„Chorthippus (Glyptobothrus) mollis” változatai közötti eltérés

Innen: orthoptera-wiki
17. sor: 17. sor:
 
0541_Glyptobothrus_mollis.jpg|Glyptobothrus mollis nőstény
 
0541_Glyptobothrus_mollis.jpg|Glyptobothrus mollis nőstény
 
</gallery>
 
</gallery>
  +
  +
http://www.orthoptera.ch/arten/item/chorthippus-glyptobothrus-mollis-mollis
  +
  +
http://www.orthoptera.ch/arten/item/chorthippus-glyptobothrus-mollis-ignifer
  +
   
 
Színezete változó, leggyakrabban szürkésbarna. A hím 13 - 15 mm, a nőstény 17 – 24 mm. A Kárpát-medencében, így hazánkban is az egyik legközönségesebb faj. A művelt területeken, kertekben, útszéleken is megtalálható. A nyílt, gyér növényzetű, napos biotópokat részesíti előnyben. Minden magasságban előfordul. A hozzá meglehetősen hasonló ''zengő tarlósáska ''(''[[Chorthippus (Glyptobothrus) biguttulus]] (Linne, 1758); európai; ponto-káspi; chortobiont; IV (#0530 0531))'' és a ''halk tarlósáska'' (''[[Chorthippus (Glyptobothrus) mollis]] (Carpentier, 1825); euroszibériai; angarai; chortobiont; IV (#0550 0551)) ''ugyancsak gyakori fajok a Kárpát-medencében. Főként az üdébb, magasabb fekvésű sztyepréteken, erdőirtásokon, s a szomszédos erdészeti és mezőgazdasági kultúrákban fordulnak elő. A német nyelvterületen "fülemülesáskának" nevezett ''zengő tarlósáska'' hímjei igen változatos strófákat énekelnek, attól függően, hogy udvarolnak-e éppen, vagy társaikat akarják távol tartani revirjüktől. A párzásra kész nőstény válaszol a hím hívására, és így felváltva zenélnek. A hímek érces hangja messzire hallatszik. Egy-egy "előénekes" hangjára gyakran egész kórus csendül fel.
 
Színezete változó, leggyakrabban szürkésbarna. A hím 13 - 15 mm, a nőstény 17 – 24 mm. A Kárpát-medencében, így hazánkban is az egyik legközönségesebb faj. A művelt területeken, kertekben, útszéleken is megtalálható. A nyílt, gyér növényzetű, napos biotópokat részesíti előnyben. Minden magasságban előfordul. A hozzá meglehetősen hasonló ''zengő tarlósáska ''(''[[Chorthippus (Glyptobothrus) biguttulus]] (Linne, 1758); európai; ponto-káspi; chortobiont; IV (#0530 0531))'' és a ''halk tarlósáska'' (''[[Chorthippus (Glyptobothrus) mollis]] (Carpentier, 1825); euroszibériai; angarai; chortobiont; IV (#0550 0551)) ''ugyancsak gyakori fajok a Kárpát-medencében. Főként az üdébb, magasabb fekvésű sztyepréteken, erdőirtásokon, s a szomszédos erdészeti és mezőgazdasági kultúrákban fordulnak elő. A német nyelvterületen "fülemülesáskának" nevezett ''zengő tarlósáska'' hímjei igen változatos strófákat énekelnek, attól függően, hogy udvarolnak-e éppen, vagy társaikat akarják távol tartani revirjüktől. A párzásra kész nőstény válaszol a hím hívására, és így felváltva zenélnek. A hímek érces hangja messzire hallatszik. Egy-egy "előénekes" hangjára gyakran egész kórus csendül fel.

A lap 2017. június 15., 11:12-kori változata

#0540 0541

Magyar név: közönséges tarlósáska

Tudományos név: Chorthippus (Glyptobothrus) brunneus (Thunberg, 1815)

Elterjedés: euroszibériai

Faunatípus: angarai

Életforma: chortobiont

Természetvédelmi értékszám: V

http://www.orthoptera.ch/arten/item/chorthippus-glyptobothrus-mollis-mollis

http://www.orthoptera.ch/arten/item/chorthippus-glyptobothrus-mollis-ignifer


Színezete változó, leggyakrabban szürkésbarna. A hím 13 - 15 mm, a nőstény 17 – 24 mm. A Kárpát-medencében, így hazánkban is az egyik legközönségesebb faj. A művelt területeken, kertekben, útszéleken is megtalálható. A nyílt, gyér növényzetű, napos biotópokat részesíti előnyben. Minden magasságban előfordul. A hozzá meglehetősen hasonló zengő tarlósáska (Chorthippus (Glyptobothrus) biguttulus (Linne, 1758); európai; ponto-káspi; chortobiont; IV (#0530 0531)) és a halk tarlósáska (Chorthippus (Glyptobothrus) mollis (Carpentier, 1825); euroszibériai; angarai; chortobiont; IV (#0550 0551)) ugyancsak gyakori fajok a Kárpát-medencében. Főként az üdébb, magasabb fekvésű sztyepréteken, erdőirtásokon, s a szomszédos erdészeti és mezőgazdasági kultúrákban fordulnak elő. A német nyelvterületen "fülemülesáskának" nevezett zengő tarlósáska hímjei igen változatos strófákat énekelnek, attól függően, hogy udvarolnak-e éppen, vagy társaikat akarják távol tartani revirjüktől. A párzásra kész nőstény válaszol a hím hívására, és így felváltva zenélnek. A hímek érces hangja messzire hallatszik. Egy-egy "előénekes" hangjára gyakran egész kórus csendül fel.