Stenobothrus lineatus

#0500 0501 0502

Magyar név: Jajgató rétisáska

Tudományos név: Stenobothrus lineatus (Panzer, 1796)

Elterjedés: euroszibériai

Faunatípus: angarai

Életforma: chortobiont

Természetvédelmi értékszám: III

• 

  Stenobothrus lineatus nőstény

• 

  Stenobothrus lineatus hím

• 

  Stenobothrus lineatus

• 

  Stenobothrus lineatus

• 

  Stenobothrus lineatus

0500.wav

http://www.orthoptera.ch/arten/item/stenobothrus-lineatus-lineatus

https://www.inaturalist.org/taxa/362307-Stenobothrus-lineatus/browse_photos

http://www.pyrgus.de/Stenobothrus_lineatus_en.html

Leírás: Az alapszíne zöld, de sok színvariáció előfordulhat főleg a nőstényeknél (sárgásvörös, bíborvörös, ibolya, karminvörös, stb.). A homlokcsúcstól a fej és a pronotum oldalán két fehér vonal húzódik, a nőstényeknél gyakran a szárnyak hajtása mentén is folytatódik. A pronotumon ezek a világos oldalélek kissé behajlottak. A barnás fedőszárnyak a hímeknél elérik a hátsó térdet, a nőstényeknél a térdek előtt végződik. A stigma a második harmad végén van, és általában egyértelműen látszik. A nőstényeknek gyakran fehér vonal van a szárny alsó szélén. A media-mező nagyon széles, ritkás haránt-erezettel. Különösen a hímek potroha intenzív narancssárga. Ez a feltűnő szín változó intenzitású az egyes egyedeknél, kivéve a hátsó lábszárakat és a combokat. A hátsó térd sötét.

Testméret: ♂ 14-19 mm | ♀ 20-27 mm

Cirpelés: A Stenobothrus lineatus enyhe és közepesen hangos spontán cirpelése egyedülálló a közép-európai sáskák között. E faj ezüstösen csengő, jajongáshoz hasonló cirpelése bármely kórusból kitűnik. Az egyes szótagok kivételesen hosszú időt veszek igénybe, mivel a lábakat nagyon lassan, nagy amplitúdóval mozgatják felváltva föl- és lefelé. A vers 10-25 másodpercig tart, általában csendesen kezdődik, és néhány szótag után eléri a maximális hangerőt. Ez azt eredményezi, hogy a teljes vers teljes egészében szól. A látványos udvarló énekben két különböző cirpelési típus van. Egy intenzív, és egy halk (az udvarló hím könnyen megtalálható a réten ultrahang detektor segítségével). Gyakran több hímet hallhatunk a udvarolni, mint a spontán énekelni.

Elterjedés: Spanyolországtól Közép-Európán keresztül Ázsiáig terjed. Az északi elterjedési határa az Egyesült Királyság déli részén és Észak-Németországon keresztül fut. Hazánkban a hegyi rétek (kaszálók, sztyepprétek, sziklagyepek) jellegzetes állata.

Élőhely, életmód: Thermofil, enyhén mezofil faj. Kedveli száraz és félig száraz gyepeket. Gyakran előfordul hegyi kaszálókon, sztyepréteken is. A klimatikusan hidegebb régiókban a délies lejtőkön vagy domboldalakon szórványosan. Az Alpokban a kezelt legelők egyenesszárnyú közösségeinek karakterfaja, és 3000 m-re is emelkedik. A petéket a talajba vagy a fűcsomók tövébe rakja. Kétszikű lágyszárúakkal is táplálkozik, a nőstények gyakran elhullott állatokkal is. Az éjszaka folyamán 20 cm-es magasságba mászik.

Fenológia: A Stenobothrus lineatus imágóit június és november között találjuk.