Stenobothrus stigmaticus
Magyar név: Kis rétisáska
Tudományos név: Stenobothrus stigmaticus (Rambour, 1838)
Elterjedés:dél-, délkelet-európai
Faunatípus: ponto-kászpi
Életforma: chortobiont
Természetvédelmi értékszám: III
Képaláírás1
Képaláírás2
https://www.inaturalist.org/taxa/362309-Stenobothrus-stigmaticus/browse_photos
https://www.orthoptera.ch/arten/item/stenobothrus-stigmaticus
http://www.pyrgus.de/Stenobothrus_stigmaticus_en.html
Leírás: A Stenobothrus stigmaticus Közép-Európa egyik legkisebb szöcske, kisebb, mint a három gyakori Stenobothrus faj. Az alapszín zöld, de barna is lehet. A fejből tipikusan két fényes vonal van a pronotum oldalsó keelsek és az elülső részek gyűrődése között. A pronotum oldalsó keels egyenesen kissé ívelt. Ez fontos különbség a hasonló Omocestus haemorrhoidalis-tól. A keskeny szárnyak csak a térd mögött érik el, de nem torzítják őket. Ezek ugyanolyan szélességűek vagy keskenyebbek, mint a comb magasak. Az elülső szárny alsó szélén általában világos vonal van. A Stenobothrus nemzetség kiterjesztett mediális mezőjének jellemzője Stenobothrus stigmaticusban csak homályosan kimutatható, és gyakran sötét foltokkal rendelkezik. A hashegy mérsékelten narancsvörös lehet a hímnél.
Testméret: ♂ 11-15 mm | ♀ 15-20 mm
Cirpelés: Hangjai csendesek. A spontán ének az egyes versekből áll, amelyeket szabálytalan időközönként hallatnak, néha két vers követi egymást. A vers körülbelül 2,2 másodpercig tart, és 25-40 szótagból áll. Ez halkan indul, de hamar eléri a maximális hangerőt. A rivalizáló dal hasonló a spontán énekhez, a versek kissé hosszabbak 3-5 s és 50-70 szótagokkal. Egyik hátsó lábaukat jobban mozgatják. Ez a hátsó láb nagyon magasan mozog a végén, és hangosabb zicket hoz létre a vers végén.
Elterjedés: Spanyolországtól egész Franciaországban, Németországban és a Balkánon át Nyugat-Ázsiáig. Olaszország és Svájc nagy részénél szembetűnő megszakítottsága van.
Élőhely és életmód: Tipikusan az alacsony növényzetű, nyíltabb, napsütötte rétek és legelők lakója. A fajok mind a meszes, mind a mész-szegény gyepekben és törp-cserjésekben élnek.
Fenológia: Az imágók július elejétől október végéig találhatóak. A petéket a talajba, vagy közvetlenül a talaj felett a fű-gyökérzetbe helyezik. A lárvák május vége felé kelnek.
