„Leptophyes discoidalis” változatai közötti eltérés
| 44. sor: | 44. sor: | ||
Erősen lokalizált előfordulásai ismeretesek az ország ÉK-i, K-i szögletéből. |
Erősen lokalizált előfordulásai ismeretesek az ország ÉK-i, K-i szögletéből. |
||
| − | |||
| − | |||
| − | ELŐFORDULÁSA NEMZETI PARKJAINKBAN (és illetékességi területükön). ANP: Aggteleki-hg./26 (Aggtelek, Jósvafö, Szögliget, Bódvarákó) |
||
| − | |||
| − | BNP: Bükk-hg./25 (Szilvásvárad, Felsőtárkány, Jávor-kút, Hollós-tető), Zempléni- hg./27 (Sátoraljaújhely/N) |
||
| − | |||
| − | HNP: Tiszadob/N, Jánd/N |
||
| − | |||
| − | KMNP: Gyula/30, 31 (Gyulavári: Mályvádi-erdő/N, S) |
||
A lap 2020. március 24., 16:16-kori változata
Magyar név: Erdélyi virágszöcske
Tudományos név: Leptophyes discoidalis (Frivaldszky, 1867)
Elterjedés: Erdély, ÉK-Magyarország
Faunatípus: dacikus
Életforma: thamnobiont
Természetvédelmi értékszám: I
Védettség: IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 10000 Ft.
Leírás, bemutatás:
Világos zöld, az előhát barnán pöttyözött. Rövid, jórészt a torhát alatt megbúvó sárgás szárnyfedők belül barna foltokkal, a szárny hiányzik. A hímek cerkuszain sárgásfekete fogakkal. A tojócső széles, penge formájú.
Testméret: ♂ 13 -14,5 mm, ♀ 15,5 - 19 mm, tojócső 7 - 8 mm.
A faj ökológiája:
Erdei tisztások, erdőszélek, rétek, irtások, galéria-erdők, patak-menti magaskórós, bozótos növényzetében fordul elő.
Növényevő, lassú mozgású, röpképtelen. Petéit félkemény növényi szárakba rakja.
Általános elterjedés:
ÉK-Balkánon, a Kárpát-medence K-i felében előforduló, kis areájú faj.
Elterjedése Magyarországon:
Erősen lokalizált előfordulásai ismeretesek az ország ÉK-i, K-i szögletéből.
Állománynagyság:
Erdély kisugárzásaként Magyarország ÉK-i, K-i felében, lokalizáltan, ritkán és kis számban fordul elő. Állatloldrajzilag igen értékes erdélyi- északbalkáni faunaelem. Petézési etológiája folytán folyók, patakok mentén elhurcolódhat, újabb helyeken jelentkezhet, ezért monitorozása indokolt.
Veszélyeztető tényezők:
Az erdőszélek, különösen a galériaerdők bozótos szélének, a (patak-menti) magas-kórós növényzet irtása hátrányos a populációra.
Természetvédelmi kezelés:
Hazai létezése az area lokális, kis kiterjedésű foltjai ellenére sem látszik veszélyeztetettnek részben az élőhelyek természete, részben pedig ezek természetvédelem alatt álló volta miatt.
