„Chorthippus albomarginatus” változatai közötti eltérés
(3 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva) | |||
3. sor: | 3. sor: | ||
Tudományos név: ''Chorthippus albomarginatus'' (De Geer, 1773) |
Tudományos név: ''Chorthippus albomarginatus'' (De Geer, 1773) |
||
− | Elterjedés: |
+ | Elterjedés: euroszibériai |
− | Faunatípus: |
+ | Faunatípus: szibériai-policentrikus |
− | Életforma: |
+ | Életforma: chortoboint |
− | Természetvédelmi értékszám: IV |
+ | Természetvédelmi értékszám: IV (?) |
<gallery> |
<gallery> |
||
− | 0567_Chorthippus_albomarginatus_m.jpg| |
+ | 0567_Chorthippus_albomarginatus_m.jpg|''Chorthippus albomarginatus'' hím |
− | 0565_Chorthippus_albomarginatus_fm.jpg| |
+ | 0565_Chorthippus_albomarginatus_fm.jpg|''Chorthippus albomarginatus'' nőstény |
</gallery> |
</gallery> |
||
− | http://www.orthoptera.ch/arten/item/chorthippus-chorthippus |
+ | http://www.orthoptera.ch/arten/item/chorthippus-chorthippus-albomarginatus |
+ | '''Leírás:''' Mint a ''Chorthippus oschei''-nál, a test színe változó: okker, barna, szürkés vagy ritkán zöldes árnyalatok dominálnak. A zöld részekkel rendelkező egyedek gyakran felül zöldek, oldalt barnás vagy szürkések. A pronotum élei szinte párhuzamosak. A nőstényben a mellső szárny fehér csíkkal rendelkezik a szegély-mezőben. A sugár-ér az elülső szárnyon láthatóan "S"-alakban ívelt. A szárnyak elérnek a hátsó térdhez, vagy kissé túlnyúlnak rajta, gyakran a potrohon is (hímek). A hátsó térd világos, a hátsó lábszár sárgás vagy barnás színű. |
||
− | Chorthippus albomarginatus (De Geer, 1773) |
||
+ | |||
− | Leírás: mint a Chorthippus oschei-ban, a test színe változó: zöld, barna, stb. A pronotum kulcsa szinte párhuzamos. A nőstényben az első szárny fehér csíkkal rendelkezik a tengerparti területen. A sugárirányú vénát az elülső szárnyon láthatóan "S" ívelt. |
||
− | Testhossz: |
+ | Testhossz: ♂ 13-15 mm | ♀ 18–23 mm |
+ | |||
− | + | Cirpelés: a hívó hang echémái körülbelül 1 másodpercig tartanak. A udvarló dal bonyolult, sok egyenlő és váltakozva magasabb intenzitású és alacsonyabb intenzitású echémát tartalmaz. |
|
− | Eloszlás: Európában a Chorthippus albomarginatus fajta a közép- és északi részről ismert. Romániában eddig csak Moldva észak-nyugati részéről ismert, de alaposabb tanulmányokra van szükség e fajra és a közeli rokon fajokra, a Chorthippus oschei-ra. |
||
+ | |||
⚫ | |||
+ | '''Elterjedés:''' Európában a Chorthippus albomarginatus faj a nyugati, közép- és északi részről ismert, északon Skandináviáig. Dél felé, a Balkán felé, Ausztria keleti részétől a nagyon hasonló testvérfaja, a Chorthippus oschei váltja (?), válik gyakoribbá (?). |
||
⚫ | |||
+ | |||
⚫ | |||
+ | |||
⚫ |
A lap jelenlegi, 2020. január 23., 16:09-kori változata
Magyar név: Csínos rétisáska
Tudományos név: Chorthippus albomarginatus (De Geer, 1773)
Elterjedés: euroszibériai
Faunatípus: szibériai-policentrikus
Életforma: chortoboint
Természetvédelmi értékszám: IV (?)
http://www.orthoptera.ch/arten/item/chorthippus-chorthippus-albomarginatus
Leírás: Mint a Chorthippus oschei-nál, a test színe változó: okker, barna, szürkés vagy ritkán zöldes árnyalatok dominálnak. A zöld részekkel rendelkező egyedek gyakran felül zöldek, oldalt barnás vagy szürkések. A pronotum élei szinte párhuzamosak. A nőstényben a mellső szárny fehér csíkkal rendelkezik a szegély-mezőben. A sugár-ér az elülső szárnyon láthatóan "S"-alakban ívelt. A szárnyak elérnek a hátsó térdhez, vagy kissé túlnyúlnak rajta, gyakran a potrohon is (hímek). A hátsó térd világos, a hátsó lábszár sárgás vagy barnás színű.
Testhossz: ♂ 13-15 mm | ♀ 18–23 mm
Cirpelés: a hívó hang echémái körülbelül 1 másodpercig tartanak. A udvarló dal bonyolult, sok egyenlő és váltakozva magasabb intenzitású és alacsonyabb intenzitású echémát tartalmaz.
Elterjedés: Európában a Chorthippus albomarginatus faj a nyugati, közép- és északi részről ismert, északon Skandináviáig. Dél felé, a Balkán felé, Ausztria keleti részétől a nagyon hasonló testvérfaja, a Chorthippus oschei váltja (?), válik gyakoribbá (?).
Élőhely és életmód: Chortobiont faj, a sík- és dombvidéki mezofil gyepterületeken lakik. Nagyon gyakori a gyepekben és az utak melletti növényzetben.
Fenológia: Az imágókat júliustól szeptemberig lehet látni. Petealakban telel. A lárvák április-májusban kelnek.