„Gomphocerippus rufus” változatai közötti eltérés
(Új oldal, tartalma: „''<nowiki>#0590 </nowiki>0591'' Magyar név: erdei bunkóscsápú sáska Tudományos név: ''Gomphocerus rufus'' (Linne, 1758) Elterjedés: euroszibériai Faunatíp…”) |
|||
| (8 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
''<nowiki>#0590 </nowiki>0591'' |
''<nowiki>#0590 </nowiki>0591'' |
||
| − | Magyar név: |
+ | Magyar név: Erdei bunkóscsápúsáska |
| − | Tudományos név: ''Gomphocerus rufus'' (Linne, 1758) |
+ | Tudományos név: ''Gomphocerippus rufus'' (Linne, 1758) (syn. ''Gomphocerus rufus'' (Linne, 1758)) |
Elterjedés: euroszibériai |
Elterjedés: euroszibériai |
||
| 13. sor: | 13. sor: | ||
Természetvédelmi értékszám: III |
Természetvédelmi értékszám: III |
||
| + | |||
| − | A hím 14 - 18 mm, a nőstény 17 - 24 mm. A lándzsás végű csáp vége világos, a hímeké fehér. A lábak enyhén vöröses színezete jellegzetes. Erdei tisztásokon, erdőszéleken, üde réteken él. Kedveli a magas növényzetet, különösen a karsztbokorerdőkben, füves lejtőkön gyakori szálkaperje (Brachypodium pinnatum) állományokat. Jól tűri a hideget, kifejlett egyedeivel nyárvégén és ősszel találkozhatunk. |
||
| + | <gallery> |
||
| + | 0590_Gomphocerippus_rufus.jpg|Gomphocerippus rufus hím |
||
| + | 0591_Gomphocerippus_rufus.jpg|Gomphocerippus rufus nőstény |
||
| + | </gallery> |
||
| + | |||
| + | |||
| + | https://www.orthoptera.ch/arten/item/gomphocerippus-rufus |
||
| + | |||
| + | |||
| + | '''Leírás:''' Alapszíne viszonylag állandó. Többnyire barna vagy szürke árnyalatok dominálnak, ritkábban vöröses. A fej, a pronótum és a tor oldalait gyakran apró, sötét foltok tarkítják, de lehet fekete-fehér is. Különösen a nőstények esetében fordul gyakran elő egy világos hosszanti csík, amely a homloktól a szárnyakig húzódik a háton. Mindkét nemben a fekete csápok csúcsa lándzsalakú, a nőstényeknél világos, a hímeknél határozottan fehér csúccsal. Az állkapocs- és ajaktapogatók végei mindkét nemben világos-fehérek. A pronótum oldalélei, amelyeket gyakran világos vonal jelöl, az első harmadban viszonylag erősen be vannak hajlítva és sötéten vannak borítva. A nőstények szárnyai a térdig érnek el, a hímeké kissé túlnyúlik. A precostalis mező is kissé kiszélesedik. A potroh vége és a hátsó lábszárak élénk narancssárga színűek, főleg a hímek esetében. |
||
| + | |||
| + | Testhossz: ♂ 14-16 mm | ♀ 17–23 mm |
||
| + | |||
| + | Cirpelés: az echemé szekvencia 20-80 echémából áll, és általában 3-10 másodpercig tart. A nap folyamán általában napfényben ciripel. |
||
| + | |||
| + | '''Elterjedés:''' Euroszibériai faj, Európában elterjedésének déli határa Pieneusok, Dél-Olaszország, Észak-Görögország, északi határa Észak-Svédország, a keleti pedig Oroszország európai része, de innen tovább keletre Ázsiág. |
||
| + | |||
| + | '''Élőhely és életmód:''' Mezofil, chortobiont faj, amely az erdei élőhelyekre jellemző. Mind a domb- és hegyvidéki területeket kedveli, de alföldi erdőkben, néha nagy számban is megtalálható. Tisztásokon, erdőszéleken, üde réteken él. Kedveli a magas növényzetet, különösen a karsztbokorerdőkben, füves lejtőkön gyakori szálkaperje (Brachypodium pinnatum) állományokat. |
||
| + | |||
| + | '''Fenológia:''' Az imégók június végén és júliusban jelennek meg; de főleg láthatók augusztusban és szeptember elején dominálnak. A petealakban telel át. A lárvák április-májusban kelnek. |
||
A lap jelenlegi, 2020. január 28., 16:50-kori változata
#0590 0591
Magyar név: Erdei bunkóscsápúsáska
Tudományos név: Gomphocerippus rufus (Linne, 1758) (syn. Gomphocerus rufus (Linne, 1758))
Elterjedés: euroszibériai
Faunatípus: angarai
Életforma: chortobiont
Természetvédelmi értékszám: III
Gomphocerippus rufus hím
Gomphocerippus rufus nőstény
https://www.orthoptera.ch/arten/item/gomphocerippus-rufus
Leírás: Alapszíne viszonylag állandó. Többnyire barna vagy szürke árnyalatok dominálnak, ritkábban vöröses. A fej, a pronótum és a tor oldalait gyakran apró, sötét foltok tarkítják, de lehet fekete-fehér is. Különösen a nőstények esetében fordul gyakran elő egy világos hosszanti csík, amely a homloktól a szárnyakig húzódik a háton. Mindkét nemben a fekete csápok csúcsa lándzsalakú, a nőstényeknél világos, a hímeknél határozottan fehér csúccsal. Az állkapocs- és ajaktapogatók végei mindkét nemben világos-fehérek. A pronótum oldalélei, amelyeket gyakran világos vonal jelöl, az első harmadban viszonylag erősen be vannak hajlítva és sötéten vannak borítva. A nőstények szárnyai a térdig érnek el, a hímeké kissé túlnyúlik. A precostalis mező is kissé kiszélesedik. A potroh vége és a hátsó lábszárak élénk narancssárga színűek, főleg a hímek esetében.
Testhossz: ♂ 14-16 mm | ♀ 17–23 mm
Cirpelés: az echemé szekvencia 20-80 echémából áll, és általában 3-10 másodpercig tart. A nap folyamán általában napfényben ciripel.
Elterjedés: Euroszibériai faj, Európában elterjedésének déli határa Pieneusok, Dél-Olaszország, Észak-Görögország, északi határa Észak-Svédország, a keleti pedig Oroszország európai része, de innen tovább keletre Ázsiág.
Élőhely és életmód: Mezofil, chortobiont faj, amely az erdei élőhelyekre jellemző. Mind a domb- és hegyvidéki területeket kedveli, de alföldi erdőkben, néha nagy számban is megtalálható. Tisztásokon, erdőszéleken, üde réteken él. Kedveli a magas növényzetet, különösen a karsztbokorerdőkben, füves lejtőkön gyakori szálkaperje (Brachypodium pinnatum) állományokat.
Fenológia: Az imégók június végén és júliusban jelennek meg; de főleg láthatók augusztusban és szeptember elején dominálnak. A petealakban telel át. A lárvák április-májusban kelnek.
