Érdekességek
Az afrikai kontinensen legfigyelemreméltóbb állatok közül néhány a hólyagsáska (más néven "repülő egres"), például ez a Bullacris vö. membracioides. Mint egy élő léggömb, a hím hólyagsáska hatalmas levegővel felfújt hasa erőteljes rezonátorként működik, és lehetővé teszi, hogy az udvarló hívását olyan távolságra sugározza, amelyre nem képesek más rovarok.
(A "repülő egres" hívását itt lehet hallani: https://tinyurl.com/yb9y7aus)
A hólyagsáskákat (Pneumoridae család) elsősorban Afrika déli részén találhatjuk meg, és jelenleg csak tizenhét fajuk ismert. De ez a kis álla-csoport sok figyelmet kapott a hallás- és udvarlási taktika evolúciójával foglalkozó biológusoktól. Kiderült, hogy a legérzékenyebb "fülük" van az összes rovar között, amelyek ugyanakkor elképesztően kifinomultak is, és amelyek közvetlenül a potroh falához kapcsolódnak, az érzékelősejtek kis csomóiból állnak. De amiben hiányzik a kifinomultság, számot adnak nekik - minden állatnak tizenkét különálló, egyszerű füle van. A nőstények a hím hívását két kilométernél nagyobb távolságból hallják, noha a hím a nő nagyon visszafogott válaszát csak ötven méterről hallja. A továbbiakban egy oda-vissza csipogás zajlik a férfi és a nő között, amely lehetővé teszi a hím számára, hogy megtalálja partnereit. Mivel azonban a pufók és a védetlen éneklő hímeket ugyanolyan könnyen megtalálhatják a ragadozók, mint a nőstények, néhány hím csaláshoz folyamodik. Ahelyett, hogy energiát fektetnének be a maguk felhívására, csendesen várnak egy énekes hím közelében, és elfogják a nőstényt, mielőtt megismerkedhetne az igazi énekessel. Annak elkerülése érdekében, hogy elrejtőzzenek, ezek az úgynevezett álcázott hímek nősténynek tűnnek fel, hiányoznak mind a szárnyak, mind a többi hímnél észrevehetően felfújt has. Az ilyen „csali-és-lekapcsoló” szexuális parazitizmus más énekes rovarokban, például tücskökben is ismert.(Piotr Naskrecki)
Hangtalanul ciripelnek tovább a Hawaiion élő tücskök – brit kutatók szerint fejlődésük során “lehalkították” hangkeltő apparátusukat.
A Biology Letters című szaklapban megjelent tanulmányukhoz a St. Andrews Egyetem és a Cambridge Egyetem kutatói a Kauai-szigeten élő mezei tücskök (Teleogryllus oceanicus) viselkedését figyelték meg – olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon. A legtöbb mezei tücsök összedörzsöli szárnyait, így ad ki hangot, amellyel párosodásra hívja fajtársait. A szárnyon vannak az úgynevezett ciripelő erek, amelyek összedörzsölésével képzi a tücsök a hangot. A Kauain élő mezei tücskök azonban hosszú évek óta támadásoknak vannak kitéve, mivel “daluk” olyan parazita legyeket vonz, amelyek keltetőként használják őket utódaik számára. A lárvák belülről falják fel a tücsköket. Emiatt a mezei tücskök evolúciós fejlődésnek estek át: megváltozott szárnyuk nem ad ki hangot, amikor összedörzsölik őket, így az állatok csendben maradnak. A kutatók azonban megfigyelték, hogy a tücskök ennek ellenére nem adják fel, továbbra is összedörzsölik szárnyaikat. A szabadban megfigyelt tücsköknél a szakemberek észrevették, hogy az elnémult hímek olyan tücsök hímek közelébe települnek, amelyek még mindig ciripelnek, így az ő hangjukat használják arra, hogy felhívják a potenciális nőstény figyelmét. A kutatók a jövőben folytatják a tücskök megfigyelését. Tudni akarják, hogy a szárnydörzsölés csökken-e. Ha igen, ez annak a jele lenne, hogy evolúciós szempontból funkciótalanná vált ez a mozgás. Ha folytatódik, azt vizsgálják, szolgál-e más célt is.
