Meconema meridionale
Magyar név: déli dobolószöcske
Tudományos név: Meconema meridionale (Costa, 1860)
Elterjedés: dél-európai, expanzív*
Faunatípus: adriato-mediterrán
Életformatípus: thamnobiont
Természetvédelmi értékszám: ?
Déli doboló szöcske
Leírás:
Élőhely, életmód: Között lakott struktúrák fás legelők, egyes fák a táj, vagy a parkokban és kertekben, a fedezeti területek egységes fák, erdő szélén, cserjések és hasonló helyeken. Meconema meridionale van meleg szerető és gyakran előfordul az Alpoktól északra a városokban. A Rajna síkságot a természetes élőhelyek, gyarmatosították. Nincs rögzítés tölgyek, akkor is, ha ezeket használják előnyösen. Megkocogtattam felnőttek például a Rajna-völgy egy magányos fűz a nyílt területeken. A faj megeszi kis más állatok, mint a levéltetvek és más rovarok.
Fenológia: A tojásokat letétbe repedt fák kérgét (főleg a törzsön). A felnőttek úgy tűnik késő július végétől az első erősebb fagyok ősz, ami gyakran előfordul novemberben.
- Megjegyzések:*
A Adriato-mediterrán elterjedési területétől Dél-Franciaországban, az északi Balkánig, valamint Szicília, Olaszországban az Alpok déli, alacsonyan fekvő részei, Dél-Németország és tovább a Rajna mentén a torkolatáig. Meconema meridionale erőteljesen terjed a globális felmelegedés miatt (elérte Schwäbisch Gmünd-öt 2007-ben, Brit-Szigetek 2001-ben), és valószínű, hogy széles körben elterjedt Közép-Európában (Magyarországon első adata 1996-ból) hamarosan legalább 400 m tengerszint feletti magasságban alatt.
