„Dociostaurus maroccanus” változatai közötti eltérés
(Új oldal, tartalma: „''<nowiki>#0600</nowiki>'' Magyar név: marokkói sáska Tudományos név: ''Dociostaurus maroccanus'' (thunberg, 1815) Elterjedés: európai-kisázsiai Faunatípus…”) |
|||
| (14 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
''<nowiki>#0600</nowiki>'' |
''<nowiki>#0600</nowiki>'' |
||
| − | Magyar név: |
+ | Magyar név: Marokkói sáska |
| − | Tudományos név: ''Dociostaurus maroccanus'' ( |
+ | Tudományos név: ''Dociostaurus maroccanus'' (Thunberg, 1815) |
Elterjedés: európai-kisázsiai |
Elterjedés: európai-kisázsiai |
||
| 13. sor: | 13. sor: | ||
Természetvédelmi értékszám: I |
Természetvédelmi értékszám: I |
||
| + | <gallery> |
||
| ⚫ | |||
| + | 0600_Dociostaurus_maroccanus.jpg|''Dociostaurus maroccanus'' nöstény |
||
| + | IMG_49010.jpeg |''Dociostaurus maroccanus'' hím |
||
| + | Dociostaurus_maroccanus_hopper_band.jpg |''Dociostaurus maroccanus'' gradáció |
||
| + | </gallery> |
||
| + | |||
| + | '''Leírás:''' Szalma- illetve okkersárga, erős barna foltozottsággal. A pronótum oldalélei az elülső harmadban erősen betörnek, krémes-fehérek, közöttük sötét mezővel (mintha kereszt alakot formáznának). Az elytra nagy és átlátszó, néha barna színű, a szárnyak színtelenek és erősen erezettek. A 3. combon kívül 3 barna folt van, a lábszár sárga vagy vöröses-sárga, piros. |
||
| + | |||
| + | Testhossz: ♂ 16 - 28 mm | ♀ 20 - 38 mm. |
||
| + | |||
| + | Ciripelés: A hívó dal körülbelül 4–9 szótagból álló echémája, egymást követi 0,7–1 s periódusban. Mindegyik szótag 4–5 nagyon rövid különálló töredékből áll, amelyeket kis szünetek választanak el és 8–10 ms időtartammal követik egymást. |
||
| + | |||
| + | '''Elterjedés:''' Nyugat-Európa déli régiói (széles körben elterjedt a Kanári-szigetektől és Madeirától Európa déli részén: Ibériai-félsziget, Appenin-félsziget, a Balkán és környéke, Krím), az európai Oroszország déli része, Kaukázus, Kazahsztán, Afganisztán, Közép-Ázsia. Észak-Afrika: Algériában, Egyiptomban, Líbiában, Marokkóban és Tunéziában található. |
||
| + | |||
| ⚫ | '''Élőhely és életmód:''' Magyarországról (Budapest környéke) 1888-ban jelezték először. Az alföldi mocsarak lecsapolása után megnőtt a szikes puszták területe, s ez kedvezett a sáska terjedésének. Mivel nőstényei egy négyzetméterre több száz petetokot is rakhatnak (mindegyikben 20-30 petével), a századforduló után több alkalommal is hatalmas tömegekben lepte el a szántóföldi kultúrákat. A seregesen, meghatározott irányban mozgó lárvatömeg elpusztítására több szellemes megoldást dolgoztak ki a védekezés irányítói (sáskairtó gépek, ciprusi sövény, stb.). Egykori legnagyobb kártételeinek színhelyén, a jelenlegi Hortobágyi NP területén a 70-es évek óta egyetlen példánya sem került elő, még az 1992-es tatárszentgyörgyi "sáskajárás" idején sem. |
||
| + | |||
| + | '''Fenológia:''' A lárvák a kelés után 5 stádiumon mennek keresztül. A kelés és az érettség közötti idő kb. harminc nap. |
||
A lap jelenlegi, 2020. január 28., 20:32-kori változata
#0600
Magyar név: Marokkói sáska
Tudományos név: Dociostaurus maroccanus (Thunberg, 1815)
Elterjedés: európai-kisázsiai
Faunatípus: irano-turkesztáni
Életforma: chortobiont
Természetvédelmi értékszám: I
Dociostaurus maroccanus nöstény
Dociostaurus maroccanus hím
Dociostaurus maroccanus gradáció
Leírás: Szalma- illetve okkersárga, erős barna foltozottsággal. A pronótum oldalélei az elülső harmadban erősen betörnek, krémes-fehérek, közöttük sötét mezővel (mintha kereszt alakot formáznának). Az elytra nagy és átlátszó, néha barna színű, a szárnyak színtelenek és erősen erezettek. A 3. combon kívül 3 barna folt van, a lábszár sárga vagy vöröses-sárga, piros.
Testhossz: ♂ 16 - 28 mm | ♀ 20 - 38 mm.
Ciripelés: A hívó dal körülbelül 4–9 szótagból álló echémája, egymást követi 0,7–1 s periódusban. Mindegyik szótag 4–5 nagyon rövid különálló töredékből áll, amelyeket kis szünetek választanak el és 8–10 ms időtartammal követik egymást.
Elterjedés: Nyugat-Európa déli régiói (széles körben elterjedt a Kanári-szigetektől és Madeirától Európa déli részén: Ibériai-félsziget, Appenin-félsziget, a Balkán és környéke, Krím), az európai Oroszország déli része, Kaukázus, Kazahsztán, Afganisztán, Közép-Ázsia. Észak-Afrika: Algériában, Egyiptomban, Líbiában, Marokkóban és Tunéziában található.
Élőhely és életmód: Magyarországról (Budapest környéke) 1888-ban jelezték először. Az alföldi mocsarak lecsapolása után megnőtt a szikes puszták területe, s ez kedvezett a sáska terjedésének. Mivel nőstényei egy négyzetméterre több száz petetokot is rakhatnak (mindegyikben 20-30 petével), a századforduló után több alkalommal is hatalmas tömegekben lepte el a szántóföldi kultúrákat. A seregesen, meghatározott irányban mozgó lárvatömeg elpusztítására több szellemes megoldást dolgoztak ki a védekezés irányítói (sáskairtó gépek, ciprusi sövény, stb.). Egykori legnagyobb kártételeinek színhelyén, a jelenlegi Hortobágyi NP területén a 70-es évek óta egyetlen példánya sem került elő, még az 1992-es tatárszentgyörgyi "sáskajárás" idején sem.
Fenológia: A lárvák a kelés után 5 stádiumon mennek keresztül. A kelés és az érettség közötti idő kb. harminc nap.
