Miramella alpina
Magyar név: Alpesi hegyisáska
Tudományos név: Miramella alpina (Kollar, 1833)
Elterjedés: Közép- és Dél-Európai
Faunatípus: montán
Életforma: thamnobiont
Természetvédelmi értékszám: II
https://www.orthoptera.ch/arten/item/miramella-kisella-alpina
Leírás: Alapszíne erős-zöld, kétoldalt hosszabb fekete mintával. A lárvák a korai szakaszban barnák vagy feketék, és csak az utolsó szakaszban válnak zöldessé. A szem mögött egy széles fekete sáv van, amely a nőstények nyakpajzsának hátulsó széléig, a hímek potrohának végéig tart. A kicsi, pikkelyes szárnyak barnás-fekete színűek, és tetejük gyakran zöldes szegéllyel rendelkezik. A hátsó combok alul élénkvörös színűek. A hátsó tíbiák mindkét nemben sárgák, a férfiak esetében kékes-feketévé válnak a térdhez viszonyítva, vagy teljes hosszában sötétek lehetnek.
Testhossz: ♂ 15-20 mm | ♀ 22–27 mm
Cirpelés: Az állkapcsokat egymással összedörzsölve, úgynevezett állkapocs-zajokat generál, amelyek kattogó zajt okoznak.
Elterjedés: Elterjedési területe diszjunkt, és Közép- és Dél-Európa hegységeire korlátozódik. Az elterjedési terület a Francia Déli Alpoktól és a Közép-hegység egész Alpesi ívétől terjed ki, a legészakibb események a Vosges és a Fekete-erdő. A faj keletre fordul elő, a Kárpát-hegységig. A Pireneusokban elszigetelt lakosság van. Svájcban a Jura, az Prealpok és az Alpok többnyire 1000 m felett laknak. Németországban a Miramella alpina a Fekete-erdőből és az Alpokból ismert. A Miramella alpina elterjedésénél szem előtt kell tartani, hogy különbséget kell tenni több alfaj között, amelyek státusát és eloszlását még nem sikerült tisztázni.
Habitat és életmód: A Miramella alpina friss és nedves helyeken lakik a hegyi patakok, ritka erdők, törpe-cserjefedések, gyógynövény-rojtok és sokemeletes rétek mentén. Rét- és legelőket is betelepít. Általában részben árnyékolt területeken vagy északi expozícióval rendelkező területeken találhatók a nagylevelű növényeknél, ahol általában csak néhány sáskafaj található meg.
Fenológia: A felnőtt Miramella alpina állatok aktívak júniustól októberig. A tojásokat ősszel egy nedves talajrétegbe helyezik. A lárvák május elejétől kelnek ki és 5 szakaszon mennek keresztül. A fajok néha nagyon nagy sűrűséggel fordulhatnak elő, még tömeges előfordulások is ismertek. Ősszel gyakran számtalan párosító párt talál. Hibás működés esetén a hím előre-hátra mozgatja a testét és a lábát, megmutatva élénk piros alsó lábát.
