„Aiolopus strepens” változatai közötti eltérés
| 1. sor: | 1. sor: | ||
| − | '''Déli áttelelősáska''' |
||
| − | Magyar név: |
+ | '''Magyar név:''' Déli áttelelősáska |
| − | Tudományos név: |
+ | '''Tudományos név:''' ''Aiolopus strepens ''(Latreille, 1804) |
| − | Elterjedés: |
+ | '''Elterjedés:''' |
| − | Faunatípus: |
+ | '''Faunatípus:''' |
| − | Életforma: |
+ | '''Életforma:''' |
| − | Természetvédelmi értékszám: |
+ | '''Természetvédelmi értékszám:''' I |
| + | |||
| ⚫ | |||
| 21. sor: | 22. sor: | ||
http://www.orthoptera.ch/arten/item/aiolopus-strepens-strepens |
http://www.orthoptera.ch/arten/item/aiolopus-strepens-strepens |
||
| − | |||
| − | |||
| − | ''Aiolopus strepens ''(Latreille, 1804) |
||
| − | |||
| − | |||
| ⚫ | |||
A lap 2019. január 28., 12:48-kori változata
Magyar név: Déli áttelelősáska
Tudományos név: Aiolopus strepens (Latreille, 1804)
Elterjedés:
Faunatípus:
Életforma:
Természetvédelmi értékszám: I
Védettség: IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 5000 Ft.
Aiolopus strepens nőstény
Aiolopus strepens hím
http://www.orthoptera.ch/arten/item/aiolopus-strepens-strepens
Leírás, bemutatás:
A tori oldallécek hiányoznak. Az alapszíne meglehetősen változó,. barna, ritkán zöldes, a hátsó lábszár részben piros.
Aiolopus strepens robusztusabb, mint a hasonló Aiolopus thalassinus. Az erős hátulsó végtagok combszélessége nagyjából megegyezik a szárnyak szélességével. A térd alatt, a hátsó lábszárak fényesen élénkvörösek. A szárnyak túlnyúlnak a hátsó térd mintegy fele a hossza. A szárnyak kiterjesztése két fényes keresztirányú sávok, amelyek kevésbé hangsúlyos. A hátsó szárnyak üveges, hátsó szárnyvége füstös, és a tövénél gyakran finoman kékes zöld színű.
Testhossz: ♂ 17-24 mm, ♀ 23-32 mm
A faj ökológiája:
Déli lejtők ritkás tölgyeseinek xero-mezofil gyepű, köves, kopasz, foltokkal tarkított tisztásain él. Geo-chortobiont.
Imágó alakban az avarba bújva telel, tavasszal petézik. A talajszinten tartózkodik. Felzavarva 5-15 m-re repül. (Az Aiolopus strepens nagyon jól repül, nemcsak a hosszabb távolságokra, hanem jól navigálva is.)
A legtöbb imágó késő nyáron, júliusban és augusztusban található. Különösen Dél-Európában, de hazai élőhelyein is, a felnőtt állatok telelnek át, így még fellelhetők a nyár elején.
Általános elterjedése:
Afrikai. Az európai és az ázsiai mediterrán terület, Franciaországtól Belső-Ázsiáig, Afrika. Areájának legészakibb részét a Kárpát-medence déli felében éri el.
Elterjedése Magyarországon:
Csak a Mecsekből és a Villányihegységből ismeretes.
ELŐFORDULÁSA NEMZETI PARKJAINKBAN (és illetékességi területükön).
DDNP: Mecsek (Pécs/N), Villányi-hegység/13 (Villány, NA, S)
FHNP: Fertő-táj(?)/2
Állománynagyság
A hazai fauna lokálisan előforduló, ritka, áliatföldrajzilag igen .értékes (mediterrán) tagja. Hazai előfordulása areájának legészakibb részét jelenti.
Veszélyeztető tényezők:
A városi (Pécs) agglomerációtól távolabb eső élőhelyein lényegében nem fenyegetett, azonban a település-közeli, ritkás tölgyerdő- tisztásokon jelentékeny zavarásnak lehet kitéve.
Természetvédelmi kezelés:
A szóban forgó déli lejtők ritkás tölgyeseinek tisztásai a lehetőség szerint a zavarásoktól tehermentesítendők.
