„Psophus stridulus” változatai közötti eltérés

Innen: orthoptera-wiki
9. sor: 9. sor:
 
Faunatípus: angarai
 
Faunatípus: angarai
   
Életforma: chortobiont
+
Életforma: geo-chortobiont
   
 
Természetvédelmi értékszám: I
 
Természetvédelmi értékszám: I
27. sor: 27. sor:
 
Testméret: ♂ 19-25 mm | ♀ 23-35 mm
 
Testméret: ♂ 19-25 mm | ♀ 23-35 mm
   
Cirpelés: A Psophus stridulus két különböző hangot mutat. A hím jellemző spirális alakú pályán repülve (néha pihenő helyzetben is) hátsó szárnyaival feltűnően hangos, kerepelő hangot hallat. A hangot valószínűleg a hátsó szárnyak visszaszorítása okozza. Általában csak kis mértékben repülnek a növényzet felett 0,5-1 m magasságban, nem ritkán azonban akár 5 m magasságba emelkedhetnek. A menekülési ugrások sokkal egyszerűbbek és céltudatosabbak, és nem mindig "zörögnek". A nőstények kicsit csendesebb hangot adnak a rövid menekülés során. Továbbá, a hímek ismételten rövid hangokat produkálhatnak a földön úgy, hogy a lábukat a szárnyaikhoz dörzsölik.
+
Cirpelés: A Psophus stridulus két különböző hangot mutat. A hím jellemző spirális alakú pályán repülve (néha pihenő helyzetben is) hátsó szárnyaival feltűnően hangos, kerepelő hangot hallat. A hangot valószínűleg a hátsó szárnyak visszaszorítása okozza. Általában csak kis mértékben repülnek a növényzet felett 0,5-1 m magasságban, nem ritkán azonban akár 5 m magasságba emelkedhetnek. A menekülési ugrások sokkal egyszerűbbek és céltudatosabbak, és nem mindig "zörögnek". A nőstények kicsit csendesebb hangot adnak a rövid menekülés során, különösen petékkel telve, csak ritkán repülnek. Továbbá, a hímek ismételten rövid hangokat produkálhatnak a földön úgy, hogy a lábukat a szárnyaikhoz dörzsölik.
   
 
Elterjedés: Elterjedési területe Észak-Spanyolországtól Franciaországon, Közép- és Kelet-Európán át, a Kaukázuson és Ázsián keresztül a Koreai-félszigetig húzódik. Az északi határá Észak-Németországban és Skandinávia déli részén halad. Már Közép-Európában, így hazánkban is (400-500 m-től), de különösen délen (pl. Abruzzok és Görögország) montánná válik.
 
Elterjedés: Elterjedési területe Észak-Spanyolországtól Franciaországon, Közép- és Kelet-Európán át, a Kaukázuson és Ázsián keresztül a Koreai-félszigetig húzódik. Az északi határá Észak-Németországban és Skandinávia déli részén halad. Már Közép-Európában, így hazánkban is (400-500 m-től), de különösen délen (pl. Abruzzok és Görögország) montánná válik.
   
  +
Élőhely, életmód: Főleg lágyszárú növényeken táplálkozik.
Élőhely, életmód: hegyi réteken, legelőkön, irtásokon bukkanhatunk rá a nyár végén. A nőstény, különösen petékkel telve, csak ritkán repül.
 
  +
A Psophus stridulus rövid füvű, száraz és meleg területeken, részben nyílt gyepekben lakik. A faj száraz és fél-száraz gyepekben, hegyi réteken, legelőkön, irtásokon találhatók. Ezenkívül a folyók üledékfelületeit is lakta elterjedésének északi peremén. A francia és olasz Alpokban a Psophus stridulus tipikusan az alpesi legelőkön él, akár 2000 m fölé emelkedik.
   
  +
Fenológia: Imágóit a nyár végétől novemberig találjuk. A petéket a földbe rakja, következő tavasszal, nyár elején kelnek a lárvák.
Fenológia: A Psophus stridulus felnőtt állatait június közepétől novemberig találjuk.
 
A tojásokat a földön és a következő tavasszal bekövetkező hibernálás után kikerülnek, mint a többi szennyvízben. A lárvák csak 4 fázisban haladnak, és gyakran sokkal világosabbak, mint a felnőtt állatok. A Psophus stridulus főleg lágyszárú növényeken táplálkozik.
 

A lap 2019. február 9., 16:06-kori változata

#0350 #0351

Magyar név: kereplő sáska

Tudományos név: Psophus stridulus (Linne, 1758)

Elterjedés: euroszibériai

Faunatípus: angarai

Életforma: geo-chortobiont

Természetvédelmi értékszám: I


http://www.orthoptera.ch/arten/item/psophus-stridulus


Leírás: A két nem színe és megjelenése különbözik. A sötét- és feketés-barna hímek erősek, karcsúak, a nagy és puha nőstények világosabb, barna-sötétbarna vagy ritkán vöröses-barna színűek. A hímek szárnyai jelentősen túlnyúlnak a térd hátsó részén, a nőstényeknél alig érik el. Mindkét nemnél világos foltok vannak a hátsó lábakon és egy világos gyűrű a térd alatt, a harmadik lábszár sötét. Az pronotum középgerince folyamatos, magasan ívelt, mindkét oldalán van egy-egy kis mélyedés. Hátsó szárnya a füstös-barna szárnyvégek kivételével cinóbervörös (a hímeké sötétebb, a nőstényeké világosabb árnyalatú).

Testméret: ♂ 19-25 mm | ♀ 23-35 mm

Cirpelés: A Psophus stridulus két különböző hangot mutat. A hím jellemző spirális alakú pályán repülve (néha pihenő helyzetben is) hátsó szárnyaival feltűnően hangos, kerepelő hangot hallat. A hangot valószínűleg a hátsó szárnyak visszaszorítása okozza. Általában csak kis mértékben repülnek a növényzet felett 0,5-1 m magasságban, nem ritkán azonban akár 5 m magasságba emelkedhetnek. A menekülési ugrások sokkal egyszerűbbek és céltudatosabbak, és nem mindig "zörögnek". A nőstények kicsit csendesebb hangot adnak a rövid menekülés során, különösen petékkel telve, csak ritkán repülnek. Továbbá, a hímek ismételten rövid hangokat produkálhatnak a földön úgy, hogy a lábukat a szárnyaikhoz dörzsölik.

Elterjedés: Elterjedési területe Észak-Spanyolországtól Franciaországon, Közép- és Kelet-Európán át, a Kaukázuson és Ázsián keresztül a Koreai-félszigetig húzódik. Az északi határá Észak-Németországban és Skandinávia déli részén halad. Már Közép-Európában, így hazánkban is (400-500 m-től), de különösen délen (pl. Abruzzok és Görögország) montánná válik.

Élőhely, életmód: Főleg lágyszárú növényeken táplálkozik. A Psophus stridulus rövid füvű, száraz és meleg területeken, részben nyílt gyepekben lakik. A faj száraz és fél-száraz gyepekben, hegyi réteken, legelőkön, irtásokon találhatók. Ezenkívül a folyók üledékfelületeit is lakta elterjedésének északi peremén. A francia és olasz Alpokban a Psophus stridulus tipikusan az alpesi legelőkön él, akár 2000 m fölé emelkedik.

Fenológia: Imágóit a nyár végétől novemberig találjuk. A petéket a földbe rakja, következő tavasszal, nyár elején kelnek a lárvák.