„Bevezetés, általános jellemzés” változatai közötti eltérés

Innen: orthoptera-wiki
(Eltávolította a lap teljes tartalmát)
1. sor: 1. sor:
'''''Bevezetés, általános jellemzés'''''
 
 
 
'''Egyenesszárnyúak öregrendje (Superordo: Orthopteroida)'''
 
 
 
 
{| style="border-spacing:0;"
 
| style="border:none;padding:0mm;"| ''(Szöveg)''
 
| style="border:none;padding:0mm;"| <div align="right">'''''(hová kapcsolj)'''''</div>
 
| style="border:none;padding:0mm;"| <center>'''''(kép, hang:'''''</center>
 
 
<center>'''''mindig látszik)'''''</center>
 
 
|-
 
| style="border:none;padding:0mm;"| ''Testfelépítésük''
 
| style="border:none;padding:0mm;"|
 
| style="border:none;padding:0mm;"|
 
 
|-
 
| style="border:none;padding:0mm;"| Az egyenesszárnyú rovarok igen <u>'''ősi'''</u> állatok. Már 250 millió évvel ezelőtt is számos, a jelenlegi fajokhoz megtévesztésig hasonló alakok népesítették be a földtörténeti ókor végi tájat.
 
| style="border:none;padding:0mm;"| <div align="right"><u>'''ugorj</u>: Az Egyenesszárnyúak származása fejezetre'''</div>
 
| style="border:none;padding:0mm;"|
 
 
|-
 
| style="border:none;padding:0mm;"| Testméreteik rendkívül változatosak, az 5 mm-nél is kisebb fajoktól akár a 11,5 cm testnagyságú és több mint 22 cm szárnyhosszú fajokig terjed. Megnyúlt testük — mint általában a rovaroké — <u>három testtájra </u>(fej, tor, potroh) tagolódik.
 
 
Fejük (caput) egyenes állású (orthognath), rajta változatos alakú egy pár csáp (antenna), meglehetősen nagy összetett szemek és pontszemek (ocellus), valamint erős, a fejet alkotó szelvények végtagjaiból módosult, rágószájszervek találhatók.
 
| style="border:none;padding:0mm;"|
 
| style="border:none;padding:0mm;"| <center>'''''001á.tif'''''</center>
 
 
<center>'''egyenesszárnyú habitusképek'''</center>
 
 
|-
 
| style="border:none;padding:0mm;"| A tor (thorax) három szelvényből (segmentum) áll. A torszelvények közül az első (prothorax) az úgynevezett előtorpajzsot (pronotum) hozza létre. A második (metathorax) és harmadik (mesothorax) torszelvények az elsővel összeforrva szilárd támasztékot adnak a szárnyaknak. A mellső <u>szárnyak</u> bőrneműen megvastagodott fedőszárnyként (tegmina) a potrohot többnyire háztetőszerűen fedik. A hátulsó, a tulajdonképpeni repülést végző szárny hártyás, nagy felületű, redőzött, nyugalmi állapotban a mellső szárny alá hajtogatva helyezkedik el. Mindkettő lehet többé-kevésbé redukált (mesopter, brachypter illetve squamipter formák), illetve hiányozhat is (szárnyatlan, apter formák). A fedőszárnyak jellemző erezettsége sokszor fontos határozási bélyeg.
 
 
A fedőszárnyak mindig közreműködnek a <u>'''hangadás'''</u>ban.
 
 
A torszelvényekhez kapcsolódik a három lábpár, melyek közül az első ásólábbá is módosulhat, a megvastagodott combú harmadik lábuk pedig ugróláb
 
| style="border:none;padding:0mm;"| <div align="right"><u>'''ugorj</u>: Hangadásuk c. fejezetre'''</div>
 
| style="border:none;padding:0mm;"| <center>'''''002á.tif'''''</center>
 
 
<center>'''egyenesszárnyú szárnytípusok'''</center>
 
 
|-
 
| style="border:none;padding:0mm;"| A <u>potroh</u> (abdomen) eredetileg 11 szelvényből áll, amelyek közül általában csak 9-10 látható, az utolsók vagy redukáltak, vagy besűllyedtek. A potrohvégen a nőstények jellemző tojókészüléket, a hímek párzókészüléket viselnek. A potroh függelékei a sokszor jellemző alakú cerkuszok.
 
| style="border:none;padding:0mm;"|
 
| style="border:none;padding:0mm;"| <center>'''''001á.tif'''''</center>
 
 
<center>'''egyenesszárnyú habitusképek'''</center>
 
 
|-
 
| style="border:none;padding:0mm;"|
 
| style="border:none;padding:0mm;"|
 
| style="border:none;padding:0mm;"|
 
 
|-
 
| style="border:none;padding:0mm;"| ''Színezetük''
 
| style="border:none;padding:0mm;"|
 
| style="border:none;padding:0mm;"|
 
 
|-
 
| style="border:none;padding:0mm;"| <u>'''Színezetük'''</u>, amely a különböző fajoknál rendkívül változatos lehet, általában rejtőszín, vagy a növényzethez, vagy a háttérhez alkalmazkodik, de néhány trópusi fajra mérgező voltukra figyelmeztető, úgynevezett aposzematikus színezet is jellemző.
 
| style="border:none;padding:0mm;"| <div align="right"><u>'''ugorj:'''</u></div>
 
 
<div align="right">'''''0500.tif'''''</div>
 
 
<div align="right">'''''0501.tif'''''</div>
 
 
<div align="right">'''''0502.tif'''''</div>
 
| style="border:none;padding:0mm;"|
 
 
|-
 
| style="border:none;padding:0mm;"|
 
| style="border:none;padding:0mm;"|
 
| style="border:none;padding:0mm;"|
 
 
|}
 
 
{| style="border-spacing:0;"
 
| style="border:none;padding:0mm;"| ''Szaporodásuk''
 
| style="border:none;padding:0mm;"|
 
| style="border:none;padding:0mm;"|
 
 
|-
 
| style="border:none;padding:0mm;"| A nőstények <u>petéiket</u> egyesével vagy többesével petetokba zárva az alzatba, vagy növényi részekbe, ritkán azokra szabadon rakják. A petékből kikelő féregszerű <u>lárvák</u> <u>'''vedlés'''</u> után szinte csak méreteikben különböznek a kifejlett egyedektől (imágó), szárnyaik és ivarszerveik azonban fejletlenek. Többszöri vedléssel érik el az ivarérett állapotot. Egyedfejlődésük tökéletlen átalakulás vagy kifejlés (epimorfózis). Azok a fajok, amelyeknek imágói a mérsékelt klímában általában július-október között fordulnak elő, többnyire pete alakban telelnek át. Ismert ugyanakkor néhány faj, amelyek lárva, esetleg imágó alakban telelnek, ezek már koratavasszal megjelennek.
 
| style="border:none;padding:0mm;"| <div align="right"><u>'''ugorj</u>: olaszsáska '''</div>
 
 
<div align="right">'''vedlése'''</div>
 
 
<div align="right">'''''0321.tif'''''</div>
 
 
<div align="right">'''''0322.tif'''''</div>
 
 
<div align="right">'''''0323.tif'''''</div>
 
 
 
 
| style="border:none;padding:0mm;"|
 
 
<center>''''[[0000.png|Petéző nőstény Poecilimon sp.]]'' '''</center>
 
 
<center>'''''0121.tif'''''</center>
 
 
<center>'''''Decticus lárva'''''</center>
 
 
|-
 
| style="border:none;padding:0mm;"|
 
| style="border:none;padding:0mm;"|
 
| style="border:none;padding:0mm;"|
 
 
|-
 
| style="border:none;padding:0mm;"| ''Életmódjuk''
 
| style="border:none;padding:0mm;"|
 
| style="border:none;padding:0mm;"|
 
 
|-
 
| style="border:none;padding:0mm;"| <u>'''Fajaik általános és fontos komponensei a szárazföldi rovarfaunának</u>.''' Általában növényevők (sáskák), de vannak vegyes táplálkozásúak és ragadozók is közöttük (szöcskék, tücskök). Néhány szubtrópusi fajuk speciális táplálékot fogyaszt, például virágport. Ezek részt vehetnek az adott növények beporzásában is. Ismerünk hangyavendég fajokat is, mint pl. a ''hangyásztücsök'' ''(Myrmecophyla acervorum<nowiki>*)</nowiki>''. Több faj esetében ismerünk tömeges állapotot (gregária-fázis); ennek egyedei alakban, életmódban is különböznek a magányos állapotban (szolitária-fázis) levőktől, s ezért nagy károkat képesek okozni. A hajdan hazánkban is gyakori <u>'''sáskajárások'''</u>ról a középkori uradalmi gazdatisztek jelentéseiben is olvashatunk. Ma már ezek reális veszélye hazánkban nem számottevő, de afrikában és a világ más meleg-száraz területein igen jelentős, sokszor éhínséggel járó károkat okoznak.
 
 
Populációméreteik szabályozásában fontos szerepet játszanak a velük táplálkozó természetes ellenségeik (ragadozó ízeltlábúak — pl. <u>rablópoloskák</u><nowiki>; rovarevő kisemlősök, hüllők, madarak), valamint parazitáik. A hollóbogár (</nowiki>''Epicauda rufidorsum'') lárvái a petéket fogyasztják, a fürkészlegyek több faja petéit a petékre, vagy lárvákra rakja. A bársonyatkák (''Trombiidae'' család) lárvái a testnedveket szívogatják, belső élősködőik a fonalférgek (''Nematoda'') néhány faja (''Mermis'' és ''Gordius'' fajok). Járványszerű elhullást is okozhat a légcső-rendszerükben élősködő Empusa grylli FR. gomba.
 
| style="border:none;padding:0mm;"| <div align="right"><u>'''ugorj</u>: Szerepük az életközösségekben c. fejezetre'''</div>
 
 
 
<div align="right"><u>'''ugorj</u>: '''</div>
 
 
<div align="right">'''Sáskajárások c. fejezetre'''</div>
 
| style="border:none;padding:0mm;"| <center>'''Myac'''</center>
 
 
 
<center>'''Greg-sol'''</center>
 
 
 
<center>'''''0002.tif'''''</center>
 
 
<center>'''Rablópoloska szöcskelárva testnedveit szivogatja'''</center>
 
 
 
 
 
|-
 
| style="border:none;padding:0mm;"| Az <u>'''öregrend'''</u> több mint 22 000 faja az egész világon elterjedt, különösen a trópusokon mutat igen nagy változatosságot (diverzitást). Magyarországról mintegy 120 fajukat ismerjük, közülük <u>'''61 fajt mutatunk be.'''</u>
 
| style="border:none;padding:0mm;"| <div align="right"><u>'''ugorj</u>: '''</div>
 
 
<div align="right">'''Rendszertani áttekintés c. fejezetre'''</div>
 
 
<div align="right"><u>'''ugorj</u>: '''</div>
 
 
<div align="right">'''Fajismertetés c. fejezetre'''</div>
 
| style="border:none;padding:0mm;"|
 
 
|}
 

A lap 2015. január 9., 13:25-kori változata