„Epacromius coerulipes” változatai közötti eltérés

Innen: orthoptera-wiki
32. sor: 32. sor:
   
   
  +
'''Leírás:'''
FŐBB MORFOLÓGIAI/SZÍNEZETI JELLEGZETESSÉGE.
 
   
12-25 mm. A hátsó-lábszárak feketék/sötétszürkék. Jelentős ivari nagyságbeli különbség van.
+
A test színe barna, sárga, szürke vagy piros-lila. Általában, a fejen és a pronotumon van egy hosszirányú fehér-sárga csík dorsalisan. A szárny középmezeje két szimmetrikus részre oszlik a közbeékelt vénával. Fejcsúcsi gödrök (foveolák) kihegyesedő háromszögűek. A hátsó-lábszárak feketék/sötétszürkék. Jelentős ivari nagyságbeli különbség van.
 
'''Leírás:''' A test színe barna, sárga, szürke vagy piros-lila. Általában, a fejen és a pronotumon van egy hosszirányú fehér-sárga csík dorsalisan. A szárny középmezeje két szimmetrikus részre oszlik a közbeékelt vénával. Fejcsúcsi gödrök (foveolák) kihegyesedő háromszögűek.
 
   
   

A lap 2019. február 7., 16:06-kori változata

Magyar név: Sziki- vagy pannon sáska

Tudományos név: Epacromius coerulipes (Ivanov, 1887)

Elterjedés: Eu-Si

Faunatípus: mongóliai

Életforma: geo-chortobiont

Természetvédelmi értékszám: I




Sziki- vagy pannon sáska


Epacromius coerulipes (Ivanov, 1887)


Védettség: IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 5000 Ft.


Leírás:

A test színe barna, sárga, szürke vagy piros-lila. Általában, a fejen és a pronotumon van egy hosszirányú fehér-sárga csík dorsalisan. A szárny középmezeje két szimmetrikus részre oszlik a közbeékelt vénával. Fejcsúcsi gödrök (foveolák) kihegyesedő háromszögűek. A hátsó-lábszárak feketék/sötétszürkék. Jelentős ivari nagyságbeli különbség van.


Testhossz: ♂ 12-16mm, ♀ 21-25mm.


Cirpelés: a hívó dal rövid echeme-kből áll. Napközben cirpel.


A faj ökológiája:

Enyhén higrofil-mezofil faj, geo-chortobiont. Sziki kiszáradó (törpe) gyepek (Festucetum arlemisielosum, Camphorosmetum, Puccinellietum) kopáros foltjain, száraz legelőkön él. Felzavarva gyors, kanyargós, talajközeli repüléssel menekül. Növényevő, de táplálkozásáról nem tudunk közelebbit.

Az imágók júliusban jelennek meg. Pete alakban telel át. A lárvák júniusban kelnek.


Általános elterjedése:

Angarai. A Palearktikumban Burgenlandtól Közép-Ázsiáig előfordul; Európában a Kárpát-medencétől északabbra nem fordul elő.


Elterjedése Magyarországon:

Szikeseinken fordul elő, főleg a Duna- Tisza-közén és a Tiszántúlon.


ELŐFORDULÁSA NEMZETI PARKJAINKBAN (és illetékességi területükön).

DINP: Budaörs/N, Budapest/22 FHNP: Lébény/26a

HNP: Hortobágy/l7 (Balmazújváros, Egyek, Kónya)

KNP: Apajpuszta/40, Kunszentmiklós/N KMNP:/30 Szabadkígyós, Újkígyós


Állománynagyság

Faunisztikailag értékes, szórványos előfordulású sáska, amely a Kárpát-medencétől nyugatabbra, északabbra már nem fordul elő. Az erősen szikes területek indikátor faja.


Veszélyeztető tényezők:

A hazai Orthoptera-fauna jellegzetes, ritkább faja; kiterjedt szikes területeink folytán fennmaradása aligha veszélyeztetett, azonban ezek lokális zavarása, feltörése, megszüntetése következtében életlehetőségei megszűnnek, mint pl. Budaörs határában is, ahol az utóbbi években már nem került elő.


Természetvédelmi kezelés:

Beavatkozást aligha kíván, azonban a szikes/vakszikes területek állapotának bármilyen megváltoztatása a populáció gyérüléséhez, sőt helyi eltűnéséhez vezethet.