„Acrotylus longipes” változatai közötti eltérés

Innen: orthoptera-wiki
 
55. sor: 55. sor:
   
 
Homoki kopárosokon, foltszerű előfordulásai ismertek (1957 óta), főleg a Duna-Tisza-közén, ritkábban a Tiszántúlon és a Dunántúlon (Fenyőfő).
 
Homoki kopárosokon, foltszerű előfordulásai ismertek (1957 óta), főleg a Duna-Tisza-közén, ritkábban a Tiszántúlon és a Dunántúlon (Fenyőfő).
 
 
ELŐFORDULÁSA NEMZETI PARKJAINKBAN (és illetékességi területükön).
 
 
BFNP: Fenyőfó/38 D1NP: Budapest(?)/22
 
 
HNP: Hajdúsámson/N, „Debrecen (Sámsoni dombok)”/44
 
 
KNP:/40 Ágasegyháza/N, Bócsa/N, Fülöpháza/N, S, Balota-puszta/N, Ásotthalom/N, (Szeged/N, élő példány belvárosi üzlet kirakatában)
 
   
   

A lap jelenlegi, 2020. március 30., 17:55-kori változata

#0410

Magyar név: Hosszúlábú önbeásósáska

Tudományos név: Acrotylus longipes (Carpentier, 1845)

Elterjedés: afrikai-európai, nyugat-ázsiai

Faunatípus: afrikai-európai

Életforma: geo-pszammobiont

Természetvédelmi értékszám: II

Védettség: IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 5000 Ft.



https://www.inaturalist.org/taxa/124595-Acrotylus-longipes/browse_photos

http://www.pyrgus.de/Acrotylus_longipes_en.html


Leírás, bemutatás:

Karcsú, hosszúszámyú, hosszúlábú sáska. A test színe világos szürke vagy barna színű, általában azonos színű, mint azok a homokos dűnék, ahol él. A hátsó szárnya citromsárga, ritkábban narancssárga. A hátsó lábszára kék.


Testhossz: ♂ 14-17mm, ♀ 20-24 mm


Cirpelés: hasonlít az egyik korábbi faj. Napközben cirpel.


A faj ökológiája:

Geo-psammofil, xero-thermofil faj. Homoki kopárosok, parlagok nyílt, futóhomokos foltjain fordul elő, általában 50 % alatti növényzeti borítással. Általában együtt található meg az Acrotylus insubricus, Sphingonotus coerulans és Calliptamus italicus fajokkal.

Hűvösebb időben a homoktalajba temetkezik. Jól repül, gyakran 10-20 m magasra is felemelkedik.

A lárvák április-májusban kelnek, a felnőtt egyedek júliusban jelennek meg és csak a petecsomói telelnek át.


Általános elterjedése:

Afro-európai, mediterrán, Közel-Kelet és Afrika.


Elterjedése Magyarországon:

Homoki kopárosokon, foltszerű előfordulásai ismertek (1957 óta), főleg a Duna-Tisza-közén, ritkábban a Tiszántúlon és a Dunántúlon (Fenyőfő).


Állománynagyság:

Faunisztikailag igen értékes, ritka mediterrán/afrikai homokpusztai faj, amelyet Magyarországról (és Közép-Európából) csak 1957 óta ismerünk. A futóhomokos parlagok indikátor-faja.


Veszélyeztető tényezők:

Legritkább sáska-fajaink közé tartozik. A futóhomokos területek zsugorodása, eltűnése következtében hazai élőhelyei eltűnőben vannak.


Természetvédelmi kezelés:

A faj hazai fennmaradása érdekében kisebb-nagyobb futóhomokos parlagterületek megtartása/fenntartása ajánlott. Ezek a területfoltok egyben más, ritka, kopár-homoki Orthoptera-fajok élőhelyéül is szolgálhatnának.