„Acrotylus longipes” változatai közötti eltérés

Innen: orthoptera-wiki
1. sor: 1. sor:
 
''<nowiki>#0410</nowiki>''
 
''<nowiki>#0410</nowiki>''
   
Magyar név: homoki önbeásó sáska
+
'''Magyar név:''' Hosszúlábú önbeásósáska
   
Tudományos név: Acrotylus longipes (Carpentier, 1845)
+
'''Tudományos név:''' ''Acrotylus longipes'' (Carpentier, 1845)
   
Elterjedés: afrikai-európai, nyugat-ázsiai
+
'''Elterjedés:''' afrikai-európai, nyugat-ázsiai
   
Faunatípus: afrikai-európai
+
'''Faunatípus:''' afrikai-európai
   
Életforma: geo-pszammobiont
+
'''Életforma:''' geo-pszammobiont
  +
 
'''Természetvédelmi értékszám:''' II
  +
 
'''Védettség: '''IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 5000 Ft.
   
Természetvédelmi értékszám: II
 
   
 
<gallery>
 
<gallery>
17. sor: 20. sor:
 
0411_Acrotylus_longipes.jpg|Acrotylus longipes
 
0411_Acrotylus_longipes.jpg|Acrotylus longipes
 
</gallery>
 
</gallery>
 
 
 
'''Hosszúlábú önbeásósáska'''
 
 
 
''Acrotylus longipes'' (Charpcntier, 1845)
 
 
 
'''Védettség: '''IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 5000 Ft.
 
   
   

A lap 2019. január 28., 12:42-kori változata

#0410

Magyar név: Hosszúlábú önbeásósáska

Tudományos név: Acrotylus longipes (Carpentier, 1845)

Elterjedés: afrikai-európai, nyugat-ázsiai

Faunatípus: afrikai-európai

Életforma: geo-pszammobiont

Természetvédelmi értékszám: II

Védettség: IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 5000 Ft.



Leírás, bemutatás:

Karcsú, hosszúszámyú, hosszúlábú sáska. A test színe világos szürke vagy barna színű, általában azonos színű, mint azok a homokos dűnék, ahol él. A hátsó szárnya citromsárga, ritkábban narancssárga. A hátsó lábszára kék.


Testhossz: ♂ 14-17mm, ♀ 20-24 mm


Cirpelés: hasonlít az egyik korábbi faj. Napközben cirpel.


A faj ökológiája:

Geo-psammofil, xero-thermofil faj. Homoki kopárosok, parlagok nyílt, futóhomokos foltjain fordul elő, általában 50 % alatti növényzeti borítással. Általában együtt található meg az Acrotylus insubricus, Sphingonotus coerulans és Calliptamus italicus fajokkal.

Hűvösebb időben a homoktalajba temetkezik. Jól repül, gyakran 10-20 m magasra is felemelkedik.

A lárvák április-májusban kelnek, a felnőtt egyedek júliusban jelennek meg és csak a petecsomói telelnek át.


Általános elterjedése:

Afro-európai, mediterrán, Közel-Kelet és Afrika.


Elterjedése Magyarországon:

Homoki kopárosokon, foltszerű előfordulásai ismertek (1957 óta), főleg a Duna-Tisza-közén, ritkábban a Tiszántúlon és a Dunántúlon (Fenyőfő).


ELŐFORDULÁSA NEMZETI PARKJAINKBAN (és illetékességi területükön).

BFNP: Fenyőfó/38 D1NP: Budapest(?)/22

HNP: Hajdúsámson/N, „Debrecen (Sámsoni dombok)”/44

KNP:/40 Ágasegyháza/N, Bócsa/N, Fülöpháza/N, S, Balota-puszta/N, Ásotthalom/N, (Szeged/N, élő példány belvárosi üzlet kirakatában)


Állománynagyság:

Faunisztikailag igen értékes, ritka mediterrán/afrikai homokpusztai faj, amelyet Magyarországról (és Közép-Európából) csak 1957 óta ismerünk. A futóhomokos parlagok indikátor-faja.


Veszélyeztető tényezők:

Legritkább sáska-fajaink közé tartozik. A futóhomokos területek zsugorodása, eltűnése következtében hazai élőhelyei eltűnőben vannak.


Természetvédelmi kezelés:

A faj hazai fennmaradása érdekében kisebb-nagyobb futóhomokos parlagterületek megtartása/fenntartása ajánlott. Ezek a területfoltok egyben más, ritka, kopár-homoki Orthoptera-fajok élőhelyéül is szolgálhatnának.