„Omocestus rufipes” változatai közötti eltérés
| 47. sor: | 47. sor: | ||
Élőhely, életmód: |
Élőhely, életmód: |
||
| + | Fenológia: Közép-Európában az Omocestus rufipes felnőtt állatok májustól novemberig találhatók. |
||
| − | Fenológia: |
||
| + | A mediterrán térségben az első elképzelések márciusban vagy áprilisban már megtalálhatók, és csaknem egész évben találhatók. Valószínűleg ott van két generáció, amely részben átfedésben van. A késő generáció elhaladhat a télen. Svájcban több generáció is lehetséges a kedvezőbb helyeken. Ticinóban márciusban már meghallgattuk az énekeseket a Caslano Mt.-ben. A tojásokat jól ültetett, növényzetmentes helyen helyezik el a talajban. A legelőterületeken megfigyelhető volt, hogy a nőstények száraz tehéntrágyában is legyenek. A következő évben a lárvák kilépnek és 4 szakaszon mennek keresztül. |
||
A lap 2019. március 13., 16:08-kori változata
#0510
Magyar név: Vöröshasú tarlósáska
Tudományos név: Omocestus rufipes (Zetterstedt, 1821)
Elterjedés: euroszibériai
Faunatípus: angarai
Életforma: chortobiont
Természetvédelmi értékszám: IV
Omocestus rufipes
Omocestus rufipes
http://www.orthoptera.ch/arten/item/omocestus-omocestus-rufipes
https://www.inaturalist.org/taxa/362311-Omocestus-rufipes/browse_photos
http://www.pyrgus.de/Omocestus_rufipes_en.html
A hím 12 - 17 mm, a nőstény 18 - 20 mm. Az alapszíne olajbarna, a háta zöld. Az ivarmirigyek kifejlődésével a lárva hasi oldalának szürkészöld színezete fokozatosan pirosra vált át. A kifejlett példányok potrohvége, különösen a hímeké, tűzpiros. Általában réteken, legelőkön, erdei tisztásokon, irtásréteken fordul elő.
Leírás: Az alapszíne sötétbarna és sötét szürke, majdnem fekete, a háta zöld. Az ajaktapogató sötét, a vége fehér. A két nem eltérő színű. A hímek majdnem feketék, és gyakran van egy okkeres hosszanti sáv a fejtetőn, a pronotumon és a szárny szélén. A feltűnő a vörös színű potroh. A hímeknél a hátsó lábak is lehetnek világos vörösek. A nőstények az alapszínezetben változatosabbak, és szinte mindig zöld hátoldal. A potroh csúcsa legfeljebb enyhén vöröses, általában diszkréten színezett. A pronotum oldalszegélye mérsékelten erősen befelé hajlott az első harmadban. A szárnyak mindkét nemnél kissé túlnyúlnak a sötét hátsó térdeken. A világos stigma a szárnyak harmadik negyedének végén van. A médiamező nem széles, és különösen a nőstényekél sötét alapon világos foltokkal. Szárny a vége felé egyre erősebben füstösbarna. Az Omocestus viridulussal ellentétben a tojókampók rövidek, körülbelül fele annyira, mint a szubgenitális lemez.
Testméret: ♂ 11-15 mm | ♀ 13-20 mm
Cirpelés: A spontán dala 5-10 (-15) másodpercig tartó, közepesen hangos versekből áll. Fokozatosan erősödve, röviddel a vége előtt válnak a leghangosabbá. Az udvarló dal több versből áll, amelyek egy kicsit hosszabbak és csendesebbek.
Elterjedés: Portugáliától keletre egészen Mongóliáig terjed. Közép-Európában, az Egyesült Királyságban és Skandinávia déli részéig, ahol a elterjedésének északi határát éri el. A mediterrán térségben az Omocestus rufipes széles körben elterjedt és gyakori.
Élőhely, életmód:
Fenológia: Közép-Európában az Omocestus rufipes felnőtt állatok májustól novemberig találhatók. A mediterrán térségben az első elképzelések márciusban vagy áprilisban már megtalálhatók, és csaknem egész évben találhatók. Valószínűleg ott van két generáció, amely részben átfedésben van. A késő generáció elhaladhat a télen. Svájcban több generáció is lehetséges a kedvezőbb helyeken. Ticinóban márciusban már meghallgattuk az énekeseket a Caslano Mt.-ben. A tojásokat jól ültetett, növényzetmentes helyen helyezik el a talajban. A legelőterületeken megfigyelhető volt, hogy a nőstények száraz tehéntrágyában is legyenek. A következő évben a lárvák kilépnek és 4 szakaszon mennek keresztül.
