Chorthippus (Glyptobothrus) mollis
#0540 0541
Magyar név: közönséges tarlósáska
Tudományos név: Chorthippus (Glyptobothrus) brunneus (Thunberg, 1815)
Elterjedés: euroszibériai
Faunatípus: angarai
Életforma: chortobiont
Természetvédelmi értékszám: V
Glyptobothrus mollis hím
Glyptobothrus mollis nőstény
http://www.orthoptera.ch/arten/item/chorthippus-glyptobothrus-mollis-mollis
http://www.orthoptera.ch/arten/item/chorthippus-glyptobothrus-mollis-ignifer
Színezete változó, leggyakrabban szürkésbarna. A hím 13 - 15 mm, a nőstény 17 – 24 mm. A Kárpát-medencében, így hazánkban is az egyik legközönségesebb faj. A művelt területeken, kertekben, útszéleken is megtalálható. A nyílt, gyér növényzetű, napos biotópokat részesíti előnyben. Minden magasságban előfordul. A hozzá meglehetősen hasonló zengő tarlósáska (Chorthippus (Glyptobothrus) biguttulus (Linne, 1758); európai; ponto-káspi; chortobiont; IV (#0530 0531)) és a halk tarlósáska (Chorthippus (Glyptobothrus) mollis (Carpentier, 1825); euroszibériai; angarai; chortobiont; IV (#0550 0551)) ugyancsak gyakori fajok a Kárpát-medencében. Főként az üdébb, magasabb fekvésű sztyepréteken, erdőirtásokon, s a szomszédos erdészeti és mezőgazdasági kultúrákban fordulnak elő. A német nyelvterületen "fülemülesáskának" nevezett zengő tarlósáska hímjei igen változatos strófákat énekelnek, attól függően, hogy udvarolnak-e éppen, vagy társaikat akarják távol tartani revirjüktől. A párzásra kész nőstény válaszol a hím hívására, és így felváltva zenélnek. A hímek érces hangja messzire hallatszik. Egy-egy "előénekes" hangjára gyakran egész kórus csendül fel.
Leírás: Testének színe megegyezik az előző fajokkal. A a mellső szárny szegély előtti mező szélessége a C. brunneus és a C. biguttulus fajok között helyezkedik el, de a hímek azonosításának legjobb módja a hívó dal meghallgatása, sokkal hosszabb ideig tart, mint Chorthippus biguttulus-é vagy Chorthippus brunneus-é.
A test hossza: S 13-17mm, $ 17-22mm.
Cirpelés: az echémák egy hosszú echeme szekvenciába vannak csoportosítva, crescendo-ban, 15-30 másodpercig, ami fokozatosan elhalkul. A nap folyamán a cirpelési aktivitás fokozódik.
Elterjedés: Eurosziberiai faj. Elterjedési területe a Spanyol Pireneusoktól Franciaországon át Dániáig terjed (elterjedésének északi határa). A terület keleti irányban egészen Mongóliáig terjed, bár a fajok és alfajok hovatartozását még nem sikerült tisztázni. Svájcban, Németországban és Délkelet-Európában a Chorthippus mollis mollis alfaj fordul elő (Görögországba és Törökországba). Az Alpoktól délre a Chorthippus mollis mollis helyébe a Chorthippus mollis ignifer alfaja lép. Nagy valószínűséggel Magyarországon is.
Élőhely és életmód: Chortobiont faj, mely mezo-xerofil vagy xerofil réteken él. Főként az üdébb, magasabb fekvésű sztyepréteken, erdőirtásokon, s a szomszédos erdészeti és mezőgazdasági kultúrákban fordulnak elő.
Fenológia: a felnőttek június végén -júliusban jelennek meg, de főként a nyár végén és szeptemberben domináns faj. Petealakban telel. A lárvák április-májusban kelnek.
