„Omocestus rufipes” változatai közötti eltérés
| 45. sor: | 45. sor: | ||
Elterjedés: Portugáliától keletre egészen Mongóliáig terjed. Közép-Európában, az Egyesült Királyságban és Skandinávia déli részéig, ahol a elterjedésének északi határát éri el. A mediterrán térségben az Omocestus rufipes széles körben elterjedt és gyakori. |
Elterjedés: Portugáliától keletre egészen Mongóliáig terjed. Közép-Európában, az Egyesült Királyságban és Skandinávia déli részéig, ahol a elterjedésének északi határát éri el. A mediterrán térségben az Omocestus rufipes széles körben elterjedt és gyakori. |
||
| − | Élőhely, életmód: A gyenge növényzettel rendelkező, száraz, meleg helyeket kedveli. Előnyben részesítik a réteket és a legelőket, a sztyeppeket, a sziklás lejtőket, a töltéseket és az erdőtisztásokat, irtásréteket. |
+ | Élőhely, életmód: A gyenge növényzettel rendelkező, száraz, meleg helyeket kedveli. Előnyben részesítik a réteket és a legelőket, a sztyeppeket, a sziklás lejtőket, a töltéseket és az erdőtisztásokat, irtásréteket. Hazai előfordulási hasonlóak: réteken, legelőkön, erdei tisztásokon, irtásréteken fordul elő. |
Fenológia: Közép-Európában az imágók májustól novemberig fordulnak elő, de a mediterrán térségben az első egyedek már márciusban vagy áprilisban, és csaknem egész évben jelen vannak. Valószínűleg ott lehet két generáció, amely részben átfedésben van. A késői generáció áttelelhet. A petéket napsütötte, kopár foltokon helyezik el a talajban. A legelőterületeken megfigyelhető, hogy a nőstények száraz tehéntrágyába is petéznek. |
Fenológia: Közép-Európában az imágók májustól novemberig fordulnak elő, de a mediterrán térségben az első egyedek már márciusban vagy áprilisban, és csaknem egész évben jelen vannak. Valószínűleg ott lehet két generáció, amely részben átfedésben van. A késői generáció áttelelhet. A petéket napsütötte, kopár foltokon helyezik el a talajban. A legelőterületeken megfigyelhető, hogy a nőstények száraz tehéntrágyába is petéznek. |
||
A lap 2019. március 13., 16:29-kori változata
#0510
Magyar név: Vöröshasú tarlósáska
Tudományos név: Omocestus rufipes (Zetterstedt, 1821)
Elterjedés: euroszibériai
Faunatípus: angarai
Életforma: chortobiont
Természetvédelmi értékszám: IV
Omocestus rufipes
Omocestus rufipes
http://www.orthoptera.ch/arten/item/omocestus-omocestus-rufipes
https://www.inaturalist.org/taxa/362311-Omocestus-rufipes/browse_photos
http://www.pyrgus.de/Omocestus_rufipes_en.html
A hím 12 - 17 mm, a nőstény 18 - 20 mm. Az alapszíne olajbarna, a háta zöld. Az ivarmirigyek kifejlődésével a lárva hasi oldalának szürkészöld színezete fokozatosan pirosra vált át. A kifejlett példányok potrohvége, különösen a hímeké, tűzpiros. Általában réteken, legelőkön, erdei tisztásokon, irtásréteken fordul elő.
Leírás: Az alapszíne sötétbarna és sötét szürke, majdnem fekete, a háta zöld. Az ajaktapogató sötét, a vége fehér. A két nem eltérő színű. A hímek majdnem feketék, és gyakran van egy okkeres hosszanti sáv a fejtetőn, a pronotumon és a szárny szélén. A feltűnő a vörös színű potroh. A hímeknél a hátsó lábak is lehetnek világos vörösek. A nőstények az alapszínezetben változatosabbak, és szinte mindig zöld hátoldal. A potroh csúcsa legfeljebb enyhén vöröses, általában diszkréten színezett. A pronotum oldalszegélye mérsékelten erősen befelé hajlott az első harmadban. A szárnyak mindkét nemnél kissé túlnyúlnak a sötét hátsó térdeken. A világos stigma a szárnyak harmadik negyedének végén van. A médiamező nem széles, és különösen a nőstényekél sötét alapon világos foltokkal. Szárny a vége felé egyre erősebben füstösbarna. Az Omocestus viridulussal ellentétben a tojókampók rövidek, körülbelül fele annyira, mint a szubgenitális lemez.
Testméret: ♂ 11-15 mm | ♀ 13-20 mm
Cirpelés: A spontán dala 5-10 (-15) másodpercig tartó, közepesen hangos versekből áll. Fokozatosan erősödve, röviddel a vége előtt válnak a leghangosabbá. Az udvarló dal több versből áll, amelyek egy kicsit hosszabbak és csendesebbek.
Elterjedés: Portugáliától keletre egészen Mongóliáig terjed. Közép-Európában, az Egyesült Királyságban és Skandinávia déli részéig, ahol a elterjedésének északi határát éri el. A mediterrán térségben az Omocestus rufipes széles körben elterjedt és gyakori.
Élőhely, életmód: A gyenge növényzettel rendelkező, száraz, meleg helyeket kedveli. Előnyben részesítik a réteket és a legelőket, a sztyeppeket, a sziklás lejtőket, a töltéseket és az erdőtisztásokat, irtásréteket. Hazai előfordulási hasonlóak: réteken, legelőkön, erdei tisztásokon, irtásréteken fordul elő.
Fenológia: Közép-Európában az imágók májustól novemberig fordulnak elő, de a mediterrán térségben az első egyedek már márciusban vagy áprilisban, és csaknem egész évben jelen vannak. Valószínűleg ott lehet két generáció, amely részben átfedésben van. A késői generáció áttelelhet. A petéket napsütötte, kopár foltokon helyezik el a talajban. A legelőterületeken megfigyelhető, hogy a nőstények száraz tehéntrágyába is petéznek.
