Eumodicogryllus bordigalensis

Magyar név: bordói tücsök

Tudományos név: Eumodicogryllus bordigalensis (Latreille, 1804)

Elterjedés:

Faunatípus: Ponto-Mediterrán

Életforma: Fissurobiont

Természetvédelmi értékszám: I

morfológia

Az alapszín Eumodicogryllus bordigalensis az okker és a barna különböző fokú sötét foltos és festés rajz. Ezt ki lehet terjeszteni, hogy az állatok jelennek meg majdnem fekete. A szemek között egy sötét élesen meghatározott, világos vonal fut. A Crest más sötét és világos jellemzői 2-4 hosszirányú vonalak, amelyek csak utalt jelenleg sötét állatok. A forewings eléri az utolsó hasi területen, de nem fedik a has. Az után eldobjuk vedlés, hosszú hátsó szárny fölé nyúlnak mind az első szárny és a has jelentősen. 2-3 jellemző hullámos huzalok a hárfa hím kacsa. A tojócsöve a nőstények egyenes és a végén sűrített lanzettspitzenförmig.

♂ 11-13 mm | ♀ 11-15 mm | Tojásrakó 6-7 mm

éneklés

A mérsékelten hangos éneklése Eumodicogryllus bordigalensis tartozik a tipikus zaja egy kora nyári este a dél-svájci és a mediterrán térségben. Hallotta a Ticino gyakran csak alkonyatkor. Dél- és Kelet-Európában, az állatok énekelni néhány nap is. Mindig énekelni a földön, a sziklák alatt, vagy a rock kavics. A spontán ének áll hosszú szekvenciák, amelyek ismétlődő 1-4 alkalommal s a „grriii” -Lauten. A vers áll 11-20 szótag, valamint el vannak különítve rövid szünetek. Az első szótag egy vers csendesebb. Vannak még verseket, hogy kizárólag az alábbiak puha szótagból áll. A Verslänge állandó, ritkán akadozik énekel, amikor a rövid hiányos vers keletkezik. A frekvencia spektrum maximuma 3,5 és 5,5 kHz-es. A reklám áll ének búgó vers, hogy a végén a kettő között némi jelentősen hangosabb szótag.

terjedését

A nagy elterjedési területén Eumodicogryllus bordigalensis tól Portugália egész Földközi-tengeren. A legészakibb megfigyelések a magassága Párizsban. A keleti terület eléri Mongóliába. A Földközi-tenger, néha igen gyakran. Svájcban, a Ticino és a régió Genf lakott. A Basel-ben található a régi teherszállítás udvaron, ahonnan az is ismert, a német oldalon. Németországban a faj találtak az elmúlt években a Rajna mentén különböző helyeken.

Fenológia és életmód

Felnőtt állatok is megfigyelhető májustól szeptemberig. A lárvák végig 8 szakaszait és telelnek át a talajban. Miután a vedlés megtörtént, az állatok nagyon jól langflüglig és repülésre alkalmas. Görögországban már megfigyelhető, hogy elhatárolja 5-10 m fedett és Franciaországban láttuk langflüglige állatok vonzotta a fény, közeledett. A hátsó szárnyak lehullottak a szaporítási fázis után. Ezt követően, azok már nem repülésre alkalmas. Az állatok olyan helyekre is el van rejtve az üreges rendszer rock kavics, kövek alatt vagy Erdritzen nagy sűrűségben. Ahogy kezdenek énekelni csak alkonyatkor, megtalálja őket a nap folyamán alig. Szintén énekel egyének általában rendkívül nehéz megtalálni.

élőhely

Az észak-kínálatát Eumodicogryllus bordigalensis már csak a hő-helyzetű és főleg száraz élőhelyeket. Ezek közé tartozik a ballaszt a vasúti létesítmények, kőbányák, kavics felületek vagy szárított iszap felületek vizek bankok és az útvonal oldalon. A mediterrán térségben megtalálható Eumodicogryllus bordigalensis szinte mindenhol találnak elegendő búvóhelyet, mint kő vagy kavics Erdritzen (zsugorodási repedések). Itt gyakran találhatók olyan területeken, vagy gyér növényzetű réteken és legelőkön.

Hazard és védelem

Megfigyelések és felfedezések az elmúlt évek azt mutatják, hogy Eumodicogryllus terjed bordigalensis északra. Itt a ballaszt a vasúti létesítmények gyakran használják a spread folyosón. Valószínű, hogy a faj passzívan elrabolták a szállítás során.

CH: NT (potenciálisan veszélyeztetett) DE: * (nem veszélyeztetett) AT: DD (nincs elegendő adat alapján) Európában: LC (nem veszélyeztetett)