Acrotylus longipes
#0410
Magyar név: Hosszúlábú önbeásósáska
Tudományos név: Acrotylus longipes (Carpentier, 1845)
Elterjedés: afrikai-európai, nyugat-ázsiai
Faunatípus: afrikai-európai
Életforma: geo-pszammobiont
Természetvédelmi értékszám: II
Védettség: IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 5000 Ft.
Acrotylus longipes
Acrotylus longipes
https://www.inaturalist.org/taxa/124595-Acrotylus-longipes/browse_photos
Leírás, bemutatás:
Karcsú, hosszúszámyú, hosszúlábú sáska. A test színe világos szürke vagy barna színű, általában azonos színű, mint azok a homokos dűnék, ahol él. A hátsó szárnya citromsárga, ritkábban narancssárga. A hátsó lábszára kék.
Testhossz: ♂ 14-17mm, ♀ 20-24 mm
Cirpelés: hasonlít az egyik korábbi faj. Napközben cirpel.
A faj ökológiája:
Geo-psammofil, xero-thermofil faj. Homoki kopárosok, parlagok nyílt, futóhomokos foltjain fordul elő, általában 50 % alatti növényzeti borítással. Általában együtt található meg az Acrotylus insubricus, Sphingonotus coerulans és Calliptamus italicus fajokkal.
Hűvösebb időben a homoktalajba temetkezik. Jól repül, gyakran 10-20 m magasra is felemelkedik.
A lárvák április-májusban kelnek, a felnőtt egyedek júliusban jelennek meg és csak a petecsomói telelnek át.
Általános elterjedése:
Afro-európai, mediterrán, Közel-Kelet és Afrika.
Elterjedése Magyarországon:
Homoki kopárosokon, foltszerű előfordulásai ismertek (1957 óta), főleg a Duna-Tisza-közén, ritkábban a Tiszántúlon és a Dunántúlon (Fenyőfő).
ELŐFORDULÁSA NEMZETI PARKJAINKBAN (és illetékességi területükön).
BFNP: Fenyőfó/38 D1NP: Budapest(?)/22
HNP: Hajdúsámson/N, „Debrecen (Sámsoni dombok)”/44
KNP:/40 Ágasegyháza/N, Bócsa/N, Fülöpháza/N, S, Balota-puszta/N, Ásotthalom/N, (Szeged/N, élő példány belvárosi üzlet kirakatában)
Állománynagyság:
Faunisztikailag igen értékes, ritka mediterrán/afrikai homokpusztai faj, amelyet Magyarországról (és Közép-Európából) csak 1957 óta ismerünk. A futóhomokos parlagok indikátor-faja.
Veszélyeztető tényezők:
Legritkább sáska-fajaink közé tartozik. A futóhomokos területek zsugorodása, eltűnése következtében hazai élőhelyei eltűnőben vannak.
Természetvédelmi kezelés:
A faj hazai fennmaradása érdekében kisebb-nagyobb futóhomokos parlagterületek megtartása/fenntartása ajánlott. Ezek a területfoltok egyben más, ritka, kopár-homoki Orthoptera-fajok élőhelyéül is szolgálhatnának.
