„Chorthippus (Glyptobothrus) biguttulus” változatai közötti eltérés
| 22. sor: | 22. sor: | ||
| − | Színezete változó, |
+ | Színezete változó, . A hím 13 - 15 mm, a nőstény 17 – 24 mm. A német nyelvterületen "fülemülesáskának" nevezett ''zengő tarlósáska'' hímjei igen változatos strófákat énekelnek, attól függően, hogy udvarolnak-e éppen, vagy társaikat akarják távol tartani revirjüktől. A párzásra kész nőstény válaszol a hím hívására, és így felváltva zenélnek. A hímek érces hangja messzire hallatszik. Egy-egy "előénekes" hangjára gyakran egész kórus csendül fel. |
| + | |||
| ⚫ | '''Leírás:''' Színe nagyon változó: leggyakrabban szürkésbarna, de fehér-szürkés, zöld, sárga, rózsaszín-gránát, stb is lehet. A pronotum éleit fehér csíkok határolják. A többi Chorthippus fajhoz hasonlóan az elülső szárnyak kis sötét foltokkal is rendelkezhetnek. A ''Chorthippus biguttulus-mollis-brunneus'' csoportban lévő hímek könnyedén azonosíthatók az elülső szárny morfológiájával, illetve sokkal könnyebben, ha meghallgatjuk a hívó dalt, ez nagyon különböznik fajonként. A nőstényeket szinte lehetetlen megkülönböztetni, de egyszerű azonosítási mód van: ha követjük a hím udvarló éneket, azonosíthatjuk a nőstényt. |
||
| + | |||
| ⚫ | |||
| − | Chorthippus biguttulus hedickei (Ramme, 1942) |
||
| ⚫ | Leírás: |
||
| ⚫ | |||
Striduláció: a hívó dal általában három echeme-szekvenciából áll, mindegyik crescendo-ban. Az első echeme szekvencia hosszabb. A nap folyamán hevül. |
Striduláció: a hívó dal általában három echeme-szekvenciából áll, mindegyik crescendo-ban. Az első echeme szekvencia hosszabb. A nap folyamán hevül. |
||
| + | |||
| − | Eloszlás: A Chorthippus biguttulus egy holopalaearctic faj. Az országunkban gyakori, különösen Moldvában. |
||
| + | '''Elterjedés:''' Holopalaearktikus faj. Országszerte gyakori. |
||
| − | Élőhely és életmód: dombos és hegyvidéki területeken él mezofil és mezo-xerofil gyepekben. Különösen a nyár végén és a kora ősszel, a gyönyörű hívó ének a domináns hang a közép- és kelet-moldvai számos gyepen. |
||
| + | |||
| ⚫ | |||
| + | '''Élőhely és életmód:''' A Kárpát-medencében, így hazánkban is az egyik legközönségesebb faj. Ubiquista, mezofil és mezo-xerofil gyepekben él. A művelt területeken, kertekben, útszéleken is megtalálható. A nyílt, gyér növényzetű, napos biotópokat részesíti előnyben. Minden magasságban előfordul. Különösen a nyár végén és a kora ősszel, a gyönyörű hívó ének a domináns hang a fenti gyepekben. |
||
| + | |||
| ⚫ | |||
A lap 2020. január 16., 15:32-kori változata
#0540 0541
Magyar név: Zengő tarlósáska
Tudományos név: Chorthippus (Glyptobothrus) brunneus (Thunberg, 1815)
Elterjedés: euroszibériai
Faunatípus: angarai
Életforma: chortobiont
Természetvédelmi értékszám: V
Glyptobothrus biguttulus
http://www.orthoptera.ch/arten/item/chorthippus-glyptobothrus-biguttulus-biguttulus
Színezete változó, . A hím 13 - 15 mm, a nőstény 17 – 24 mm. A német nyelvterületen "fülemülesáskának" nevezett zengő tarlósáska hímjei igen változatos strófákat énekelnek, attól függően, hogy udvarolnak-e éppen, vagy társaikat akarják távol tartani revirjüktől. A párzásra kész nőstény válaszol a hím hívására, és így felváltva zenélnek. A hímek érces hangja messzire hallatszik. Egy-egy "előénekes" hangjára gyakran egész kórus csendül fel.
Leírás: Színe nagyon változó: leggyakrabban szürkésbarna, de fehér-szürkés, zöld, sárga, rózsaszín-gránát, stb is lehet. A pronotum éleit fehér csíkok határolják. A többi Chorthippus fajhoz hasonlóan az elülső szárnyak kis sötét foltokkal is rendelkezhetnek. A Chorthippus biguttulus-mollis-brunneus csoportban lévő hímek könnyedén azonosíthatók az elülső szárny morfológiájával, illetve sokkal könnyebben, ha meghallgatjuk a hívó dalt, ez nagyon különböznik fajonként. A nőstényeket szinte lehetetlen megkülönböztetni, de egyszerű azonosítási mód van: ha követjük a hím udvarló éneket, azonosíthatjuk a nőstényt.
Testhossz: S 15-18mm, $ 22-26mm.
Striduláció: a hívó dal általában három echeme-szekvenciából áll, mindegyik crescendo-ban. Az első echeme szekvencia hosszabb. A nap folyamán hevül.
Elterjedés: Holopalaearktikus faj. Országszerte gyakori.
Élőhely és életmód: A Kárpát-medencében, így hazánkban is az egyik legközönségesebb faj. Ubiquista, mezofil és mezo-xerofil gyepekben él. A művelt területeken, kertekben, útszéleken is megtalálható. A nyílt, gyér növényzetű, napos biotópokat részesíti előnyben. Minden magasságban előfordul. Különösen a nyár végén és a kora ősszel, a gyönyörű hívó ének a domináns hang a fenti gyepekben.
Fenológia: Az imágók júniusban jelennek meg, és még novemberben is láthatóak. Apetealakban telel át. A lárvák április-májusban kelnek.
