Poecilimon intermedius

Magyar név: Keleti pókszöcske

Tudományos név: Poecilimon intermedius (Fieber,1853)

Elterjedés: euro-szibériai

Faunatípus: ny-szibériai

Életforma: chorthobiont

Természetvédelmi értékszám: I

Védettség: IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 10000 Ft.

• 

  Képaláírás1

• 

  Képaláírás2

Leírás, bemutatás:

Zöld, barnás pöttyökkel, de lehetnek feketésbarna fűrészfog szerű mintázatok a hátoldalon. A rövid szárnyfedő- csonk ki sem látszik a torhát alól. A tojócső az alsó szélén egyenes, végén felhajló.

Testhossz: ♂ 12,5-13, ♂ 14-20, tojócső 7-8,5 mm.

A faj ökológiája:

Mezofil réteken, erdei tisztás. (A kevés előfordulási adat miatt pontosabb hazai élőhelyi kívánalmai nem ismeretesek.)

A gyepszint lakója. Kis vagilitású, röpképtelen, gyengén ugrik. Menekülésre alig képes. Magyarországon hímje nem ismeretes. Imágói július – szeptember hónapokban fordulnak elő.

Általános elterjedése:

Palearktikus areája Európában erősen összeszűkül és Csehországon nem ér túl Ny felé. Közép-Európában is csak néhány lelőhelyről ismeretes. Erdélyben gyakoribb.

Elterjedése Magyarországon:

ÉK-Magyarország, Mecsek-hegység, Sajó-völgy.

ELŐFORDULÁSA NEMZETI PARKJAINKBAN (és illetékességi területükön): ANP: Jósvafő/26

BNP: Sajó-völgy (Garai Adrién szóbeli közlése)

DDNP: Mecsek (Cserkút/N), Dunaföldvár/S

Állománynagyság:

Egyik igen ritka szöcskefajunk, eddig csupán néhány nőstény példányt gyűjtöttek.

Veszélyeztető tényezők:

Fokozottan veszélyeztetett. Kedvezőtlen hatások (pl. taposás, avarégetés, kaszálás) elől - kis vagilitása folytán - nem, vagy alig tud kitérni. Baranyai élőhelye (a cserkuti vasútállomás közelében) - az ottani építkezés folytán - valószínűleg tönkrement, a jósvafői lelőhelyéről újabban nem került elő. Korábbi lelőhelyein intenzív kutatása lenne indokolt.

Természetvédelmi kezelés:

Aligha adható a még nem elégséges élőhelyi információk miatt.