„Oedipoda coerulescens” változatai közötti eltérés
| 14. sor: | 14. sor: | ||
<gallery> |
<gallery> |
||
| − | 0390_Oedipoda_coerulescens.jpg|Oedipoda coerulescens nőstény |
+ | 0390_Oedipoda_coerulescens.jpg|''Oedipoda coerulescens'' nőstény |
| − | 0391_Oedipoda_coerulescens.jpg|Oedipoda coerulescens hím |
+ | 0391_Oedipoda_coerulescens.jpg|''Oedipoda coerulescens'' hím |
| − | 0392_Oedipoda_coerulescens_m.jpg|Oedipoda coerulescens hím |
+ | 0392_Oedipoda_coerulescens_m.jpg|''Oedipoda coerulescens'' hím |
</gallery> |
</gallery> |
||
| 25. sor: | 25. sor: | ||
| − | Leírás: A nyílt területeken élő Oedipoda caerulescens alakjával és színezetével messzemenően alkalmazkodik a környezethez. Gyakran világos vagy sötét szürke árnyalatúak. De vannak barna, okker, majdnem fehér vagy fekete egyedek is. A szárnyak 2-3 sötét és világosabb keresztirányú sávot tartalmaznak. Egyszínű háttér előtt a mintázat tompább, de ha a fény a hátteret sötétebb és világosabb foltok mozaikjaira bontja, a sáskák foltjai élénkebben pompáznak. A pronotum felülete durva és különböző mértékben ráncos. A medián pronotum középgerince mérsékelten ívelt, és egy mély vágással két részre oszlik. A pronotum hátsó felében a középső gerinc ellaposodik, és a hegybe kifutó hátsó szegélybe eltűnik. Jellemző és szemet gyönyörködtető a kék színű hátsó szárny, de nagyon ritkán sárgás és rózsaszínes is lehet. A kék mezőt egy széles, sötét sáv határolja. A szárny csúcsa átlátszó, és sötét foltok lehetnek. Hátsó lábszára is kék. |
+ | '''Leírás:''' A nyílt területeken élő Oedipoda caerulescens alakjával és színezetével messzemenően alkalmazkodik a környezethez. Gyakran világos vagy sötét szürke árnyalatúak. De vannak barna, okker, majdnem fehér vagy fekete egyedek is. A szárnyak 2-3 sötét és világosabb keresztirányú sávot tartalmaznak. Egyszínű háttér előtt a mintázat tompább, de ha a fény a hátteret sötétebb és világosabb foltok mozaikjaira bontja, a sáskák foltjai élénkebben pompáznak. A pronotum felülete durva és különböző mértékben ráncos. A medián pronotum középgerince mérsékelten ívelt, és egy mély vágással két részre oszlik. A pronotum hátsó felében a középső gerinc ellaposodik, és a hegybe kifutó hátsó szegélybe eltűnik. Jellemző és szemet gyönyörködtető a kék színű hátsó szárny, de nagyon ritkán sárgás és rózsaszínes is lehet. A kék mezőt egy széles, sötét sáv határolja. A szárny csúcsa átlátszó, és sötét foltok lehetnek. Hátsó lábszára is kék. |
Testméret: ♂ 13-23 mm | ♀ 20-29 mm |
Testméret: ♂ 13-23 mm | ♀ 20-29 mm |
||
| − | Cirpelés: Többnyire csendben fel-le szinkron vagy aszinkron módon mozgatják a hátsó lábaikat. Ezt a viselkedésmintát mindkét nem állandóan megismétli. A hímek ritkán lágy, halk zümmögő hangot is hallatnak. A hímek körbe járnak, és meg-megállva "énekelnek" hátulsó lábukat megemelve (spontán ének). Gyakran láthat két hímet, akik úgy tűnik, hogy méregetik az erejüket egyfajta dal- és lábmozgás rituáléjával. Röviddel a párzás előtt a hím rövidebb, tisztább hangokat ad ki. A repülés, mindkét nemnél halk zümmögéssel jár. |
+ | '''Cirpelés:''' Többnyire csendben fel-le szinkron vagy aszinkron módon mozgatják a hátsó lábaikat. Ezt a viselkedésmintát mindkét nem állandóan megismétli. A hímek ritkán lágy, halk zümmögő hangot is hallatnak. A hímek körbe járnak, és meg-megállva "énekelnek" hátulsó lábukat megemelve (spontán ének). Gyakran láthat két hímet, akik úgy tűnik, hogy méregetik az erejüket egyfajta dal- és lábmozgás rituáléjával. Röviddel a párzás előtt a hím rövidebb, tisztább hangokat ad ki. A repülés, mindkét nemnél halk zümmögéssel jár. |
| − | Elterjedés: Az Oedipoda caerulescens elterjedési területe Észak-Afrikától egészen Nyugat-Európáig terjed, egészen Svédország déli részig, ahol a legészakibb lelőhelyei ismertek. A Földközi-tenger mellékén az Oedipoda caerulescens részlegesen elterjedt. A elterjedési területe keletre Mongóliáig. Hazánkban alkalmas élőhelyeken nem tömegesen fordul elő. A magassági eloszlása alacsony tengerszint feletti magasságtól akár 2000 m felett van. |
+ | '''Elterjedés:''' Az Oedipoda caerulescens elterjedési területe Észak-Afrikától egészen Nyugat-Európáig terjed, egészen Svédország déli részig, ahol a legészakibb lelőhelyei ismertek. A Földközi-tenger mellékén az Oedipoda caerulescens részlegesen elterjedt. A elterjedési területe keletre Mongóliáig. Hazánkban alkalmas élőhelyeken nem tömegesen fordul elő. A magassági eloszlása alacsony tengerszint feletti magasságtól akár 2000 m felett van. |
| − | Élőhely, életmód: A napsütötte, száraz és meleg, alacsony növényzeti borítású élőhelyeken él. A faj a kavicsos, a köves területeken, a szikla-gyepekben, nyílt homok és szikespusztai gyepekben, vasútvonalak mentén, a kopárabb füves réteken és legelőkön, a ruderális területeken, homokdűnéken és lábakon található. Zavarásra eleinte lelapul, majd a talajon ugrálva-futva, végső esetben alacsonyan, de aktívan nagyobb távolságra repülve menekül. |
+ | '''Élőhely, életmód:''' A napsütötte, száraz és meleg, alacsony növényzeti borítású élőhelyeken él. A faj a kavicsos, a köves területeken, a szikla-gyepekben, nyílt homok és szikespusztai gyepekben, vasútvonalak mentén, a kopárabb füves réteken és legelőkön, a ruderális területeken, homokdűnéken és lábakon található. Zavarásra eleinte lelapul, majd a talajon ugrálva-futva, végső esetben alacsonyan, de aktívan nagyobb távolságra repülve menekül. |
| − | Fenológia: Az imágói júniusától kezdődően találhatók. Novemberig aktívak lehetnek. A petéket laza, homokos vagy földes talajba helyezik. A lárvák a következő év április végén-május elején keltek. A hő és az aszályhoz mind a peték, mind a lárvák mérsékelten toleránsnak tűnnek. |
+ | '''Fenológia:''' Az imágói júniusától kezdődően találhatók. Novemberig aktívak lehetnek. A petéket laza, homokos vagy földes talajba helyezik. A lárvák a következő év április végén-május elején keltek. A hő és az aszályhoz mind a peték, mind a lárvák mérsékelten toleránsnak tűnnek. |
A lap 2019. március 27., 13:29-kori változata
#0390 #0391
Magyar név: Kékszárnyúsáska
Tudományos név: Oedipoda coerulescens (Linne, 1758)
Elterjedés: európai-ázsiai
Faunatípus: policentrikus
Életforma: geobiont
Természetvédelmi értékszám: IV
Oedipoda coerulescens nőstény
Oedipoda coerulescens hím
Oedipoda coerulescens hím
https://www.inaturalist.org/taxa/326053-Oedipoda-caerulescens-caerulescens/browse_photos
http://www.orthoptera.ch/arten/item/oedipoda-caerulescens-caerulescens
Leírás: A nyílt területeken élő Oedipoda caerulescens alakjával és színezetével messzemenően alkalmazkodik a környezethez. Gyakran világos vagy sötét szürke árnyalatúak. De vannak barna, okker, majdnem fehér vagy fekete egyedek is. A szárnyak 2-3 sötét és világosabb keresztirányú sávot tartalmaznak. Egyszínű háttér előtt a mintázat tompább, de ha a fény a hátteret sötétebb és világosabb foltok mozaikjaira bontja, a sáskák foltjai élénkebben pompáznak. A pronotum felülete durva és különböző mértékben ráncos. A medián pronotum középgerince mérsékelten ívelt, és egy mély vágással két részre oszlik. A pronotum hátsó felében a középső gerinc ellaposodik, és a hegybe kifutó hátsó szegélybe eltűnik. Jellemző és szemet gyönyörködtető a kék színű hátsó szárny, de nagyon ritkán sárgás és rózsaszínes is lehet. A kék mezőt egy széles, sötét sáv határolja. A szárny csúcsa átlátszó, és sötét foltok lehetnek. Hátsó lábszára is kék.
Testméret: ♂ 13-23 mm | ♀ 20-29 mm
Cirpelés: Többnyire csendben fel-le szinkron vagy aszinkron módon mozgatják a hátsó lábaikat. Ezt a viselkedésmintát mindkét nem állandóan megismétli. A hímek ritkán lágy, halk zümmögő hangot is hallatnak. A hímek körbe járnak, és meg-megállva "énekelnek" hátulsó lábukat megemelve (spontán ének). Gyakran láthat két hímet, akik úgy tűnik, hogy méregetik az erejüket egyfajta dal- és lábmozgás rituáléjával. Röviddel a párzás előtt a hím rövidebb, tisztább hangokat ad ki. A repülés, mindkét nemnél halk zümmögéssel jár.
Elterjedés: Az Oedipoda caerulescens elterjedési területe Észak-Afrikától egészen Nyugat-Európáig terjed, egészen Svédország déli részig, ahol a legészakibb lelőhelyei ismertek. A Földközi-tenger mellékén az Oedipoda caerulescens részlegesen elterjedt. A elterjedési területe keletre Mongóliáig. Hazánkban alkalmas élőhelyeken nem tömegesen fordul elő. A magassági eloszlása alacsony tengerszint feletti magasságtól akár 2000 m felett van.
Élőhely, életmód: A napsütötte, száraz és meleg, alacsony növényzeti borítású élőhelyeken él. A faj a kavicsos, a köves területeken, a szikla-gyepekben, nyílt homok és szikespusztai gyepekben, vasútvonalak mentén, a kopárabb füves réteken és legelőkön, a ruderális területeken, homokdűnéken és lábakon található. Zavarásra eleinte lelapul, majd a talajon ugrálva-futva, végső esetben alacsonyan, de aktívan nagyobb távolságra repülve menekül.
Fenológia: Az imágói júniusától kezdődően találhatók. Novemberig aktívak lehetnek. A petéket laza, homokos vagy földes talajba helyezik. A lárvák a következő év április végén-május elején keltek. A hő és az aszályhoz mind a peték, mind a lárvák mérsékelten toleránsnak tűnnek.
