„Chorthippus (Glyptobothrus) brunneus” változatai közötti eltérés
| (3 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva) | |||
| 14. sor: | 14. sor: | ||
<gallery> |
<gallery> |
||
| − | 0540_Glyptobothrus_brunneus.jpg| |
+ | 0540_Glyptobothrus_brunneus.jpg|''Chorthippus brunneus'' nőstény |
<gallery> |
<gallery> |
||
| − | 0541_Glyptobothrus_brunneus.jpg| |
+ | 0541_Glyptobothrus_brunneus.jpg|''Chorthippus brunneus'' hím |
</gallery> |
</gallery> |
||
| − | http://www.orthoptera.ch/arten/item/chorthippus-glyptobothrus |
+ | http://www.orthoptera.ch/arten/item/chorthippus-glyptobothrus-brunneus |
| 26. sor: | 26. sor: | ||
'''Leírás:''' A színezete váázpzó szürke, sötét szürke, zöld, sárga, barna vagy rózsaszín-gránát. Az első szárnyak keskenyek és hosszabbak, általában meghaladják a hátsó térdeket. A ''Chorthippus biguttulushoz'' viszonyítva az elülső szárnyon lévő szubkosztális terület keskeny. Mindent összevetve, a hím szárnyai hossza és szélessége közötti arány nagyobb ''Chorthippus brunneusban'', mint ''Chorthippus biguttulusban''. |
'''Leírás:''' A színezete váázpzó szürke, sötét szürke, zöld, sárga, barna vagy rózsaszín-gránát. Az első szárnyak keskenyek és hosszabbak, általában meghaladják a hátsó térdeket. A ''Chorthippus biguttulushoz'' viszonyítva az elülső szárnyon lévő szubkosztális terület keskeny. Mindent összevetve, a hím szárnyai hossza és szélessége közötti arány nagyobb ''Chorthippus brunneusban'', mint ''Chorthippus biguttulusban''. |
||
| − | Testhossz: ♂ |
+ | Testhossz: ♂ 13-18 mm | ♀ 17-25 mm. |
Cirpelés: az echémák rövidek, 1-2 másodpercig tartanak, és több másodpercig ismétlődnek. A napfényben, melegben intenzív. |
Cirpelés: az echémák rövidek, 1-2 másodpercig tartanak, és több másodpercig ismétlődnek. A napfényben, melegben intenzív. |
||
| − | '''Eloszlás:''' Euroszibériai (holopalaearktikus) faj; |
+ | '''Eloszlás:''' Euroszibériai (holopalaearktikus) faj; elterjedési területe Spanyolország északi részétől Skandinávia északi részéig terjed. Skandináviában csak a legészakibb területeken és a hegyekben nem fordul elő. Keletre a terület messze kiterjed az ázsiai térségbe. Délkeleten Szlovéniában és Isztriában. Ez az egyik leggyakoribb sáskafaj hazánkban. |
'''Élőhely és életmód:''' tipikus ubiquista faj, amely különböző mezo-xerofil élőhelyeken él. A művelt területeken, kertekben, útszéleken is megtalálható. A nyílt, gyér növényzetű, napos biotópokat részesíti előnyben, ritkán láthatók a magas gyepekben. |
'''Élőhely és életmód:''' tipikus ubiquista faj, amely különböző mezo-xerofil élőhelyeken él. A művelt területeken, kertekben, útszéleken is megtalálható. A nyílt, gyér növényzetű, napos biotópokat részesíti előnyben, ritkán láthatók a magas gyepekben. |
||
A lap jelenlegi, 2020. január 20., 14:00-kori változata
#0540 0541
Magyar név: Közönséges tarlósáska
Tudományos név: Chorthippus (Glyptobothrus) brunneus (Thunberg, 1815)
Elterjedés: euroszibériai
Faunatípus: angarai
Életforma: chortobiont
Természetvédelmi értékszám: V
Chorthippus brunneus nőstény
Chorthippus brunneus hím
http://www.orthoptera.ch/arten/item/chorthippus-glyptobothrus-brunneus
Leírás: A színezete váázpzó szürke, sötét szürke, zöld, sárga, barna vagy rózsaszín-gránát. Az első szárnyak keskenyek és hosszabbak, általában meghaladják a hátsó térdeket. A Chorthippus biguttulushoz viszonyítva az elülső szárnyon lévő szubkosztális terület keskeny. Mindent összevetve, a hím szárnyai hossza és szélessége közötti arány nagyobb Chorthippus brunneusban, mint Chorthippus biguttulusban.
Testhossz: ♂ 13-18 mm | ♀ 17-25 mm.
Cirpelés: az echémák rövidek, 1-2 másodpercig tartanak, és több másodpercig ismétlődnek. A napfényben, melegben intenzív.
Eloszlás: Euroszibériai (holopalaearktikus) faj; elterjedési területe Spanyolország északi részétől Skandinávia északi részéig terjed. Skandináviában csak a legészakibb területeken és a hegyekben nem fordul elő. Keletre a terület messze kiterjed az ázsiai térségbe. Délkeleten Szlovéniában és Isztriában. Ez az egyik leggyakoribb sáskafaj hazánkban.
Élőhely és életmód: tipikus ubiquista faj, amely különböző mezo-xerofil élőhelyeken él. A művelt területeken, kertekben, útszéleken is megtalálható. A nyílt, gyér növényzetű, napos biotópokat részesíti előnyben, ritkán láthatók a magas gyepekben.
Fenológia: Az imágók május-júniusban jelennek meg, és novemberig vagy meleg őszökön még december elején is láthatóak; ez egy bivoltin (?) faj. Petealakban telel át. A lárvák április-májusban, majd július-augusztusban kikelnek.
