Meconema meridionale

Magyar név: déli dobolószöcske

Tudományos név: Meconema meridionale (Costa, 1860)

Elterjedés: dél-európai, expanzív*

Faunatípus: adriato-mediterrán

Életformatípus: thamnobiont

Természetvédelmi értékszám: ?

• 

  Déli dobolószöcske hím

• Hiba a bélyegkép létrehozásakor: A fájl nincs meg

  Déli dobolószöcske nőstény

Leírás:Meconema meridionális kicsi és rendkívül finom. Az alapszín egyenletes, fényes világoszöld. Végétől egy keskeny, sárga vonal fut le a gerinc a has végén. A hátsó széle a nyak pajzs két vöröses-barna, sötét elöl rojtos pont. A kis, pikkelyes szárnyak átfedés mindkét nemnél a hátukon nem. Ezek eléri körülbelül a hossza a pronotum. A hosszú, karcsú Cerci férfiak vannak hajlítva és befelé érintik vagy keresztezik egymást a tetején. Írja végén egy kis, csatolt végén fogat. A nőstény tojásrakó kissé ívelt a csúcs felé felfelé és általában kissé pirított. ♂ 11-13 mm | ♀ 12-16 mm | Tojásrakó 7-8 mm

Hangadás:Meconema Méridional hiányzik a stridulating szervek, ezért nem dal készült, mint a többi sáskák. Amikor énekel dobolás Meconema Méridional a hátulsó lábaival a hordozón, pl. B egy levél vagy egy ág. Ez nagyon nehéz megfigyelni a jellegzetes dob, mivel az állatok éjszakai és a dob hangok nagyon halkak. Vannak s egy vers sorakoznak a legtöbb 4-7 szimpla vagy dupla, tripla ritka megáll időközönként 0,3-0,7. Az intervallumok között támadások, hogy felé közeli zár. A versek követik egymást szabálytalan időközönként.

Élőhely, életmód: Között lakott struktúrák fás legelők, egyes fák a táj, vagy a parkokban és kertekben, a fedezeti területek egységes fák, erdő szélén, cserjések és hasonló helyeken. Meconema meridionale van meleg szerető és gyakran előfordul az Alpoktól északra a városokban. A Rajna síkságot a természetes élőhelyek, gyarmatosították. Nincs rögzítés tölgyek, akkor is, ha ezeket használják előnyösen. Megkocogtattam felnőttek például a Rajna-völgy egy magányos fűz a nyílt területeken.

Az Alpoktól délre lakott Meconema meridionális cserjések, erdők szélén, világos fával és Adlerfarnfluren. Megtalálhatók a nővérük faj Meconema thalassinum, gyakran fák. Az Alpoktól északra tartja elsősorban a település területén. Itt részesül a magasabb átlaghőmérséklet. Megtalálhatók a kertekben vagy parkokban bokrok és fák, a Brommbeeren és gyümölcsfák. Újra és újra ők találtak épületek belsejében vagy a falakra. A faj megeszi kis más állatok, mint a levéltetvek és más rovarok.

Fenológia: A petéket a fák kéreg-hasadékaiba helyezi (főleg a törzsön). A lárvák kora tavasszel jelennek meg, az imágók július végétől az első erősebb fagyokig (november) fordulnak elő, de sokszor tovább is, lakásokba húzódva.

• Megjegyzések:*

A Adriato-mediterrán elterjedési területétől Dél-Franciaországban, az északi Balkánig, valamint Szicília, Olaszországban az Alpok déli, alacsonyan fekvő részei, Dél-Németország és tovább a Rajna mentén a torkolatáig. Meconema meridionale erőteljesen terjed a globális felmelegedés miatt (elérte Schwäbisch Gmünd-öt 2007-ben, Brit-Szigetek 2001-ben), és valószínű, hogy széles körben elterjedt Közép-Európában (Magyarországon első adata 1996-ból) hamarosan legalább 400 m tengerszint feletti magasságban alatt.