„Rhacocleis germanica” változatai közötti eltérés
13. sor: | 13. sor: | ||
<gallery> |
<gallery> |
||
− | Rhacocleis_germanica_m.jpg| |
+ | Rhacocleis_germanica_m.jpg|Német szöcske hím |
− | Rhacocleis_germanica_fm.jpg| |
+ | Rhacocleis_germanica_fm.jpg|Német szöcske nőstény |
</gallery> |
</gallery> |
||
+ | |||
− | Leírás: A test színe világos barnás-sárgás vagy sötétbarna, kis foltokkal. A paranotumon van egy fehér csík az alsó szegélyen. A prosternum 2 tüske található. Az elülső szárnyak nagyon kicsik, és sárgás vagy barna színű. A tojásrakó hosszú, egyenes. |
+ | '''Leírás:''' A test színe világos barnás-sárgás vagy sötétbarna, kis foltokkal. A paranotumon van egy fehér csík az alsó szegélyen. A prosternum 2 tüske található. Az elülső szárnyak nagyon kicsik, és sárgás vagy barna színű. A tojásrakó hosszú, egyenes. |
Testhossz: ♂ 17-19 mm, ♀ 16-20 mm, tojócső 13-16 mm. |
Testhossz: ♂ 17-19 mm, ♀ 16-20 mm, tojócső 13-16 mm. |
||
23. sor: | 24. sor: | ||
Cirpelés: a hívó dal rendszerint éjszaka vagy este hallatszik. A versek szekvenciái rövid szótagokból állnak, egyenként 0,20,7s; echemék között kb 1-3s telik el. |
Cirpelés: a hívó dal rendszerint éjszaka vagy este hallatszik. A versek szekvenciái rövid szótagokból állnak, egyenként 0,20,7s; echemék között kb 1-3s telik el. |
||
− | + | '''Elterjedés:''' Dél-Európa és Dél-Kelet-Ázsiában. |
|
− | Habitat és életmód: Enyhén geophil faj, mezo-xerofil és xerofil, előnyben részesíti az |
+ | '''Habitat és életmód:''' Enyhén geophil faj, mezo-xerofil és xerofil, előnyben részesíti az erdőszegélyeket és a tisztásokat, ahol rejtve maradhat a bokrok alatt vagy a magas fűben. |
− | Fenológia: Az áttelelő petékből a lárvák áprilisban kelnek, az imágók júliustól októberig fordulnak elő. |
+ | '''Fenológia:''' Az áttelelő petékből a lárvák áprilisban kelnek, az imágók júliustól októberig fordulnak elő. |
A lap jelenlegi, 2020. január 6., 12:33-kori változata
Magyar név: Német szöcske
Tudományos név: Pterolepis germanica (Herrich-Schäffer, 1840) (Syn.: Rhacocleis germanica)
Elterjedés: dél-európai
Faunatípus: ponto-mediterrán
Életforma: thamnobiont
Természetvédelmi értékszám: II
Leírás: A test színe világos barnás-sárgás vagy sötétbarna, kis foltokkal. A paranotumon van egy fehér csík az alsó szegélyen. A prosternum 2 tüske található. Az elülső szárnyak nagyon kicsik, és sárgás vagy barna színű. A tojásrakó hosszú, egyenes.
Testhossz: ♂ 17-19 mm, ♀ 16-20 mm, tojócső 13-16 mm.
Cirpelés: a hívó dal rendszerint éjszaka vagy este hallatszik. A versek szekvenciái rövid szótagokból állnak, egyenként 0,20,7s; echemék között kb 1-3s telik el.
Elterjedés: Dél-Európa és Dél-Kelet-Ázsiában.
Habitat és életmód: Enyhén geophil faj, mezo-xerofil és xerofil, előnyben részesíti az erdőszegélyeket és a tisztásokat, ahol rejtve maradhat a bokrok alatt vagy a magas fűben.
Fenológia: Az áttelelő petékből a lárvák áprilisban kelnek, az imágók júliustól októberig fordulnak elő.