított iszap felületek, stb. A mediterrán térségben szinte mindenhol találnak elegendő búvóhelyet, mint kő vagy kavics, talajrepedések. Itt gyakran találhatók olyan területeken, ahol gyér a növényzet, réteken és legelőkön. |
| − | Fenológia és életmód: Az imágók májustól szeptemberig figyelhetők meg. A lárvák telelnek át. Miután a vedlés megtörtént, az állatok repülésre alkalmas, hosszú szárnyakat viselnek. A hátsó szárnyakat lehullatják a szaporítási fázis után. Ezt követően röpképtelenek, a talajon mozognak, rejtőzködnek a kavicshalmok ürege-rendszereiben, kövek alatt, talajrepedésekben. |
+ | '''Fenológia és életmód:''' Az imágók májustól szeptemberig figyelhetők meg. A lárvák telelnek át. Miután a vedlés megtörtént, az állatok repülésre alkalmas, hosszú szárnyakat viselnek. A hátsó szárnyakat lehullatják a szaporítási fázis után. Ezt követően röpképtelenek, a talajon mozognak, rejtőzködnek a kavicshalmok ürege-rendszereiben, kövek alatt, talajrepedésekben. |
A lap jelenlegi, 2021. június 3., 18:11-kori változata
Magyar név: Bordóitücsök
Tudományos név: Eumodicogryllus bordigalensis (Latreille, 1804)
Elterjedés: expanzív holomediterrán
Faunatípus: Ponto-Mediterrán
Életforma: Fissurobiont
Természetvédelmi értékszám: I
https://www.inaturalist.org/taxa/505000-Eumodicogryllus-bordigalensis/browse_photos
http://www.orthoptera.ch/arten/item/eumodicogryllus-bordigalensis
Leírás: Az alapszín okker és a barna különböző árnyalataival sötéten foltos és rajzolt. Esetenként a példányok majdnem teljesen feketék. A szemek között egy élesen kontúros, világos vonal fut. Ha a test sötét, rajta jellemző, világos 2-4 hosszirányú vonallal. A mellső szárny eléri a potrohvéget, de nem fedi azt, a hátulsó szárnyak túlnyúlnak a fedőszárnyakon. A nőstények tojócsöve egyenes és a végén megvastagodott, kihegyezett.
Testhossz: ♂ 11-13 mm | ♀ 11-15 mm | Tojócső 6-7 mm
Cirpelés: A mérsékelten hangos éneklése általában csak alkonyatkor hallatszik. Mindig a földön, a sziklák alatt, kavics között énekel. A szokványos ének hosszú szekvenciákból áll, amelyek 1-4 alkalommal ismétlődnek. Az escheme 11-20 szótagból áll, rövid szünetekkel. Az első szótag egy verse csendesebb. A vershossz állandó, ritkán akadozva énekel, ilyenkor rövid, hiányos vers keletkezik. Lehetnek halkabb-erősebb változatok is.
Elterjedés: Holomediterrán, erős északi expanzióval (Párizsban, Rajna-vidék). Keleten elterjedése eléri Mongóliát.
Élőhely: Északabbra a meleg és főleg száraz élőhelyeket részesítik előnyben. Például a vasúti töltések, kőbányák, kavics felületek vagy szárított iszap felületek, stb. A mediterrán térségben szinte mindenhol találnak elegendő búvóhelyet, mint kő vagy kavics, talajrepedések. Itt gyakran találhatók olyan területeken, ahol gyér a növényzet, réteken és legelőkön.
Fenológia és életmód: Az imágók májustól szeptemberig figyelhetők meg. A lárvák telelnek át. Miután a vedlés megtörtént, az állatok repülésre alkalmas, hosszú szárnyakat viselnek. A hátsó szárnyakat lehullatják a szaporítási fázis után. Ezt követően röpképtelenek, a talajon mozognak, rejtőzködnek a kavicshalmok ürege-rendszereiben, kövek alatt, talajrepedésekben.
