„Omocestus rufipes” változatai közötti eltérés
| 35. sor: | 35. sor: | ||
| − | A hím 12 - 17 mm, a nőstény 18 - 20 mm. Az alapszíne olajbarna, a háta zöld. |
+ | A hím 12 - 17 mm, a nőstény 18 - 20 mm. Az alapszíne olajbarna, a háta zöld. Az ivarmirigyek kifejlődésével a lárva hasi oldalának szürkészöld színezete fokozatosan pirosra vált át. A kifejlett példányok potrohvége, különösen a hímeké, tűzpiros. Általában réteken, legelőkön, erdei tisztásokon, irtásréteken fordul elő. |
| + | |||
| + | Leírás: Az alapszíne sötétbarna és sötét szürke, majdnem fekete, a háta zöld. Az ajaktapogató sötét, a vége fehér. A két nem eltérő színű. A hímek majdnem feketék, és gyakran van egy okkeres hosszanti sáv a fejtetőn, a pronotumon és a szárny szélén. A feltűnő a vörös színű potroh. A hímeknél a hátsó lábak is lehetnek világos vörösek. A nőstények az alapszínezetben változatosabbak, és szinte mindig zöld hátoldal. A potroh csúcsa legfeljebb enyhén vöröses, általában diszkréten színezett. A pronotum oldalszegélye mérsékelten erősen befelé hajlott az első harmadban. A szárnyak mindkét nemnél kissé túlnyúlnak a sötét hátsó térdeken. A világos stigma a szárnyak harmadik negyedének végén van. A médiamező nem széles, és különösen a nőstényekél sötét alapon világos foltokkal. Szárny a vége felé egyre erősebben füstösbarna. Az Omocestus viridulussal ellentétben a tojókampók rövidek, körülbelül fele annyira, mint a szubgenitális lemez. |
||
| + | |||
| + | Testméret: ♂ 11-15 mm | ♀ 13-20 mm |
||
A lap 2019. március 13., 15:49-kori változata
#0510
Magyar név: Vöröshasú tarlósáska
Tudományos név: Omocestus rufipes (Zetterstedt, 1821)
Elterjedés: euroszibériai
Faunatípus: angarai
Életforma: chortobiont
Természetvédelmi értékszám: IV
Omocestus rufipes
Omocestus rufipes
http://www.orthoptera.ch/arten/item/omocestus-omocestus-rufipes
https://www.inaturalist.org/taxa/362311-Omocestus-rufipes/browse_photos
http://www.pyrgus.de/Omocestus_rufipes_en.html
A hím 12 - 17 mm, a nőstény 18 - 20 mm. Az alapszíne olajbarna, a háta zöld. Az ivarmirigyek kifejlődésével a lárva hasi oldalának szürkészöld színezete fokozatosan pirosra vált át. A kifejlett példányok potrohvége, különösen a hímeké, tűzpiros. Általában réteken, legelőkön, erdei tisztásokon, irtásréteken fordul elő.
Leírás: Az alapszíne sötétbarna és sötét szürke, majdnem fekete, a háta zöld. Az ajaktapogató sötét, a vége fehér. A két nem eltérő színű. A hímek majdnem feketék, és gyakran van egy okkeres hosszanti sáv a fejtetőn, a pronotumon és a szárny szélén. A feltűnő a vörös színű potroh. A hímeknél a hátsó lábak is lehetnek világos vörösek. A nőstények az alapszínezetben változatosabbak, és szinte mindig zöld hátoldal. A potroh csúcsa legfeljebb enyhén vöröses, általában diszkréten színezett. A pronotum oldalszegélye mérsékelten erősen befelé hajlott az első harmadban. A szárnyak mindkét nemnél kissé túlnyúlnak a sötét hátsó térdeken. A világos stigma a szárnyak harmadik negyedének végén van. A médiamező nem széles, és különösen a nőstényekél sötét alapon világos foltokkal. Szárny a vége felé egyre erősebben füstösbarna. Az Omocestus viridulussal ellentétben a tojókampók rövidek, körülbelül fele annyira, mint a szubgenitális lemez.
Testméret: ♂ 11-15 mm | ♀ 13-20 mm
