Tettigonia viridissima

#0090

Magyar név: Zöld lombszöcske

Tudományos név: Tettigonia viridissima Linne, 1758

Elterjedés: euroszibériai

Faunatípus: szibériai, policentrikus

Életforma: chortho-thamnobiont

Természetvédelmi értékszám: III

• 

  Tettigonia viridissima hím

• 

  Tettigonia viridissima nőstény

Hossza 23 - 25 mm, a tojócsőé 24 - 32 mm, nem ér túl a szárnyak hosszán. Hazánkban az alföldeken, a hegy- és dombvidékeken általánosan elterjedt. 500-600 m-től fokozatosan az éneklő lomszöcske (Tettigonia cantans Fuessly, 1775; euroszibériai; szibériai; thamnobiont; I (#0110)) váltja föl. Az előző fajnál termetesebb a farkos lombszöcske (Tettigonia caudata (Carpentier, 1845); közép-, kelet-európai; ponto-káspi; thamnobiont; I) (hossza 22 - 36 mm, a tojócsőé 33 - 38 mm, jelentősen túlér a szárnyakon), és a hátulsó combokon fekete alapú a tüskézettség. Hazai előfordulása szórványos, inkább az alföldi területekre korlátozódik. A magasabb kultúr vagy egyéb növényállományokat kedveli, ragadozó. Vöröskönyves, védett faj. Értéke: 10000 Ft.

Leírás: Fűzöld, csupán az előtorhát középvonalán, s főleg a hím elülső szárnyainak cirpelőrésze barna, feketésbarna, és szinte mindig a az előtoron és a fejen hosszanti barna csíkkal. Néha narancs vagy sárga színűek a lábak, vagy akár az egész test is narancssárga-sárga. A hátulsó lábszár tüskéinek csak a hegye fekete. A hím cerkuszai íveltek. A tojócső nem nyúlik túl a szárnyakon.

Testhossz: S 28-35mm, 33-42mm $, tojásrakó 27-31mm.

Cirpelés: nagyon hosszú echeme szekvenciákkal. Minden echeme 2 szótagú. Különösen délután és este, de néha napközben is cirpel, sokszor több mint 100 m-ről hallaható

Elterjedés: a holopalearktikus faj ismert Európában, Észak-Afrikában, Nyugat- és Közép-Ázsiában.

Habitat és életmód: A lárvák chortobiontok, az imágók inkább thamnobiont életformájúak. Az imágók gyakran találhatók gabonafélék, különösen a búza és a kukorica vetésekben, bokrok, erdei tisztásokon, stb. Kb. 400-500 m tszf magasságig hatol fel, néha együtt fordul elő a Tettigonia cantans fajjal. Táplálékuk jelentős része rovarokból áll. A kultúrterületekről (gabona- és kukoricaföldek), főleg a betakarítást követően, szívesen húzódnak magasabb bokrok, fák lombkoronájába, ahol a hímek a késő délutáni óráktól folyamatosan, hangosan cirpelnek. Fényre is repülnek.

Fenológia: Az áttelelő petékből a lárvák áprilisban kelnek, az imágók június-júliusban jelennek meg, esetenként még ősszel is láthatók.