„Miramella alpina” változatai közötti eltérés
| 21. sor: | 21. sor: | ||
Cirpelés: Az állkapcsokat egymással összedörzsölve, úgynevezett állkapocs-zajokat generál, amelyek kattogó zajt okoznak. |
Cirpelés: Az állkapcsokat egymással összedörzsölve, úgynevezett állkapocs-zajokat generál, amelyek kattogó zajt okoznak. |
||
| − | '''Elterjedés:''' Elterjedési területe diszjunkt, és Közép- és Dél-Európa hegységeire korlátozódik. Az elterjedési terület a Francia Déli Alpoktól és a Közép-hegység egész Alpesi ívétől terjed ki, a legészakibb |
+ | '''Elterjedés:''' Elterjedési területe diszjunkt, és Közép- és Dél-Európa hegységeire korlátozódik. Az elterjedési terület a Francia Déli Alpoktól és a Közép-hegység egész Alpesi ívétől terjed ki, a legészakibb előfordulásai a Vogézek és a Fekete-erdő. A faj keleten a Kárpátokig fordul elő. A Pireneusokban elszigetelt népessége van. Svájcban a Jura, az Prealpok és az Alpok többnyire 1000 m felett. |
| + | https://www.gbif.org/species/1704195 |
||
| − | '''Habitat és életmód:''' |
+ | '''Habitat és életmód:''' Mezo-higrofil, üde és nedves helyeken fordul elő, mint a hegyi patakok, ritka erdők, törpe-cserjések szegélye, magasfüvü, kétszikűekben gazdag üde gyepek. Rét- és legelőket is benépesíthet. Általában részben árnyékolt vagy északi expozícióval rendelkező területeken találhatók a nagylevelű növényeknél, ahol általában csak néhány más sáskafaj található meg. |
| ⚫ | |||
| + | '''Fenológia:''' Az imágók júniustól októberig aktívak. A petéket ősszel nedves talajba helyezik. A lárvák május elejétől kelnek ki és 5 fejlődési szakaszon mennek keresztül. |
||
| − | '''Fenológia:''' A felnőtt Miramella alpina állatok aktívak júniustól októberig. |
||
| ⚫ | |||
A lap jelenlegi, 2020. január 11., 17:15-kori változata
Magyar név: Alpesi hegyisáska
Tudományos név: Miramella alpina (Kollar, 1833)
Elterjedés: Közép- és Dél-Európai
Faunatípus: montán
Életforma: thamnobiont
Természetvédelmi értékszám: II
https://www.orthoptera.ch/arten/item/miramella-kisella-alpina
Leírás: Alapszíne erős-zöld, kétoldalt hosszabb fekete mintával. A lárvák a korai szakaszban barnák vagy feketék, és csak az utolsó szakaszban válnak zöldessé. A szem mögött egy széles fekete sáv van, amely a nőstények nyakpajzsának hátulsó széléig, a hímek potrohának végéig tart. A kicsi, pikkelyes szárnyak barnás-fekete színűek, és tetejük gyakran zöldes szegéllyel rendelkezik. A hátsó combok alul élénkvörös színűek. A hátsó tíbiák mindkét nemben sárgák, a férfiak esetében kékes-feketévé válnak a térdhez viszonyítva, vagy teljes hosszában sötétek lehetnek.
Testhossz: ♂ 15-20 mm | ♀ 22–27 mm
Cirpelés: Az állkapcsokat egymással összedörzsölve, úgynevezett állkapocs-zajokat generál, amelyek kattogó zajt okoznak.
Elterjedés: Elterjedési területe diszjunkt, és Közép- és Dél-Európa hegységeire korlátozódik. Az elterjedési terület a Francia Déli Alpoktól és a Közép-hegység egész Alpesi ívétől terjed ki, a legészakibb előfordulásai a Vogézek és a Fekete-erdő. A faj keleten a Kárpátokig fordul elő. A Pireneusokban elszigetelt népessége van. Svájcban a Jura, az Prealpok és az Alpok többnyire 1000 m felett. https://www.gbif.org/species/1704195
Habitat és életmód: Mezo-higrofil, üde és nedves helyeken fordul elő, mint a hegyi patakok, ritka erdők, törpe-cserjések szegélye, magasfüvü, kétszikűekben gazdag üde gyepek. Rét- és legelőket is benépesíthet. Általában részben árnyékolt vagy északi expozícióval rendelkező területeken találhatók a nagylevelű növényeknél, ahol általában csak néhány más sáskafaj található meg. Néha nagyon nagy egyedsűrűséggel fordulhat elő, még tömeges előfordulások is ismertek. Ősszel gyakran számtalan párosodó párt találni. Udvarlás során a hím előre-hátra mozgatja a testét és a lábát, megmutatva hátsó combjának élénk piros alsó szegélyét.
Fenológia: Az imágók júniustól októberig aktívak. A petéket ősszel nedves talajba helyezik. A lárvák május elejétől kelnek ki és 5 fejlődési szakaszon mennek keresztül.
