„Gomphocerippus rufus” változatai közötti eltérés

Innen: orthoptera-wiki
(Új oldal, tartalma: „''<nowiki>#0590 </nowiki>0591'' Magyar név: erdei bunkóscsápú sáska Tudományos név: ''Gomphocerus rufus'' (Linne, 1758) Elterjedés: euroszibériai Faunatíp…”)
 
 
(8 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
 
''<nowiki>#0590 </nowiki>0591''
 
''<nowiki>#0590 </nowiki>0591''
   
Magyar név: erdei bunkóscsápú sáska
+
Magyar név: Erdei bunkóscsápúsáska
   
Tudományos név: ''Gomphocerus rufus'' (Linne, 1758)
+
Tudományos név: ''Gomphocerippus rufus'' (Linne, 1758) (syn. ''Gomphocerus rufus'' (Linne, 1758))
   
 
Elterjedés: euroszibériai
 
Elterjedés: euroszibériai
13. sor: 13. sor:
 
Természetvédelmi értékszám: III
 
Természetvédelmi értékszám: III
   
  +
A hím 14 - 18 mm, a nőstény 17 - 24 mm. A lándzsás végű csáp vége világos, a hímeké fehér. A lábak enyhén vöröses színezete jellegzetes. Erdei tisztásokon, erdőszéleken, üde réteken él. Kedveli a magas növényzetet, különösen a karsztbokorerdőkben, füves lejtőkön gyakori szálkaperje (Brachypodium pinnatum) állományokat. Jól tűri a hideget, kifejlett egyedeivel nyárvégén és ősszel találkozhatunk.
 
  +
<gallery>
  +
0590_Gomphocerippus_rufus.jpg|Gomphocerippus rufus hím
  +
0591_Gomphocerippus_rufus.jpg|Gomphocerippus rufus nőstény
  +
</gallery>
  +
  +
  +
https://www.orthoptera.ch/arten/item/gomphocerippus-rufus
  +
  +
  +
'''Leírás:''' Alapszíne viszonylag állandó. Többnyire barna vagy szürke árnyalatok dominálnak, ritkábban vöröses. A fej, a pronótum és a tor oldalait gyakran apró, sötét foltok tarkítják, de lehet fekete-fehér is. Különösen a nőstények esetében fordul gyakran elő egy világos hosszanti csík, amely a homloktól a szárnyakig húzódik a háton. Mindkét nemben a fekete csápok csúcsa lándzsalakú, a nőstényeknél világos, a hímeknél határozottan fehér csúccsal. Az állkapocs- és ajaktapogatók végei mindkét nemben világos-fehérek. A pronótum oldalélei, amelyeket gyakran világos vonal jelöl, az első harmadban viszonylag erősen be vannak hajlítva és sötéten vannak borítva. A nőstények szárnyai a térdig érnek el, a hímeké kissé túlnyúlik. A precostalis mező is kissé kiszélesedik. A potroh vége és a hátsó lábszárak élénk narancssárga színűek, főleg a hímek esetében.
  +
  +
Testhossz: ♂ 14-16 mm | ♀ 17–23 mm
  +
  +
Cirpelés: az echemé szekvencia 20-80 echémából áll, és általában 3-10 másodpercig tart. A nap folyamán általában napfényben ciripel.
  +
  +
'''Elterjedés:''' Euroszibériai faj, Európában elterjedésének déli határa Pieneusok, Dél-Olaszország, Észak-Görögország, északi határa Észak-Svédország, a keleti pedig Oroszország európai része, de innen tovább keletre Ázsiág.
  +
  +
'''Élőhely és életmód:''' Mezofil, chortobiont faj, amely az erdei élőhelyekre jellemző. Mind a domb- és hegyvidéki területeket kedveli, de alföldi erdőkben, néha nagy számban is megtalálható. Tisztásokon, erdőszéleken, üde réteken él. Kedveli a magas növényzetet, különösen a karsztbokorerdőkben, füves lejtőkön gyakori szálkaperje (Brachypodium pinnatum) állományokat.
  +
  +
'''Fenológia:''' Az imégók június végén és júliusban jelennek meg; de főleg láthatók augusztusban és szeptember elején dominálnak. A petealakban telel át. A lárvák április-májusban kelnek.

A lap jelenlegi, 2020. január 28., 16:50-kori változata

#0590 0591

Magyar név: Erdei bunkóscsápúsáska

Tudományos név: Gomphocerippus rufus (Linne, 1758) (syn. Gomphocerus rufus (Linne, 1758))

Elterjedés: euroszibériai

Faunatípus: angarai

Életforma: chortobiont

Természetvédelmi értékszám: III



https://www.orthoptera.ch/arten/item/gomphocerippus-rufus


Leírás: Alapszíne viszonylag állandó. Többnyire barna vagy szürke árnyalatok dominálnak, ritkábban vöröses. A fej, a pronótum és a tor oldalait gyakran apró, sötét foltok tarkítják, de lehet fekete-fehér is. Különösen a nőstények esetében fordul gyakran elő egy világos hosszanti csík, amely a homloktól a szárnyakig húzódik a háton. Mindkét nemben a fekete csápok csúcsa lándzsalakú, a nőstényeknél világos, a hímeknél határozottan fehér csúccsal. Az állkapocs- és ajaktapogatók végei mindkét nemben világos-fehérek. A pronótum oldalélei, amelyeket gyakran világos vonal jelöl, az első harmadban viszonylag erősen be vannak hajlítva és sötéten vannak borítva. A nőstények szárnyai a térdig érnek el, a hímeké kissé túlnyúlik. A precostalis mező is kissé kiszélesedik. A potroh vége és a hátsó lábszárak élénk narancssárga színűek, főleg a hímek esetében.

Testhossz: ♂ 14-16 mm | ♀ 17–23 mm

Cirpelés: az echemé szekvencia 20-80 echémából áll, és általában 3-10 másodpercig tart. A nap folyamán általában napfényben ciripel.

Elterjedés: Euroszibériai faj, Európában elterjedésének déli határa Pieneusok, Dél-Olaszország, Észak-Görögország, északi határa Észak-Svédország, a keleti pedig Oroszország európai része, de innen tovább keletre Ázsiág.

Élőhely és életmód: Mezofil, chortobiont faj, amely az erdei élőhelyekre jellemző. Mind a domb- és hegyvidéki területeket kedveli, de alföldi erdőkben, néha nagy számban is megtalálható. Tisztásokon, erdőszéleken, üde réteken él. Kedveli a magas növényzetet, különösen a karsztbokorerdőkben, füves lejtőkön gyakori szálkaperje (Brachypodium pinnatum) állományokat.

Fenológia: Az imégók június végén és júliusban jelennek meg; de főleg láthatók augusztusban és szeptember elején dominálnak. A petealakban telel át. A lárvák április-májusban kelnek.