„Poecilimon intermedius” változatai közötti eltérés
| (2 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva) | |||
| 3. sor: | 3. sor: | ||
'''Tudományos név:''' ''Poecilimon intermedius'' (Fieber,1853) |
'''Tudományos név:''' ''Poecilimon intermedius'' (Fieber,1853) |
||
| − | '''Elterjedés:''' |
+ | '''Elterjedés:''' euro-szibériai |
| − | '''Faunatípus:''' |
+ | '''Faunatípus:''' ny-szibériai |
| − | '''Életforma:''' |
+ | '''Életforma:''' chorthobiont |
| − | '''Természetvédelmi értékszám:''' |
+ | '''Természetvédelmi értékszám:''' I |
'''Védettség: '''IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 10000 Ft.''' ''' |
'''Védettség: '''IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 10000 Ft.''' ''' |
||
| 22. sor: | 22. sor: | ||
'''Leírás, bemutatás: ''' |
'''Leírás, bemutatás: ''' |
||
| − | Zöld, barnás pöttyökkel, de lehetnek feketésbarna fűrészfog szerű mintázatok a hátoldalon. A rövid szárnyfedő- csonk ki sem látszik a torhát alól. A tojócső az alsó szélén egyenes, végén felhajló |
+ | Zöld, barnás pöttyökkel, de lehetnek feketésbarna fűrészfog szerű mintázatok a hátoldalon. A rövid szárnyfedő- csonk ki sem látszik a torhát alól. A tojócső az alsó szélén egyenes, végén felhajló. |
| − | |||
Testhossz: ♂ 12,5-13, ♂ 14-20, tojócső 7-8,5 mm. |
Testhossz: ♂ 12,5-13, ♂ 14-20, tojócső 7-8,5 mm. |
||
| 43. sor: | 42. sor: | ||
ÉK-Magyarország, Mecsek-hegység, Sajó-völgy. |
ÉK-Magyarország, Mecsek-hegység, Sajó-völgy. |
||
| − | |||
| − | |||
| − | ELŐFORDULÁSA NEMZETI PARKJAINKBAN (és illetékességi területükön): ANP: Jósvafő/26 |
||
| − | |||
| − | BNP: Sajó-völgy (Garai Adrién szóbeli közlése) |
||
| − | |||
| − | DDNP: Mecsek (Cserkút/N), Dunaföldvár/S |
||
A lap jelenlegi, 2020. március 24., 15:31-kori változata
Magyar név: Keleti pókszöcske
Tudományos név: Poecilimon intermedius (Fieber,1853)
Elterjedés: euro-szibériai
Faunatípus: ny-szibériai
Életforma: chorthobiont
Természetvédelmi értékszám: I
Védettség: IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 10000 Ft.
Képaláírás1
Képaláírás2
Leírás, bemutatás:
Zöld, barnás pöttyökkel, de lehetnek feketésbarna fűrészfog szerű mintázatok a hátoldalon. A rövid szárnyfedő- csonk ki sem látszik a torhát alól. A tojócső az alsó szélén egyenes, végén felhajló.
Testhossz: ♂ 12,5-13, ♂ 14-20, tojócső 7-8,5 mm.
A faj ökológiája:
Mezofil réteken, erdei tisztás. (A kevés előfordulási adat miatt pontosabb hazai élőhelyi kívánalmai nem ismeretesek.)
A gyepszint lakója. Kis vagilitású, röpképtelen, gyengén ugrik. Menekülésre alig képes. Magyarországon hímje nem ismeretes. Imágói július – szeptember hónapokban fordulnak elő.
Általános elterjedése:
Palearktikus areája Európában erősen összeszűkül és Csehországon nem ér túl Ny felé. Közép-Európában is csak néhány lelőhelyről ismeretes. Erdélyben gyakoribb.
Elterjedése Magyarországon:
ÉK-Magyarország, Mecsek-hegység, Sajó-völgy.
Állománynagyság:
Egyik igen ritka szöcskefajunk, eddig csupán néhány nőstény példányt gyűjtöttek.
Veszélyeztető tényezők:
Fokozottan veszélyeztetett. Kedvezőtlen hatások (pl. taposás, avarégetés, kaszálás) elől - kis vagilitása folytán - nem, vagy alig tud kitérni. Baranyai élőhelye (a cserkuti vasútállomás közelében) - az ottani építkezés folytán - valószínűleg tönkrement, a jósvafői lelőhelyéről újabban nem került elő. Korábbi lelőhelyein intenzív kutatása lenne indokolt.
Természetvédelmi kezelés:
Aligha adható a még nem elégséges élőhelyi információk miatt.
