„Stenobothrus nigromaculatus” változatai közötti eltérés
| (2 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva) | |||
| 13. sor: | 13. sor: | ||
<gallery> |
<gallery> |
||
| − | Stenobothrus_nigromaculatus_female.jpg|Stenobothrus nigromaculatus nőstény |
+ | Stenobothrus_nigromaculatus_female.jpg|''Stenobothrus nigromaculatus'' nőstény |
| − | Stenobothrus_nigromaculatus_male.jpg|Stenobothrus nigromaculatus hím |
+ | Stenobothrus_nigromaculatus_male.jpg|''Stenobothrus nigromaculatus'' hím |
</gallery> |
</gallery> |
||
| 24. sor: | 24. sor: | ||
| − | Leírás: Alapszíne zöld, barnás vagy szürkés, hasonlóan változó, mint a többi Stenobothrus fajnál. A hím tipikus jellemzője a hosszú, világos csápok, amelyek kissé szélesebbek a végükön, és kifelé hajlanak. A a fekete alapon világos pronotum szegélyek kissé befelé görbültek. A barna szárnyak keskenyek. A hímeknél eléri a hátsó térdet, a nőstényekben egyértelműen a térd előtt végződnek. A széles media-mezője a szárny második harmadának végéig terjed, haránterekkel kereszteződik, és szabálytalan fekete foltokkal takitott. Ezek a foltok gyengébbek a hímeknél, és mindkét nemben teljesen hiányozhatnak is. A fehér stigma sohasem feltűnő. A potroh vége gyakran kissé vagy erősebben narancssárga. |
+ | '''Leírás:''' Alapszíne zöld, barnás vagy szürkés, hasonlóan változó, mint a többi Stenobothrus fajnál. A hím tipikus jellemzője a hosszú, világos csápok, amelyek kissé szélesebbek a végükön, és kifelé hajlanak. A a fekete alapon világos pronotum szegélyek kissé befelé görbültek. A barna szárnyak keskenyek. A hímeknél eléri a hátsó térdet, a nőstényekben egyértelműen a térd előtt végződnek. A széles media-mezője a szárny második harmadának végéig terjed, haránterekkel kereszteződik, és szabálytalan fekete foltokkal takitott. Ezek a foltok gyengébbek a hímeknél, és mindkét nemben teljesen hiányozhatnak is. A fehér stigma sohasem feltűnő. A potroh vége gyakran kissé vagy erősebben narancssárga. |
Testméret: ♂ 10-20 mm | ♀ 18-25 mm |
Testméret: ♂ 10-20 mm | ♀ 18-25 mm |
||
| − | Cirpelés: Mérsékelten hangos spontán éneke általában 3-4 tömör versből áll, amelyek csendesen kezdődnek, és a középén vagy röviddel a vége előtt érik el a maximális hangerőt. Egy vers 1-2 másodpercig tart, 90-200 szótagból áll, és hirtelen végződik.A rivalizáló ének során az egyik hím pontosan kihasználja a másik szünetét. Ha több hím is van együtt, akkor a kórusok több másodpercre elhallgatnak, amíg egy másik hím nem indít el egy következő kórust. A tartós rivalizáló énekek felváltva csendben 1,5 másodpercig tartanak (a lábak lefelé mozgása) 5-7 karcolással (felfelé irányuló mozgás). 2-8 tiszta verssel zárul. |
+ | '''Cirpelés:''' Mérsékelten hangos spontán éneke általában 3-4 tömör versből áll, amelyek csendesen kezdődnek, és a középén vagy röviddel a vége előtt érik el a maximális hangerőt. Egy vers 1-2 másodpercig tart, 90-200 szótagból áll, és hirtelen végződik.A rivalizáló ének során az egyik hím pontosan kihasználja a másik szünetét. Ha több hím is van együtt, akkor a kórusok több másodpercre elhallgatnak, amíg egy másik hím nem indít el egy következő kórust. A tartós rivalizáló énekek felváltva csendben 1,5 másodpercig tartanak (a lábak lefelé mozgása) 5-7 karcolással (felfelé irányuló mozgás). 2-8 tiszta verssel zárul. |
| − | Elterjedés: A |
+ | '''Elterjedés''': A palearktikus faj Európában Németországban, Franciaországban, Spanyolországban, Portugáliában, Olaszországban (az Alpokban és az Apenninekben), Csehországban, a Kárpát-medencében, Lengyelországban, Svájcban, Ausztriában, Jugoszláviában, Romániában, Bulgáriában és Észak-Görögországban fordul elő. Keleten, az előfordulása Kis-Ázsiára és a Kaukázusra valamint Szibériára terjed ki. Németországban a faj 250 és 900 méter közötti magasságban fordul elő, de az Allgäuban is közel 1500 méteres magasságra találtak. Svájcban 500 és 2270 méter közötti magasságban található. |
| − | Élőhely és életmód: Thermo-xerofil, a rövid |
+ | '''Élőhely és életmód:''' Thermo-xerofil, a rövid füvű hegyi gyepekben élnek elsősorban, de a kétszikű lágyszárúakat is tartalmazó, dúsabb gyepekben is megtalálhatók. Előnyben részesülnek a legeltetett száraz és félszáraz gyepek (hegyi legelők), gyepek, száraz, sztyepp-jellegű társulások. Kerüli az árnyékos és nedves területeket. |
| − | Az intenzív udvarlásban a |
+ | Az intenzív udvarlásban a hímek néha néhány percig pózolnak a nőstény előtt. Az udvarló éneket a hátsó lábszárak és a csápok élénk mozgatása kíséri. |
| − | Fenológia: |
+ | '''Fenológia:''' A lárvák április-május kelése után az imágók június és szeptember között találhatók. |
A lap jelenlegi, 2019. március 27., 16:45-kori változata
Magyar név: Sztyeppréti sáska
Tudományos név: Stenobothrus nigromaculatus (Herrich-Schäffer, 1840)
Elterjedés: euroszibériai
Faunatípus: angarai
Életforma: chortobiont
Természetvédelmi értékszám: III
Stenobothrus nigromaculatus nőstény
Stenobothrus nigromaculatus hím
http://www.orthoptera.ch/arten/item/stenobothrus-nigromaculatus-nigromaculatus
https://www.inaturalist.org/taxa/521077-Stenobothrus-nigromaculatus/browse_photos
http://www.pyrgus.de/Stenobothrus_nigromaculatus_en.html
Leírás: Alapszíne zöld, barnás vagy szürkés, hasonlóan változó, mint a többi Stenobothrus fajnál. A hím tipikus jellemzője a hosszú, világos csápok, amelyek kissé szélesebbek a végükön, és kifelé hajlanak. A a fekete alapon világos pronotum szegélyek kissé befelé görbültek. A barna szárnyak keskenyek. A hímeknél eléri a hátsó térdet, a nőstényekben egyértelműen a térd előtt végződnek. A széles media-mezője a szárny második harmadának végéig terjed, haránterekkel kereszteződik, és szabálytalan fekete foltokkal takitott. Ezek a foltok gyengébbek a hímeknél, és mindkét nemben teljesen hiányozhatnak is. A fehér stigma sohasem feltűnő. A potroh vége gyakran kissé vagy erősebben narancssárga.
Testméret: ♂ 10-20 mm | ♀ 18-25 mm
Cirpelés: Mérsékelten hangos spontán éneke általában 3-4 tömör versből áll, amelyek csendesen kezdődnek, és a középén vagy röviddel a vége előtt érik el a maximális hangerőt. Egy vers 1-2 másodpercig tart, 90-200 szótagból áll, és hirtelen végződik.A rivalizáló ének során az egyik hím pontosan kihasználja a másik szünetét. Ha több hím is van együtt, akkor a kórusok több másodpercre elhallgatnak, amíg egy másik hím nem indít el egy következő kórust. A tartós rivalizáló énekek felváltva csendben 1,5 másodpercig tartanak (a lábak lefelé mozgása) 5-7 karcolással (felfelé irányuló mozgás). 2-8 tiszta verssel zárul.
Elterjedés: A palearktikus faj Európában Németországban, Franciaországban, Spanyolországban, Portugáliában, Olaszországban (az Alpokban és az Apenninekben), Csehországban, a Kárpát-medencében, Lengyelországban, Svájcban, Ausztriában, Jugoszláviában, Romániában, Bulgáriában és Észak-Görögországban fordul elő. Keleten, az előfordulása Kis-Ázsiára és a Kaukázusra valamint Szibériára terjed ki. Németországban a faj 250 és 900 méter közötti magasságban fordul elő, de az Allgäuban is közel 1500 méteres magasságra találtak. Svájcban 500 és 2270 méter közötti magasságban található.
Élőhely és életmód: Thermo-xerofil, a rövid füvű hegyi gyepekben élnek elsősorban, de a kétszikű lágyszárúakat is tartalmazó, dúsabb gyepekben is megtalálhatók. Előnyben részesülnek a legeltetett száraz és félszáraz gyepek (hegyi legelők), gyepek, száraz, sztyepp-jellegű társulások. Kerüli az árnyékos és nedves területeket. Az intenzív udvarlásban a hímek néha néhány percig pózolnak a nőstény előtt. Az udvarló éneket a hátsó lábszárak és a csápok élénk mozgatása kíséri.
Fenológia: A lárvák április-május kelése után az imágók június és szeptember között találhatók.
