Meconema thalassinum

Magyar név: néma vagy doboló szöcske

Tudományos név: Meconema thalassinum (De Geer, 1773),

(Syn. Meconema varium Fabricius, 1775)

Elterjedés: Európa

Faunatípus: extra-mediterrán

Életforma: thamnobiont

Természetvédelmi értékszám: II

• 

  Közönséges néma vagy doboló szöcske

Leírás: A test zöld színű, ritkán sárga, a hátoldalán sárga csík lehet a fejétől, pronotum át az elülső szárnyak alapjáig. A szárnyak általában túlérnek a potrohvégen. Az elülső szárnyakról a hímeknél hiányzik a cirpelő készülék, a mellső tibiákon a hallószervek megvannak. A hímeknek feltűnően hosszú, enyhén befelé hajló cerkuszaik vannak.

Testhossz: ♂ 11-15mm, ♀ 12-16mm, tojócső 8-9 mm.

Cirpelés: A hímek nem szárnyak keltette hanggal kommunikálnak, hanem a leveleken a hátsó lábaikkal gyorsan "dobol"-nak . Ez a hang néhány méterre hallatszik a délelőtt folyamán, vagy délután.

Elterjedés: ez egy holo-európai faj, széles körben elterjedt.

Habitat és életmód: a faj rovarevő, a lombkoronaszintben, mezofil. Az is felmerült, hogy különösen a tölgyfa erdőkrt kedvelik, bár magányos fákon is előfordulnak, akár kertekben is (pl. dió). A nap folyamán a levelek fonákján maradnak nagyrészt, éjszaka aktívabbak.

Fenológia: Az imágók július-augusztusban jelennek meg. Pete alakban telelnek át, a lárvák májusban kelnek.