Stenobothrus nigromaculatus

Magyar név: Sztyeppréti sáska

Tudományos név: Stenobothrus nigromaculatus (Herrich-Schäffer, 1840)

Elterjedés: euroszibériai

Faunatípus: angarai

Életforma: chortobiont

Természetvédelmi értékszám: III

• 

  Stenobothrus nigromaculatus nőstény

• Példa.jpg

  Képaláírás2

http://www.orthoptera.ch/arten/item/stenobothrus-nigromaculatus-nigromaculatus

https://www.inaturalist.org/taxa/521077-Stenobothrus-nigromaculatus/browse_photos

http://www.pyrgus.de/Stenobothrus_nigromaculatus_en.html

Leírás: Alapszíne zöld, barnás vagy szürkés, hasonlóan változó, mint a többi Stenobothrus fajnál. A hím tipikus jellemzője a hosszú, világos csápok, amelyek kissé szélesebbek a végükön, és kifelé hajlanak. A a fekete alapon világos pronotum szegélyek kissé befelé görbültek. A barna szárnyak keskenyek. A hímeknél eléri a hátsó térdet, a nőstényekben egyértelműen a térd előtt végződnek. A széles media-mezője a szárny második harmadának végéig terjed, haránterekkel kereszteződik, és szabálytalan fekete foltokkal takitott. Ezek a foltok gyengébbek a hímeknél, és mindkét nemben teljesen hiányozhatnak is. A fehér stigma sohasem feltűnő. A potroh vége gyakran kissé vagy erősebben narancssárga.

Testméret: ♂ 10-20 mm | ♀ 18-25 mm

Cirpelés: Mérsékelten hangos spontán éneke általában 3-4 tömör versből áll, amelyek csendesen kezdődnek, és a középén vagy röviddel a vége előtt érik el a maximális hangerőt. Egy vers 1-2 másodpercig tart, 90-200 szótagból áll, és hirtelen végződik.A rivalizáló ének során az egyik hím pontosan kihasználja a másik szünetét. Ha több hím is van együtt, akkor a kórusok több másodpercre elhallgatnak, amíg egy másik hím nem indít el egy következő kórust. A tartós rivalizáló énekek felváltva csendben 1,5 másodpercig tartanak (a lábak lefelé mozgása) 5-7 karcolással (felfelé irányuló mozgás). 2-8 tiszta verssel zárul.

Elterjedés: A paleararktikus faj Európában Németországban, Franciaországban, Spanyolországban, Portugáliában, Olaszországban (az Alpokban és az Apenninekben), Csehországban, a Kárpát-medencében, Lengyelországban, Svájcban, Ausztriában, Jugoszláviában, Romániában, Bulgáriában és Észak-Görögországban fordul elő. Keleten, az előfordulása Kis-Ázsiára és a Kaukázusra valamint Szibériára terjed ki. Németországban a faj 250 és 900 méter közötti magasságban fordul elő, de az Allgäuban is közel 1500 méteres magasságra találtak. Svájcban 500 és 2270 méter közötti magasságban található.

Élőhely és életmód: Thermo-xerofil, a rövid füfű hegyi gyepekben élnek elsősorban, de a kétszíkű lágyszárúakat is zartalmazó, dúsabb gyepekben is megtalálhatók. Előnyben részesülnek a legeltetett száraz és félszáraz gyepek (hegyi legelők), gyepek, száraz, sztyepp-jellegű társulások. Kerüli az árnyékos és nedves területeket. Az intenzív udvarlásban a férfiak néha néhány percig pózolnak a nőstény előtt. Az udvarló éneket a hátsó lábszárak és a csápok élénk mozgatása kíséri.

Fenológia: Az imágók június és szeptember között találhatók.