„Acrotylus insubricus” változatai közötti eltérés
| (12 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
| − | + | Magyar név: Önbeásósáska |
|
| − | + | Tudományos név: ''Acrotylus insubricus'' (Scopoli,1786) |
|
| + | Elterjedés: Afrika, Közép- és Dél-Európa, Nyugat-Ázsia |
||
| − | '''Elterjedés:''' |
||
| − | + | Faunatípus: afro-európai |
|
| − | + | Életforma: geobiont |
|
| − | + | Természetvédelmi értékszám: II |
|
<gallery> |
<gallery> |
||
| − | 0400_Acrotylus_insubricus.jpg|Arcotylus insubricus |
+ | 0400_Acrotylus_insubricus.jpg|''Arcotylus insubricus'' |
| − | 0401_Acrotylus_insubricus.jpg|Arcotylus insubricus |
+ | 0401_Acrotylus_insubricus.jpg|''Arcotylus insubricus'' |
</gallery> |
</gallery> |
||
| + | |||
| + | |||
| + | https://www.inaturalist.org/taxa/465767-Acrotylus-insubricus/browse_photos |
||
| + | |||
| + | http://www.pyrgus.de/Acrotylus_insubricus_en.html |
||
| + | |||
| + | |||
| + | '''Leírás:''' Az alapszín minden fokozatban világos és világos sötétbarna, okker, világos-sötét szürke. A test helyeként erősen |
||
| + | szőrözött. A pronotum kissé domború, hátrafelé ellaposodó, hátsó szélén lekerekített, az elülső része (prozóna) érdes. Oldallebenyein sötétbarna folt és világos pont van. A fedőszárnyak keskenyek, tövüknél barnák, az első negyedben világos szalaggal, a csúcsuk felé üvegszerűek. A hátsó szárny többnyire pirosa-rózsaszín az alapnál, kivételesen sárga, szélén barna sarló alakú szalaggal. A hátulsó comb viszonylag karcsú, fekete vagy 3 nagyobb fekete folttal. A hátulsó lábszár általában sárgás és gyakran, főleg apikálisan sötét és sötét a térdízület is. |
||
| + | |||
| + | Testméret: ♂ 12-18 mm | ♀ 17 -24 mm |
||
| + | |||
| + | '''Cirpelés:''' Párosodás előtt a hímek látszólagosan mozgatják hátsó lábaikat a szárnyaik felett. Az Oedipoda fajokkal ellentétben a hátsó lábak a hátsó lábszárakkal is távol vannak a testtől. |
||
| + | |||
| + | '''Elterjedés:''' A Kanári-szigeteken és a Földközi-tenger medencéjében (szigeteken is), Délnyugat- és Észak-Afrika (Szahara, Szomália, Szudán, Fokváros), Közép-Európában a Kárpát-medencében, innen kelet felé egészen Délnyugat-Ázsiáig. |
||
| + | |||
| + | '''Élőhely, életmód:''' Erősen xero-thermofil. Élőhelyei nyílt terepi foltok, némi nedvességgel: sziklagyepek, dolomit törmeléklejtők, nyílt homok pusztagyepek, homokdűnék, de utak mentén, vasúti töltések bazaltzúzalékában is. Síkságoktól akár 2200 m-ig. A laza törmelékbe éjszakára, illetve áttelelésre is, beássa magát. Növényevő, de nem csak füveket, hanem kétszikű lágyszárúakat és alkalmilag mohákat is fogyaszt. |
||
| + | |||
| + | '''Fenológia:''' Imágó alakban telel, ezért kora tavasszal (március) petéznek a laza talajba. A peték rövid nyugalmi időszak után július-augusztus fordulóján kelnek, majd szeptemberben válnak imágóvá. |
||
A lap jelenlegi, 2019. március 27., 17:33-kori változata
Magyar név: Önbeásósáska
Tudományos név: Acrotylus insubricus (Scopoli,1786)
Elterjedés: Afrika, Közép- és Dél-Európa, Nyugat-Ázsia
Faunatípus: afro-európai
Életforma: geobiont
Természetvédelmi értékszám: II
Arcotylus insubricus
Arcotylus insubricus
https://www.inaturalist.org/taxa/465767-Acrotylus-insubricus/browse_photos
http://www.pyrgus.de/Acrotylus_insubricus_en.html
Leírás: Az alapszín minden fokozatban világos és világos sötétbarna, okker, világos-sötét szürke. A test helyeként erősen
szőrözött. A pronotum kissé domború, hátrafelé ellaposodó, hátsó szélén lekerekített, az elülső része (prozóna) érdes. Oldallebenyein sötétbarna folt és világos pont van. A fedőszárnyak keskenyek, tövüknél barnák, az első negyedben világos szalaggal, a csúcsuk felé üvegszerűek. A hátsó szárny többnyire pirosa-rózsaszín az alapnál, kivételesen sárga, szélén barna sarló alakú szalaggal. A hátulsó comb viszonylag karcsú, fekete vagy 3 nagyobb fekete folttal. A hátulsó lábszár általában sárgás és gyakran, főleg apikálisan sötét és sötét a térdízület is.
Testméret: ♂ 12-18 mm | ♀ 17 -24 mm
Cirpelés: Párosodás előtt a hímek látszólagosan mozgatják hátsó lábaikat a szárnyaik felett. Az Oedipoda fajokkal ellentétben a hátsó lábak a hátsó lábszárakkal is távol vannak a testtől.
Elterjedés: A Kanári-szigeteken és a Földközi-tenger medencéjében (szigeteken is), Délnyugat- és Észak-Afrika (Szahara, Szomália, Szudán, Fokváros), Közép-Európában a Kárpát-medencében, innen kelet felé egészen Délnyugat-Ázsiáig.
Élőhely, életmód: Erősen xero-thermofil. Élőhelyei nyílt terepi foltok, némi nedvességgel: sziklagyepek, dolomit törmeléklejtők, nyílt homok pusztagyepek, homokdűnék, de utak mentén, vasúti töltések bazaltzúzalékában is. Síkságoktól akár 2200 m-ig. A laza törmelékbe éjszakára, illetve áttelelésre is, beássa magát. Növényevő, de nem csak füveket, hanem kétszikű lágyszárúakat és alkalmilag mohákat is fogyaszt.
Fenológia: Imágó alakban telel, ezért kora tavasszal (március) petéznek a laza talajba. A peték rövid nyugalmi időszak után július-augusztus fordulóján kelnek, majd szeptemberben válnak imágóvá.
