„Stenobothrus lineatus” változatai közötti eltérés
| 37. sor: | 37. sor: | ||
| − | Leírás: Az alapszíne zöld, de sok színvariáció előfordulhat főleg a nőstényeknél (sárgásvörös, bíborvörös, ibolya, karminvörös, stb.). A homlokcsúcstól a fej és a pronotum oldalán két fehér vonal húzódik, a nőstényeknél gyakran a szárnyak hajtása mentén is folytatódik. A pronotumon ezek a világos oldalélek kissé behajlottak. A barnás fedőszárnyak a hímeknél elérik a hátsó térdet, a nőstényeknél a térdek előtt végződik. A stigma a második harmad végén van, és általában egyértelműen látszik. A nőstényeknek gyakran fehér vonal van a szárny alsó szélén. A media-mező nagyon széles, ritkás haránt-erezettel. Különösen a hímek potroha intenzív narancssárga. Ez a feltűnő szín változó intenzitású az egyes egyedeknél, kivéve a hátsó lábszárakat és a combokat. A hátsó térd sötét. |
+ | '''Leírás:''' Az alapszíne zöld, de sok színvariáció előfordulhat főleg a nőstényeknél (sárgásvörös, bíborvörös, ibolya, karminvörös, stb.). A homlokcsúcstól a fej és a pronotum oldalán két fehér vonal húzódik, a nőstényeknél gyakran a szárnyak hajtása mentén is folytatódik. A pronotumon ezek a világos oldalélek kissé behajlottak. A barnás fedőszárnyak a hímeknél elérik a hátsó térdet, a nőstényeknél a térdek előtt végződik. A stigma a második harmad végén van, és általában egyértelműen látszik. A nőstényeknek gyakran fehér vonal van a szárny alsó szélén. A media-mező nagyon széles, ritkás haránt-erezettel. Különösen a hímek potroha intenzív narancssárga. Ez a feltűnő szín változó intenzitású az egyes egyedeknél, kivéve a hátsó lábszárakat és a combokat. A hátsó térd sötét. |
Testméret: ♂ 14-19 mm | ♀ 20-27 mm |
Testméret: ♂ 14-19 mm | ♀ 20-27 mm |
||
| − | Cirpelés: A Stenobothrus lineatus enyhe és közepesen hangos spontán cirpelése egyedülálló a közép-európai sáskák között. E faj ezüstösen csengő, jajongáshoz hasonló cirpelése bármely kórusból kitűnik. Az egyes szótagok kivételesen hosszú időt veszek igénybe, mivel a lábakat nagyon lassan, nagy amplitúdóval mozgatják felváltva föl- és lefelé. A vers 10-25 másodpercig tart, általában csendesen kezdődik, és néhány szótag után eléri a maximális hangerőt. Ez azt eredményezi, hogy a teljes vers teljes egészében szól. A látványos udvarló énekben két különböző cirpelési típus van. Egy intenzív, és egy halk (az udvarló hím könnyen megtalálható a réten ultrahang detektor segítségével). Gyakran több hímet hallhatunk a udvarolni, mint a spontán énekelni. |
+ | '''Cirpelés:''' A Stenobothrus lineatus enyhe és közepesen hangos spontán cirpelése egyedülálló a közép-európai sáskák között. E faj ezüstösen csengő, jajongáshoz hasonló cirpelése bármely kórusból kitűnik. Az egyes szótagok kivételesen hosszú időt veszek igénybe, mivel a lábakat nagyon lassan, nagy amplitúdóval mozgatják felváltva föl- és lefelé. A vers 10-25 másodpercig tart, általában csendesen kezdődik, és néhány szótag után eléri a maximális hangerőt. Ez azt eredményezi, hogy a teljes vers teljes egészében szól. A látványos udvarló énekben két különböző cirpelési típus van. Egy intenzív, és egy halk (az udvarló hím könnyen megtalálható a réten ultrahang detektor segítségével). Gyakran több hímet hallhatunk a udvarolni, mint a spontán énekelni. |
| − | Elterjedés: Spanyolországtól Közép-Európán keresztül Ázsiáig terjed. Az északi elterjedési határa az Egyesült Királyság déli részén és Észak-Németországon keresztül fut. Hazánkban a hegyi rétek (kaszálók, sztyepprétek, sziklagyepek) jellegzetes állata. |
+ | '''Elterjedés:''' Spanyolországtól Közép-Európán keresztül Ázsiáig terjed. Az északi elterjedési határa az Egyesült Királyság déli részén és Észak-Németországon keresztül fut. Hazánkban a hegyi rétek (kaszálók, sztyepprétek, sziklagyepek) jellegzetes állata. |
| − | Élőhely, életmód: Thermofil, enyhén mezofil faj. Kedveli száraz és félig száraz gyepeket. Gyakran előfordul hegyi kaszálókon, sztyepréteken is. A klimatikusan hidegebb régiókban a délies lejtőkön vagy domboldalakon szórványosan. Az Alpokban a kezelt legelők egyenesszárnyú közösségeinek karakterfaja, és 3000 m-re is emelkedik. |
+ | '''Élőhely, életmód:''' Thermofil, enyhén mezofil faj. Kedveli száraz és félig száraz gyepeket. Gyakran előfordul hegyi kaszálókon, sztyepréteken is. A klimatikusan hidegebb régiókban a délies lejtőkön vagy domboldalakon szórványosan. Az Alpokban a kezelt legelők egyenesszárnyú közösségeinek karakterfaja, és 3000 m-re is emelkedik. |
A petéket a talajba vagy a fűcsomók tövébe rakja. Kétszikű lágyszárúakkal is táplálkozik, a nőstények gyakran elhullott állatokkal is. Az éjszaka folyamán 20 cm-es magasságba mászik. |
A petéket a talajba vagy a fűcsomók tövébe rakja. Kétszikű lágyszárúakkal is táplálkozik, a nőstények gyakran elhullott állatokkal is. Az éjszaka folyamán 20 cm-es magasságba mászik. |
||
| − | Fenológia: A Stenobothrus lineatus imágóit június és november között találjuk. |
+ | '''Fenológia:''' A Stenobothrus lineatus imágóit június és november között találjuk. Az áttelelő petékből április-május folyamán kelnek a lárvák. |
A lap jelenlegi, 2019. március 27., 16:48-kori változata
#0500 0501 0502
Magyar név: Jajgató rétisáska
Tudományos név: Stenobothrus lineatus (Panzer, 1796)
Elterjedés: euroszibériai
Faunatípus: angarai
Életforma: chortobiont
Természetvédelmi értékszám: III
Stenobothrus lineatus nőstény
Stenobothrus lineatus hím
Stenobothrus lineatus
Stenobothrus lineatus
Stenobothrus lineatus
http://www.orthoptera.ch/arten/item/stenobothrus-lineatus-lineatus
https://www.inaturalist.org/taxa/362307-Stenobothrus-lineatus/browse_photos
http://www.pyrgus.de/Stenobothrus_lineatus_en.html
Leírás: Az alapszíne zöld, de sok színvariáció előfordulhat főleg a nőstényeknél (sárgásvörös, bíborvörös, ibolya, karminvörös, stb.). A homlokcsúcstól a fej és a pronotum oldalán két fehér vonal húzódik, a nőstényeknél gyakran a szárnyak hajtása mentén is folytatódik. A pronotumon ezek a világos oldalélek kissé behajlottak. A barnás fedőszárnyak a hímeknél elérik a hátsó térdet, a nőstényeknél a térdek előtt végződik. A stigma a második harmad végén van, és általában egyértelműen látszik. A nőstényeknek gyakran fehér vonal van a szárny alsó szélén. A media-mező nagyon széles, ritkás haránt-erezettel. Különösen a hímek potroha intenzív narancssárga. Ez a feltűnő szín változó intenzitású az egyes egyedeknél, kivéve a hátsó lábszárakat és a combokat. A hátsó térd sötét.
Testméret: ♂ 14-19 mm | ♀ 20-27 mm
Cirpelés: A Stenobothrus lineatus enyhe és közepesen hangos spontán cirpelése egyedülálló a közép-európai sáskák között. E faj ezüstösen csengő, jajongáshoz hasonló cirpelése bármely kórusból kitűnik. Az egyes szótagok kivételesen hosszú időt veszek igénybe, mivel a lábakat nagyon lassan, nagy amplitúdóval mozgatják felváltva föl- és lefelé. A vers 10-25 másodpercig tart, általában csendesen kezdődik, és néhány szótag után eléri a maximális hangerőt. Ez azt eredményezi, hogy a teljes vers teljes egészében szól. A látványos udvarló énekben két különböző cirpelési típus van. Egy intenzív, és egy halk (az udvarló hím könnyen megtalálható a réten ultrahang detektor segítségével). Gyakran több hímet hallhatunk a udvarolni, mint a spontán énekelni.
Elterjedés: Spanyolországtól Közép-Európán keresztül Ázsiáig terjed. Az északi elterjedési határa az Egyesült Királyság déli részén és Észak-Németországon keresztül fut. Hazánkban a hegyi rétek (kaszálók, sztyepprétek, sziklagyepek) jellegzetes állata.
Élőhely, életmód: Thermofil, enyhén mezofil faj. Kedveli száraz és félig száraz gyepeket. Gyakran előfordul hegyi kaszálókon, sztyepréteken is. A klimatikusan hidegebb régiókban a délies lejtőkön vagy domboldalakon szórványosan. Az Alpokban a kezelt legelők egyenesszárnyú közösségeinek karakterfaja, és 3000 m-re is emelkedik. A petéket a talajba vagy a fűcsomók tövébe rakja. Kétszikű lágyszárúakkal is táplálkozik, a nőstények gyakran elhullott állatokkal is. Az éjszaka folyamán 20 cm-es magasságba mászik.
Fenológia: A Stenobothrus lineatus imágóit június és november között találjuk. Az áttelelő petékből április-május folyamán kelnek a lárvák.
