„Dociostaurus maroccanus” változatai közötti eltérés

Innen: orthoptera-wiki
 
(12 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
 
''<nowiki>#0600</nowiki>''
 
''<nowiki>#0600</nowiki>''
   
Magyar név: marokkói sáska
+
Magyar név: Marokkói sáska
   
 
Tudományos név: ''Dociostaurus maroccanus'' (Thunberg, 1815)
 
Tudományos név: ''Dociostaurus maroccanus'' (Thunberg, 1815)
14. sor: 14. sor:
   
 
<gallery>
 
<gallery>
0600_Dociostaurus_maroccanus.jpg|Dociostaurus maroccanus
+
0600_Dociostaurus_maroccanus.jpg|''Dociostaurus maroccanus'' nöstény
  +
IMG_49010.jpeg |''Dociostaurus maroccanus'' hím
 
  +
Dociostaurus_maroccanus_hopper_band.jpg |''Dociostaurus maroccanus'' gradáció
 
</gallery>
 
</gallery>
   
  +
'''Leírás:''' Szalma- illetve okkersárga, erős barna foltozottsággal. A pronótum oldalélei az elülső harmadban erősen betörnek, krémes-fehérek, közöttük sötét mezővel (mintha kereszt alakot formáznának). Az elytra nagy és átlátszó, néha barna színű, a szárnyak színtelenek és erősen erezettek. A 3. combon kívül 3 barna folt van, a lábszár sárga vagy vöröses-sárga, piros.
A hím 20 - 28 mm, a nőstény 28 - 38 mm. Szalma- illetve okkersárga, erős barna foltozottsággal. A 3. combon kívül 3 barna folt van, a lábszár sárga vagy vöröses-sárga. Magyarországról (Budapest környéke) 1888-ban jelezték először. Az alföldi mocsarak lecsapolása után megnőtt a szikes puszták területe, s ez kedvezett a sáska terjedésének. Mivel nőstényei egy négyzetméterre több száz petetokot is rakhatnak (mindegyikben 20-30 petével), a századforduló után több alkalommal is hatalmas tömegekben lepte el a szántóföldi kultúrákat. A seregesen, meghatározott irányban mozgó lárvatömeg elpusztítására több szellemes megoldást dolgoztak ki a védekezés irányítói (sáskairtó gépek, ciprusi sövény, stb.). Egykori legnagyobb kártételeinek színhelyén, a jelenlegi Hortobágyi NP területén a 70-es évek óta egyetlen példánya sem került elő, még az 1992-es tatárszentgyörgyi "sáskajárás" idején sem.
 
  +
  +
Testhossz: ♂ 16 - 28 mm | ♀ 20 - 38 mm.
  +
  +
Ciripelés: A hívó dal körülbelül 4–9 szótagból álló echémája, egymást követi 0,7–1 s periódusban. Mindegyik szótag 4–5 nagyon rövid különálló töredékből áll, amelyeket kis szünetek választanak el és 8–10 ms időtartammal követik egymást.
  +
  +
'''Elterjedés:''' Nyugat-Európa déli régiói (széles körben elterjedt a Kanári-szigetektől és Madeirától Európa déli részén: Ibériai-félsziget, Appenin-félsziget, a Balkán és környéke, Krím), az európai Oroszország déli része, Kaukázus, Kazahsztán, Afganisztán, Közép-Ázsia. Észak-Afrika: Algériában, Egyiptomban, Líbiában, Marokkóban és Tunéziában található.
  +
 
'''Élőhely és életmód:''' Magyarországról (Budapest környéke) 1888-ban jelezték először. Az alföldi mocsarak lecsapolása után megnőtt a szikes puszták területe, s ez kedvezett a sáska terjedésének. Mivel nőstényei egy négyzetméterre több száz petetokot is rakhatnak (mindegyikben 20-30 petével), a századforduló után több alkalommal is hatalmas tömegekben lepte el a szántóföldi kultúrákat. A seregesen, meghatározott irányban mozgó lárvatömeg elpusztítására több szellemes megoldást dolgoztak ki a védekezés irányítói (sáskairtó gépek, ciprusi sövény, stb.). Egykori legnagyobb kártételeinek színhelyén, a jelenlegi Hortobágyi NP területén a 70-es évek óta egyetlen példánya sem került elő, még az 1992-es tatárszentgyörgyi "sáskajárás" idején sem.
  +
  +
'''Fenológia:''' A lárvák a kelés után 5 stádiumon mennek keresztül. A kelés és az érettség közötti idő kb. harminc nap.

A lap jelenlegi, 2020. január 28., 21:32-kori változata

#0600

Magyar név: Marokkói sáska

Tudományos név: Dociostaurus maroccanus (Thunberg, 1815)

Elterjedés: európai-kisázsiai

Faunatípus: irano-turkesztáni

Életforma: chortobiont

Természetvédelmi értékszám: I

Leírás: Szalma- illetve okkersárga, erős barna foltozottsággal. A pronótum oldalélei az elülső harmadban erősen betörnek, krémes-fehérek, közöttük sötét mezővel (mintha kereszt alakot formáznának). Az elytra nagy és átlátszó, néha barna színű, a szárnyak színtelenek és erősen erezettek. A 3. combon kívül 3 barna folt van, a lábszár sárga vagy vöröses-sárga, piros.

Testhossz: ♂ 16 - 28 mm | ♀ 20 - 38 mm.

Ciripelés: A hívó dal körülbelül 4–9 szótagból álló echémája, egymást követi 0,7–1 s periódusban. Mindegyik szótag 4–5 nagyon rövid különálló töredékből áll, amelyeket kis szünetek választanak el és 8–10 ms időtartammal követik egymást.

Elterjedés: Nyugat-Európa déli régiói (széles körben elterjedt a Kanári-szigetektől és Madeirától Európa déli részén: Ibériai-félsziget, Appenin-félsziget, a Balkán és környéke, Krím), az európai Oroszország déli része, Kaukázus, Kazahsztán, Afganisztán, Közép-Ázsia. Észak-Afrika: Algériában, Egyiptomban, Líbiában, Marokkóban és Tunéziában található.

Élőhely és életmód: Magyarországról (Budapest környéke) 1888-ban jelezték először. Az alföldi mocsarak lecsapolása után megnőtt a szikes puszták területe, s ez kedvezett a sáska terjedésének. Mivel nőstényei egy négyzetméterre több száz petetokot is rakhatnak (mindegyikben 20-30 petével), a századforduló után több alkalommal is hatalmas tömegekben lepte el a szántóföldi kultúrákat. A seregesen, meghatározott irányban mozgó lárvatömeg elpusztítására több szellemes megoldást dolgoztak ki a védekezés irányítói (sáskairtó gépek, ciprusi sövény, stb.). Egykori legnagyobb kártételeinek színhelyén, a jelenlegi Hortobágyi NP területén a 70-es évek óta egyetlen példánya sem került elő, még az 1992-es tatárszentgyörgyi "sáskajárás" idején sem.

Fenológia: A lárvák a kelés után 5 stádiumon mennek keresztül. A kelés és az érettség közötti idő kb. harminc nap.